175419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid-tömbpolimerizációjára
7 175419 8 1. táblázat folytatása Kísérlet száma Vegyület Bevonat mennyisége (g) A bevonat eltávolításának mértéke (lásd 1. lábjegyzet) A fémes fény mértéke (lásd 2. lábjegyzet) 15. Formaldehid-nátriumszulfoxilát (Rongalit) 5,1 A Y 16. Anilinhidroklorid 4,0 B Y 17. Guanidin-karbonát 7,0 A X 18. Pirogallol 0,9 B Y 19. Keményítő 3,7 B X 20. Polivinilalkohol 2,4 B X 21. Nátrium-lauril-szulfonát U A Y 22. Polietilénoxid 2,9 A X 23. Polioxietilén-cetiléter 1,8 B Y 24. Cetilpiridiniumklorid 3,2 B Y 25. X 8,5 C Z x kontroll 1. lábjegyzet: A jelzi, hogy 2,0kg/cm2 nyomású vízsugárral a bevonat teljes mértékben eltávolítható. B jelzi, hogy 2,0 kg/cm2 nyomású vízsugárral a bevonat a keverőlapátok egyes részeinek kivételével csaknem teljes mértékben eltávolítható. C jelzi, hogy a bevonat még 10 kg/cm2 nyomású vízsugárral sem távolítható el. 2. lábjegyzet: X élénk fémes fényt jelöl Y tompa fémes fényt jelent. Z teljesen tompa fémes fényt jelent. 2. példa A polimerizációs reakciót az 1. példában alkalmazott autoklávokban végezzük. Mindkét autokláv 50 belső falait és a monomerrel érintkezésbe kerülő egyéb felületeit a II. táblázatban leírt vegyületek 5%-os vizes oldataival, 2,0 g/m2 mennyiségben szilárdanyagra számítva bevonjuk, majd a felvitt vegyületet 70 °C-on 1 óra hosszat szárítjuk. Ezután a 55 reaktor belsejéből az oxigént légritkítással eltávolítjuk és nitrogént vezetünk be. Az így kezelt első autoklávba 700 g vinilklorid monomert és polimerizációs iniciátorként 0,105 g azo-bisz-metoxi-dimetilvaleronitrilt adagolunk, majd a tömbpolimerizációt 60 62 °C-on lóra hosszat 1000 fordulatszám/perc sebességgel végezzük. Miután a polimerizációs reakció az első autoklávban befejeződött, a kapott palimért hasonló bevonattal kezelt második autoklávba vezetjük, amelybe 700 g vinilklorid monomert és 65 0,6 g azo-bisz-dimetilvaleronitrilt adagolunk polimerizációs iniciátorként. Ezután a tömbpolimerizációt a második autoklávban 100 fordulatszám/perc sebességgel, 57 °C-on 8 óra hosszat folytatjuk. Miután a második autoklávban a reakciót teljessé tettük, a maradék monomert úgy távolítjuk el, hogy az autoklávot lehűtjük, a polimert az autoklávból leürítjük, majd az adszorbeálódott monomert megfelelő mértékben eloszlatjuk. Ezután az 1. példával azonos módon a polimer lerakódást eltávolítjuk és megvizsgáljuk a polimerbevonat eltávolításának mértékét és az így kapott felületeken a fémes fény helyreállításának mértékét. A kapott eredményeket a II. táblázatban részletezzük. A második autoklávban kapott polimer terméket 1,68 mm lyukbőségű (Tyler szabvány) szitán átszitáljuk és meghatározzuk a szitamaradékot, vagyis a 10 mesh finomságnál durvább részecskék arányát. 4