175411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezoxisztreptamin-származékok előállítására
5 175411 6 egy óra alatt hozzáadjuk 1,1 g L-(—)-gamma-benziloxikarbonilamino-a-hidroxi-vajsav- N-hidroxiszukcinimidészter 28 1 dimetoxietánnal készített oldatát. A reakcióelegyet 15 órán át keverjük 5—10°C-on, azután vákuumban szárazra bepároljuk A kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 75 : 25 : 5 arányú kloroform-metanol-ammónia elegy et használunk. A kívánt termék Rf értéke 0,45 szilikagélen 2:2:1 arányú metanol-kloroform-ammónia eleggyel futtatva. C. lépés: Ni -[L-(—)-2-hidroxi-4-amino-butiril]-4-0- [ 2 ’,6 ’-diamino -2 ’ ,6’-diamino-2 ’ ,6’-didezoxi-a,D-glükopiranozil]-6-0-[3”-metilamino-3”,4”,6”-tridezoxi-a,D-xilohexopiranozil ]-2-dezoxi-sztreptamin Az előbbi lépésben kapott termék 473 mg-ját feloldjuk 6 ml víz, 6 ml dioxán és 0,15 ml ecetsav keverékében, és az oldathoz 20—25 °C-on 90 mg palládium-szén-katalizátort adunk, mely 10% palládiumot tartalmaz. A rendszeren hidrogént buborékoltatunk át. 5 óra reakcióidő eltelte után 30 mg katalizátort adunk a reakció elegy hez, és a hidrogén bevezetését egy órán át folytatjuk. Ezután a rázást megszüntetjük és a reakcióelegyet egy éjszakán át hidrogénatmoszférában tartjuk. A katalizátort kiszűrjük a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk 2:2:1 arányú metanol-kloroform-ammónia eluáló eleggyel, amikor is 115 mg kívánt terméket kapunk. A kapott terméket NHÎ formájú karboxil-típusú ioncserélő gyantán tisztítjuk. Az eluáláshoz 0,5 n ammóniát használunk. A tisztítás hozama 82,2%. Az így kapott (I) képletű vegyület D2 O-ban felvett NMR spektruma: A) —CH3 — 1,2 ppm dublett J 26 cps B) —CH3—2,54 ppm C) -H -4,28 ppm multiplett D) —H anomer 5,25 ppm dublett J = 4 cps A molekula vizsgálatban érintett helyeit a VI képletben külön megjelöltük. 2. példa Ni-[L(-)-2-hidroxi-4-amino-butiril]-4-0--(2’,6’-diamino-2’,6’-didezoxi-a,D--glükopiranozil)-6-0-(3”-metilamino-3”,4”,6”-tridezoxi-a,D-xilohexopiranozil)-2--dezoxisztreptamin-szulfát 1,8 g Ni-[L(—)-2-hidroxi-4-amino-butiril]--4-On(2\6’-diamino- 2\6’-didezoxi-a,D-glükopiranozil)-6-0<3”-metilamino-3”,4”,6”- tridezoxi-a,D-xilo-hexopiranozil)-2-dezoxisztreptamint feloldunk 120 ml desztillált vízben. Az oldathoz bürettából 13,5 ml n kénsavat adunk, ezzel a pH-t 2-re állítjuk. Az oldatot 20 ml-re betöményítjük és üvegszű- 5 rőn szűrjük. Ezután a betöményítést 10 ml térfogat eléréséig folytatjuk, majd 200 ml metanolt adunk az oldathoz. A kapott fehér szuszpenziót 20 órán át tartjuk hűtőszekrényben, azután üvegszűrőn szűrjük. A kapott fehér kristályokat metanollal 10 átöblítjük, majd csökkentett nyomáson megszárítjuk. 1,87 g terméket kapunk. Az anyalűgot szárazra bepároljuk, így 0,35 g másodterméket kapunk. [a]p° + 76,5° ± 2,5° (c = 0,6%, víz). A kapott termék D2 O-ban telvett NMR spektruma: 15 CH3-CH : 1,21 ppm dublett J = 6 cps, CH3-bT : 2,75 ppm, H” : 5,15 ppm, HJ : 6,03 ppm. A 2. példa kiindulási vegyületét az 1. példában 20 ismertetett A, B és C lépés szerint állítjuk elő. 3. példa 25 Injekció készítése Injekciót készítünk az alábbi összetétellel: 30 I. példa szerinti vegyület 50 mg steril víz 1 ml 35 4. példa Injekció készítése 40 Injekciót készítünk az alábi összetétellel: 2. példa szerinti vegyület 50 mg steril víz 1 nd Farmakológiai vizsgálatok Antibakteriális hatás in vitro vizsgálata Az (I) képletű vegyület antibakteriális hatásának in vitro vizsgálatát a folyadékhígításos módszerrel végeztük. 55 Kémcsövek sorozatában azonos mennyiségű tápközeget helyeztünk el. Az egyes kémcsövekbe növekvő mennyiségű vizsgált vegyületet vittünk be, azután minden kémcsőbe bevittük a baktériumtörzs inokulumát. A tápközeget 37 °C-on inkubáltuk, és 60 18, 24 illetve 48 óra múlva átvilágítással vizsgáltuk a baktériumok növekedését. Megállapítottuk a vizsgált vegyület minimális gátlási koncentrációját (MIC), amelyet mikrogramm/ml-ben fejeztünk ki. Eredményeinket az alábbi táblázatokban foglaljuk 65 össze. 3
