175524. lajstromszámú szabadalom • Integrált áramköri eszköz, amely N-cstornás és P-cstornás szigetelt gate elektródájú térvezérésű tranzisztorokat tartalmaz és eljárás az integrált áramköri eszköz előállítására

175524 5 6 drain 62 vezetője aló IGFET-ben kiképzett 42 tarto­mánnyal érintkezik. A gate 64 vezetője érintkezik a 26 harmadik keretszerű struktúra vezető 30 rétegével, és a source 66 vezetője érintkezik a 44 tartománnyal. A 22 első keretszerű struktúra szerepe a 16IGFET- 5 nek a 18 IGFET-től való elszigetelése. Az eszköz mű­ködése során ezt a kaput állandóan lezárt kapunak te­kinthetjük, és az állandó lezárt feltétel létrehozása cél­jából megfelelő szerveket képeztünk ki, amelyek vil­lamos kapcsolatot létesítenek a 22 első keretszerű 10 struktúra vezetőanyagból készült rétege és a P + típusú 44 tartomány között. Az 1. és 5. ábrán vázolt módon az utóbbi szerv 68 vezetőt tartalmaz, és ez az 54 nyí­lásokon keresztülnyúlva érintkezik a 22 első keretsze­rű struktúrával és a 44 tartománnyal. 15 Az 1.—5. ábrákon vázolt különböző vezetők nem létesítenek kapcsolatot 16 és 18 IGFET-ek között, hogy ezek bármely áramköri funkciót betöltsenek, és az eddig leírt szerkezeti kiképzés számos különböző áramköri elrendezéshez általánosan alkalmazható. Az 20 eddig leírt szerkezeti kiképzéshez képest a lehetséges módosítások és a módosított szerkezeti kiképzésnek a megfelelő áramköri elrendezésekhez való csatlakozásai all. ábra kapcsán világosabbá válnak. Ennek ismer­tetése előtt azonban a javasolt új eljárást újuk le. 25 A 6.—10. ábrákon az új eljárás egy megvalósítási mód­ját szemléltetjük, amely egy félvezető tömbből kikép­zett eszközre vonatkozik. Az egyszerűség kedvéért a 6-10. ábrák keresztmetszeti képei csupán a metszeti síkban levő elrendezést szemléltetik. 30 Ennél a példánál az eljárás során N-típusú vezetés­sel rendelkező szilíciumból készült félvezető 12 test­ből indulunk ki, amelynek 14 felülete van. Az eljárás első lépése során a 14 felületen növesztéssel kiképez­zük a szigetelő 28 réteget. Ezt a lépést célszerűen úgy 35 végezzük el, hogy a 12 testet kb. 875 °C hőmérsék­letre hevítjük gőzt és kis mennyiségű sósavgázt tartal­mazó atmoszférában és annyi ideig tartjuk itt, amed­dig a 28 réteg körülbelül 1000 Â vastagságú lesz. A szigetelő 28 réteg növesztésének befejezése után 40 a 12 testet ülepítő reaktorba helyezzük, majd vezető anyagú 30 réteget ülepítünk rá, amely előnyösen poli­­kristályos szilíciumból áll. Bármely ismert ülepítési reakció felhasználható, előnyben részesítik azonban a szilán (SÍH4) termikus szétbomlási reakcióját. Az 45 eljárást elegendő ideig végezzük, hogy a 30 réteg mintegy 3000 Â vastagságig növekedjék. Hagyomá­nyos fotolitografikus módszerek alkalmazásával, amely magában foglalja egy első fotomaszk felhasználását is, a 30 réteget a 22, 24 és 26 első, második és harmadik 50 keretszerű struktúrák mintájával összhangban képez­zük ki (7. ábra). A következő lépés a 12 test felső felületén fotore­­ziszt anyagú 70 réteg kiképzése (8. ábra), amelynek során második fotomaszkot használunk, amelynek 55 mintázata meghatározza a P típusú 36 kúttartomány határait. Jegyezzük meg, hogy a fotoreziszt 70 réteg 72 határai benn fekszenek a 22 első keretszerű struk­túra 48 belső periférikus határvonalán. Ezen megol­dás okát a következő lépések során tisztázzuk. 60 Miután a fotoreziszt 70 réteg már a helyén van, a 12 testet egy ionimplantációs gépbe helyezzük, és megfelelő nagy energiával bort implantálunk, úgy, hogy ez behatol a 24 második keretszerű struktúra po­­likristályos 30 rétegébe és a gate 28 rétegébe. Az ion 65 implantációt a 8. ábrán nyilak sorozatává jelöltük, és az implantáció eredményeként a 12 testben a 24 má­sodik keretszerű struktúra és a 14 felület azon része alatt, amely a 24 második keretszerű struktúrát kö­rülveszi, továbbá amelyet a 24 második keretszerű struktúra vesz körül, 36S tartomány keletkezik. Az ion implantációs lépés után a fotoreziszt be­vonatot a helyén hagyjuk és az egész lapocskát ez­után sziliciumdioxíd oldószerbe helyezzük, például puffereit hidrogénfluoridba, hogy ezáltal a 28 réteg azon részeit eltávolítsuk, amelyet sem fotoreziszt, sem pedig a 24 második keretszerű struktúra poli­­kristályos szilícium 30 rétege sem fed. Ezen lépés ered­ményeként a fotoreziszt ezután következő eltávolí­tása után a 9. ábrán látható szerkezetet kapjuk,amely a lépést követő eljárási fázist szemlélteti. A fotore­ziszt 70 réteg eltávolítása után a következő lépés a 36S tartományokban a vezetésmódosítók újraelosz­tása, amelynek célja a P-típusú 36 kúttartomány lét­rehozása. Ehhez az eszközt körülbelül 20 óra időtar­tamra mintegy 1200 °C hőmérsékletre hevítjük. Miu­tán a P-típusű 36 kúttartományba a befelé irányuló diffúziót befejeztük, a folyamat következő lépését foszfor diffundáltatása képezi, ezt a 12 test lefedetlen területein keresztül a 9. ábrán vázolt módon végezzük el, hogy ezáltal létrehozzuk az N+ típusú 38 és 40 tar­tományokat. Ezt a lépést ismert módon végezzük el, és eredményeként foszfor diffundálódik a vezető 30 réteg polikristályos szilícium anyagába is. További fotomaszk alkalmazása nélkül a 10 esz­közt most sziliciumdioxíd oldószerébe helyezzük, hogy eltávolítsuk a 28 rétegnek azokat a megmaradó részeit, amelyeket a különböző kapustruktúrák poli­kristályos sziliciumanyaga még nem fed. Ez a lépés ezért befejezi a 22, 24 és 26 első, második és harma­dik keretszerű struktúrák gyártását. A következő lépés bór diffundáltatása a 14 felület fedetlen részeire, amelyet ismert módon végzünk el. Ezen lépés eredményét a 10. ábrán vázoltuk. A bór diffúziója után megjelennek a P + típusú 42,44 és 50 tartományok. Az N+ típusú 40 tartomány azon része­ibe is bőrt diffundáltatunk, amelyek ezen lépés során szabadon maradtak, és a szennyezésmódosító kon­centrációjának a 40 tartományban elegendően ma­gasnak kell lennie, például 102í atom/cm3, hogy an­nak anyagát ez a bórdiffuzió ne tudja P típusúvá vál­toztatni. A következő lépés az üvegből készült 52 szigetelő réteg kiképzése. Ez bármely alkalmas módon elvé­gezhető, előnyösen azonban gőzkicsapatási eljárások­kal. Az eljárás utolsó lépései már hagyományosak, magukba foglalják harmadik és negyedik fotomaszk használatát. A harmadik fotomaszkot arra használjuk, hogy kijelöljék az 52 szigetelő rétegen az 54 nyílások helyeit. Ezen lépés után a felületre folytonos alumi­­niumréteget képezünk ki és a negyedik fotomaszkot a különböző 56, 58 vezetők kijelölésére használjuk, Az eszköz gyártása ekkor befejeződik. A vázolt eljárás eredményeként nagyon nehéz érintkezést létesíteni az eszköz felső oldala és a 12 test anyaga között. Ez azért van így, mert az összes N+ típusú diffúziót P típusú kút veszi körül, és ebből következik, hogy az alappal nem tudunk anélkül érintkezést létesíteni, hogy egyetlen P-n átmenetet se keresztezzünk. A 12 testtel a lemez hátsó oldaláról mindazonáltal érintkezés könnyen létrehozható. Lehetőség van arra is, hogy az itt leírt négy foto­maszkot felhasználó technológiára tervezett eszközö­ket több hagyományos eljárás felhasználásával például öt fotomaszkos lépés révén állítsuk elő. Az öt foto­­maszkos eljárás során a 36 kúttartományt hagyomá­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom