175495. lajstromszámú szabadalom • Berendezés teljesítmény jellemzők mérésére és regisztrálására, különösen ívhegesztéshez
3 175495 4 lógiai — termelési információs halmaz specifikációja, pontossága és megbízhatósága lehet az alapja a hatékonyság növelhe tőségének. A termelési kérdéseknél különös szerepe van az objektív alapokon nyugvó és megbízható adatokra épülő normázási kérdéseknek is. Ezen hatékonyságot meghatározó jellemzők igen jól elkülöníthetők, és - tekintve, hogy az egymáshoz tartozásuk a komplexitást jelentik számunkra — elengedhetetlenül fontos, hogy az elkülönítéses információ begyűjtést követően az összesített, és egymáshoz való kapcsolódásban szintetikus paraméterek együttesen is rendelkezésre álljanak. Ily módon tehát szükségesek pl.: a hegesztőgép műszaki-technológiai, termelési jellemzői ahhoz, hogy a termelés-szervezési, a technológia-tervezési és végrehajtási, valamint a műszaki kihasználtsági kérdéseket a hatékonyság vizsgálatok során kellően megalapozva elemezni lehessen. Szükséges tehát — a hegesztőgép tényleges üzemelési összidejét, — a gép tényleges hasznos műveleti (fő és rész) időit, — különféle veszteségidőket, — a ténylegesen végzett műveletek számát, — a ténylegesen felhasznált energiát, — a különféle terhelés melletti műveletek számát pl. maximális (vagy a túlterheléses) műveletek számát, a technológiailag előírt (és normázott) értéktől való véletlen, vagy szándékos műveletek számát, — a műszaki normák alapértékeit (egyes műveletek ideje és energia felhasználása) objektív módon ismerni. Az idő dimenzióban mért értékek a gépek hatékony vagy nem kellő hatékonyságú időkihasználtságára jellemző adatokat adják meg. A műszaki paraméterekre irányuló mérések pedig az üzemközbeni tényleges értékeinek a gép műszaki kihasználtságának színvonalát, a műszaki-technikai lehetőségekben rejlő tartalékokat, vagy túlterhelésből adódó műszaki problémákat tárják fel, de felvilágosítást adnak a technológiai előírásoktól eltérő értékekre is. Végül szükséges ismerni a technológiai-termelési jellegű paramétereket (pl.: hegesztő-gépi kapacitások) melyek a termelésszervezési, termelésirányítási színvonalat jellemzik, megjelölve a szakember számára a tényleges helyzetkép valós feltárásával a további teendőket. Az eddig ismertetettekből - mint feladatokból - látszik, hogy a gépek hatékony kihasználása érdekében milyen komplex tevékenységekre, és milyen komplex adathalmazra van szükség. E tekintetben nem elhanyagolható azon ismert körülmény, hogy az adatok felvétele, azok egyidejűségének biztosítása, valamint az egymáshoz való kapcsolódásának egyértelműsége és áttekinthetősége milyen komoly — sokszor szinte megoldhatatlan — nehézséget jelent. A nehézséget elsősorban az igen nagy adatfelmérési munkaigényesség, másodsorban azok egyidejűségének és összekapcsolhatóságuknak technikai lebonyolítása jelenti, súlyosbítva ezeket a nagyfokú bizonytalanságokkal, amelyeknek alapja az, hogy a felmérési munka többnyire szubjektumhoz kötődik. A technika jelenlegi állása mellett ezeket a jellemzőket alapvetően és túlnyomórészt emberi tevékenységgel elenyészően kis részt különféle műszeres megoldással, kis részt pedig a kettő kombinációjával veszik fel. Ez utóbbi esetben a műszeres rész nem egyéb, mint hagyományos, egydimenziós műszer felhasználás egy-egy paraméter közvetett úton történő rögzítésére (pl. stopperóra, varrathossz regisztrálás stb.) A kihasználtsági fokokat meghatározó adatokat jelen technikai állás mellett elsősorban a munkanap fényképezés, munkanap filmezés, az adatlapos — kérdezéses alapon történő — munkanap felvétel és a technológiai (esetleg időelemzői) adatfelvétel jelenti. Mindegyik fajta adatfelmérés hátránya, hogy meglehetősen lassú, és körülményes, egy felmérő — folyamatos mérés esetén csak egy vagy igen kevés számú gépről — szakaszos mérés esetén több sok, vagy nagyon sok gépről ugyan, de csak rövid ideig, szaggatottan képes kevés számú információt begyűjteni. A begyűjtött információk egyidejűsége nem, vagy csak nagy közelítéssel biztosított. A műszaki-technikai információk tényleges viszonyokra jellemző értékei nagyrészt csak becsültek, de jórészt még becslésszerűek sem. Mindezek a nagyfokú bizonytalanságot és pontatlanságot rejtve hagyó sok szubjektív mérlegeléssel teli hiányos adatok is csupán csak rövid időintervallumra vonatkoznak. Ez az időintervallum rövidsége azután a további — főleg elemzési, döntési és intézkedési — munkában okoz kellő pontossággal ki nem szűrhető eltéréseket a valós pontos értékektől. A fentiekhez képest jobb eredményt ad az ismert műszeres mérési gyakorlat, amelynek jobb eredménye elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a szubjektív behatásoktól mentes, a folyamatossága biztosított, és ugyanakkor tetszőleges időintervallumban van lehetőség az adatok felvételére. Jelentős hátrányuk azonban, hogy a különféle ka pcs dó-indító, leállító-szerkezetek — amelyek mechanikus reteszfeloldók (pl. stopper indító reteszfeloldás) és leállítok éppúgy lehetnek, mint villamos kapcsolók (KI-BE kontaktusok), vagy akár optikai kapcsolók (fotocellák, fototranzisztorok, diódák stb.) — szükségesek a műszer működtetéséhez. Ezeken a kapcsolószerkezeteken kívül bonyolult és igen körülményes segédberendezéseket, segédüzemhálózatot is igényelnek. Ezek a segédberendezések és segédüzem hálózatok nemcsak a felmérő — adatgyűjtő — munkát, de a gépen végzendő termelőmunkát is akadályozhatják, károsan befolyásolják. Ezzel a rossz irányba való befolyásolással a felvett adatok pontossága, megbízhatósága és realitása nagymértékben csökken. Mindehhez járul még az a tény is, hogy az efajta adatfelmérés csak nagy költségekkel valósítható meg, mivel az alkalmazott műszerek - az érzékenységük következtében - nem műhely kö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
