175476. lajstromszámú szabadalom • Komplesz víztisztító berendezés
3 175476 4 kezelés során a szennyvíz szilárd és híg alkotórészei óhatatlanul homogenizálódnak, és ezáltal kedvezőtlenül erős fizikai-kémiai kapcsolat jön létre a komponensek között. Ez nehezebbé és költségesebbé teszi a már kezelt szennyvíz további derítését, pl. fermentálását. Az ismert tisztítási módszerek közé tartoznak a csepegtető-testes tisztítási módok. Ezeket városi, illetve háztartási szennyvizek tisztítására használják. E módszer esetén a szennyvizet előbb - általában több szintben — ülepítik, majd csepegtető-testekre viszik, majd adott esetben homokszűrő beiktatása után vezetik folyékony konzisztenciájú részét valamilyen befogadóba. A csepegtető-testes tisztítás részben vagy egészben gépesíthető, hatásfoka szivattyúzással, recirkulációval, elő- és utóülepítőkkel, iszapszikkasztó és rothasztó ágyak alkalmazásával fokozható. Általában a fentebb említett műtárgyakat tartalmazzák az ún. szellőztetőárkos szennyvíztisztító telepek. Ezeknél a mechanikai kiválasztás és az utóülepítés között a szennyvíz szellőztető árkokba kerül. A szellőztető árok elé iktatott előülepítő esetén a telep nagy lebegőanyag tartalmú szennyvizek tisztítására is használható. A biológiai szennyvíztisztítás egyik tipikus módja az eleven iszapos eljárás. Ennél az ún. eleven iszap oxidálja a szennyvizet, illetve olyan mikroorganizmusokat tartalmaz, amelyek a szennyvízben eredetileg jelen volt mikroorganizmusokat elpusztítják. Az eleven iszapos tisztítást eredményesen kombinálják elő- és utóülepítőkkel, mechanikus kefékkel, légbefúvással, rothasztással és szikkasztással. Mind mechanikai tisztítókhoz, mind a biológiai tisztítókhoz tartoznak fertőtlenítő medencék, ahol megfelelő vegyszerek segítségével a szennyvíz cseppfolyós halmazállapotú részét alkalmassá teszik a recipiensbe való bevezetésre. Az ismert szennyvíztisztító egy sajátságos fajtája található meg a 39 091 lajstromszámú NDK szabadalmi leírásban. A tisztítás lényegében mechanikus úton történik, és a szilárd komponenseket nagy élettartamú anyagokból megépített szűrőszerkezetek valósítják meg. A leírásban ismertetett berendezés bonyolult, költséges, és nem teszi fölöslegessé a szűrőszerkezet által kiválasztott szilárd komponensek tárolását és érlelését, melyek végrehajtására további járulékos intézkedésekre van szükség. Kedvezőtlen az is, hogy a berendezésbe nem elegendő a szennyvizet beemelni, hanem rezgéskeltéssel és egyéb mesterséges beavatkozásokkal kell a szennyvíz áramlásáról és tereléséről gondoskodni. Az ismert berendezések jelentős részénél valóban nehézséget okoz a szennyvíz megfelelő áramlási viszonyainak megteremtése. Ez azzal a járulékos hátránnyal is jár, hogy a csővezetékekben és a berendezés azon helyein, ahol a haladó mozgásban levő szennyvíz iránytörést szenved, könnyen keletkeznek eldugulások. Ezek kiküszöbölésére különböző elgondolások váltak ismertekké. Ilyeneket tartalmaznak az 1 495 503 lajstromszámú NSzK és a 345 614 svájci szabadalmi leírások. Az ezekben szereplő berendezéseknél az átemelő szervek légnyomással működnek, és a légnyomást használják föl arra, hogy pl. a csőfejeknél előálló dugulásokat fúvókák és/vagy keverő elemek működtetésével előzzék meg. E megoldások költségesek, üzemeltetésük drága és hatékonyságuk sem kielégítő. Az előbbiekben ismertetett különböző tisztítási módszerek mindegyike sok és költséges műtárgyat kíván, a bennük alkalmazott különböző berendezések, így átemelő szivattyúk, recirkulációs szivattyúk, iszapszivattyúk, rotorok, forgó kefék, légbefúvó szerkezetek stb. működtetése pedig aránytalanul nagy mennyiségű villamosenergiát , kíván. Kedvezőtlen az is, hogy az ismert berendezések egyike sem képes a változó szennyvíz mennyiségekhez alkalmazkodni. Amennyiben a tisztítótelep kapacitásának megfelelő szennyvízmennyiség nincs meg, a telepek akkor sem üzemeltethetők részlegesen, és így a tisztítás fajlagos költsége igen nagy. Ha pedig a szennyvíz mennyiség a számítottnál nagyobb, úgy a telep a nagyobb mennyiségű szennyvizet már nem tudja a kívánt hatásfokkal tisztítani. Az ismert szennyvízkezelő berendezések viszonylag legfejlettebb fajtái találhatók meg a 157 661 és a 157 986 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásokban. Az előbbi pépes anyagok, különösen sertéstrágya kezelésére alkalmas. Nem kedvező azonban, hogy a kezelés még híg trágya esetében sem történhet járulékos — és aránylag nagy mennyiségű — víz hozzáadása nélkül. Tekintettel arra, hogy a szennyvizek igen gyakran tartalmaznak a lebegtetett részeken kívül nagy mennyiségű görgetett és úsztatott szilárd szennyeződést is, a szivattyús felépítésű tisztító berendezéseknél mindig fönnáll a szivattyúnak a durva szennyeződések jelenléte következtében való eltömődése, illetve üzemzavara. A találmány célja az ismert víztisztító berendezések hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölése, és olyan komplex tisztítás megvalósítása, amely egyfelől alkalmas a különböző szennyvíz-hozamokhoz való alkalmazkodásra, másrészt kielégíti az egészségvédelmi és környezeti követelményeket, és végül lehetővé teszi a szennyvíztisztítás során keletkező értékes melléktermékek hasznosítását. Feladata a találmánynak az is, hogy a kitűzött cél egyszerű eszközökkel legyen megvalósítható, a tisztítórendszer folyamatosan legyen üzemeltethető, ne igényeljen nagy képzettségű szakembereket, a tisztítás pedig egyetlen műtárgyrendszerrel megvalósítható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a szilárd és cseppfolyós halmazállapotú szennyvíz komponensek számára minél kevesebb időt szabad hagyni arra, hogy egymással homogenizálódjanak, és ezáltal nagy mértékű fizikai elegyedés és/vagy kémiai kapcsolat alakuljon ki közöttük. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy a berendezésbe csakis olyan kezelőeszközöket érdemes beépíteni, amelyek nem mozdítják elő a homogenizálásra irányuló kedvezőtlen folyamatot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
