175527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az apovinkaminsav és homológjai észtereinek totál szintézisére

5 175527 6 Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a közbenső, hid­rogénezett IX általános képletű vegyületet — mely képletben Rí és R3 jelentése a fenti — a reakcióelegy­­től elkülönítjük, például oly módon, hogy a katalizá­torról az oldatot leszűrjük, a szürletet bepároljuk, a párlási maradékként kapott sót egy oldószerben, pél­dául acetonban oldjuk, majd egy bázissal, például am­­móniumhidroxiddal, kezeljük. A IX általános képletű vegyületek 14 szénatomos alkanolból jól kristályosít­hatok. A IX általános képletű vegyületet ezután bázi­­kus közegben, mint amilyen a nátriumetilátos etanol, dezacilezhetjük. Ha a VIII általános képletű vegyületek redukálását katalitikusán aktivált hidrogénnel végezzük, katalizá­torként egy fémet, mint amilyen a palládium, Ra­ney-nikkel stb. használunk, melyet adott esetben egy hordozóra, például csontszénre csapunk le. Ha a redukciót kémiai redukálószerrel végezzük, célszerűen egy fémhidridet, előnyösen egy alkálifém­­bórhidridet, mint amilyen a nátriumbórhidrid, hasz­nálunk. A fémhidriddel történő redukciót előnyösen alacsony hőmérsékleten, célszerűen 0 °C körüü hő­mérsékleten végezzük. A redukciót valamilyen, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, előnyösen 14 szén­atomos alkanolban vagy kevés szénatomos alifás ke­tonban végezzük. A VIII általános képletű vegyület — mely képletben Rí és R3, valamint X jelentése a fenti — XI általános képletű vegyűletté alakításánál a redukció és dezace­­tilezés lépései felcserélhetők, azaz a VIII általános képletű vegyületet először a fentiekben leírt módon dezacetilezzük, majd a kapott X általános képletű vegyületet — mely képletben R!, R3 és X' jelentése XI általános képletű vegyülethez jutunk. A XI általános képletű vegyületek oxidációját celit hordozóra lecsapott ezüstkarbonáttal (Fétizon-rea­­gens) valamilyen, a reakció szempontjából közömbös szerves aprotikus oldószerben, mint amilyen a benzol vagy a xüol hajtjuk végre. Ez az alkalmazott oxidáló­szer lehetővé teszi, hogy az oxidáció mellett a kívánt epimerizáció is bekövetkezzék. A reakció előrehaladá­sát kromatográfiásan jól követhetjük. Xilol forrás­pontján végezve a reakciót: a XI általános képletű ki­indulási anyag eltűnik a rendszerből és a vizsgált kö­rülmények között (diklór-metán metanol futtatószer­ben, aluminium-oxid PF254 lapon, előhívás: jódgőz­­zel) a kiindulási anyagnál kisebb Rf értékű termék, a Xlíb általános képletű epi-vegyület keletkezik. Az idő előrehaladtával ezen folt is főtömegében elfogy és jól definiált „harmadik folt” alakul ki a reakcióelegy­­ből kivett minta kromatogramján, mely a Xlla általá­nos képletű vegyület — mely képletben Rí és R3 je­lentése a fenti. A reakció befejeződése után a katalizátort az oldó­szerből kiszűrjük, az oldatot kissé betöményítjük és először szobahőmérsékleten, majd hűtőszekrényben állni hagyjuk. Hamarosan jólfejlett kristályos anyag­ként a Xlla általános képletű vegyület válik ki az ol­datból. Az elkülönített kristályos rész xilolból kristá­lyosítva könnyen hozható analitikailag tiszta állapot­ba. A XI általános képletű vegyület találmány szerinti oxidációja során, amikoris az alkoholos hidroxil-cso­­port oxidációját spontán gyűrűzáródás követi, először a XHb általános képletű 14-epivinkaminsav-észter ke­letkezik, mely az idő előrehaladtával a termodinami­kailag stabilisabb vinkaminsav-észterré alakul át. Azonban — és ez a találmány szerinti totálszinté­zis szempontjából igen előnyös és döntő szempont — mind a Xlla, mind a XHb általános képletű vegyü­let — mely képletekben Rj és R3 jelentése a fen­ti — vízelvonással ugyanazzá a kívánt I általános kép­letű végtermékké — mely képletben Rí és R3 jelen­tése a fenti — alakítható. A vízelvonást előnyösen ecetsavanhidrid fölöslegben végezzük forralás köz­ben, mely vízelvonószer így egyidejűleg oldószerként is szolgál. Az I általános képletű vegyületeket racém formá­ban kapjuk, melyekből önmagában ismert módon op­tikailag aktív származékok képezhetők. Az I általános képletű vegyületek szintén önmagá­ban ismert módon savaddiciós vagy kvaterner sókká alakíthatók. A találmány szerinti eljárás célszerű gyakorlati kiviteli módját, valamint a Via általános képletű hexahidroindolo-kinolizin-származékoknak a Xlla és/vagy XHb általános képletű észterekké való átala­kítását közelebbről az alábbi példák szemléltetik megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nin­csen e konkrét példák tartalmára korlátozva. 1. példa Triptamin-butirát 16,00 g (100 mmól) triptamint 320 ml etilacetát­­ban oldunk, majd az oldathoz 9,50 ml (103 mmól) n-vajsavat csepegtetünk. Azonnal kristálykiválás indul meg; az elegyet hűtőszekrénybe téve, a kristályok mennyiségét tovább gyarapíthatjuk. A kristályos terméket elkülönítjük, 24,5 g (98,8%) cím szerinti vegyületet állítunk elő. Olvadáspont: 151-153 °C. A nyers terméket etilacetátból átkristályosítjuk, az olvadáspont 152—153 °C-ra emelkedik. Analízis eredmények aC14H20N2O2 összegképlet (mólsúly: 248,32) alapján: C% H% N% számított 67,71 8,12 11,28 talált 67,64 8,16 11,12 I.R. színkép: (KBr) ^ : 3240 cm"1 (-ind.-NH) V 1520-1565 cm"1 széles sáv (>. OO és -NH3+) 2. példa l-n-Propil-3,4-dihidro-ß-karbolin 11,55 g (46,5 mól) triptamin-butirátot megöm­­lesztünk. Az ömledéket lassan 190-200 °C-ra mele­gítjük és 45 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk (a re­akció során keletkező vizet eltávolítjuk). A lehűlő ömledéket 120 ml abszolút benzollal elkeverjük, hoz­záadunk 22 ml (242 mmól) frissen desztillált foszfor­­oxikloridot és a reakciókeveréket 4 órán át visszafo­lyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A sötétszínű oldatot vákuumban bepároljuk, a visszamaradó sötét; olajos részt vizes 20%-os ecetsavoldattal (100, 80, 50 ml) háromszor egymás után elkeverjük, a folyadé­kot dekantáljuk; végül a szilárd részt leszűrjük, a vi­zes oldatot hűtés közben koncentrált ammónium­­hidroxid-oldattal pH 7-ig lugosítjuk. Diklórmetánnal (80 ml) kirázzuk, a szerves részt elöntjük. A vizes ol­datot koncentrált ammóniumhidroxid-oldattal pH 11- ig tovább lugosítjuk és diklórmetánnal (80, 50, 30 ml) háromszor egymás után kirázzuk. A szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, a szárítószer leszűrése után az oldatot iners atmoszférában bepá­roljuk. Visszamarad: 3,80 g sárga, kristályos cím szerinti anyag. Olvadáspont: 162-165 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom