175402. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés impedancia mérésére
MAGYAR SZABADALMI 175402 népköztársaság LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS Bejelentés napja: 1978. XI. 15. (OA-611) G 01 R 27/16 TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. I. 28. Megjelent: 1981. I. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Faltusz Sándor technikus 20%, Kiss Béla technikus 20%, Mécs Imre Óra-Műszer Ipari Szövetkezet, villamosmérnök 30%, Simon Pál villamosmérnök 30%, Budapest Budapest Kapcsolási elrendezés impedancia mérésére 1 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés impedanciák mérésére, előnyösen elosztóhálózatok hurokellenállásának és földelési ellenállásának meghatározására, továbbá elosztóhálózatok, érintésvédelmük és azok eszközeinek üzemi ellenőrzésére. 5 A találmány szerinti megoldás előnyösen alkalmazható elosztóhálózatok forrásellenállásának (hurokellenállásának), és földelési ellenállásának mérésére, valamint mindazon paraméterek ellenőrzésére, amelyek ellenállás mérésre visszavezethetők- 10 Az erősáramú elosztóhálózatok üzemi biztonságának és érintésvédelmének ellenőrzése egyre fontosabbá válik a fogyasztók számának növekedése és a rendszeres, időszakos ellenőrzést kötelezővé tevő szabványok és előírások következtében. 15 Ezen mérésekre és ellenőrzésekre az jellemző, hogy rövid idő alatt igen nagyszámú mérést kell a hálózaton elvégezni és megbízhatóan kiértékelni. A műszereket kioktatott szakmunkások kezelik. Ezért fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az alkalmazott 20 mérési módszerek és kapcsolási elrendezések a követelményeket megbízhatóan és könnyen kiértékelhetően elégítsék ki. Az eddig ismert megoldások a követelményeket csak részben, vagy nagyon bonyolultan elégítették 25 ki, illetve a mérések és kiértékelések hosszú ideig tartottak, nagy figyelmet, számolásokat, továbbá a kezelő részéről jelentős előképzettséget igényelt. Haladást jelentett e téren a 149 915, a 154 044 *s a 167 846 lajstromszámü magyar szabadalmak 30 2 megjelenése, melyek több mérőműszer működését egyesítették és az ún. félhullámú mérési elvet bevezették. Az e szabadalmak szerinti megoldások a hálózat egyik félperiódusában műterheléssel leterhelték a hálózatot, a másik félperiódust pedig referenciaként kezelték. A két feszültség különbségét egyenirányító híddal érzékelték. Az ismert megoldások hiányossága, hogy a hálózati feszültségingadozásokra érzékenyek és azokat korrigálni kell, továbbá az alacsonyabb impedanciájú (kisebb hurokellenállású) hálózatok méréséhez szükséges nagyobb mérőáramok alkalmazása esetén ( 5—10 A min.) a szükséges terhelőimpedanciák hődisszipációja jelentékenyen megnő, amely tény a mérőkészülék méreteinek túlzott növekedéséhez és a műterhelés értékének hőtranzienséhez vezetett. Problémát okoz továbbá a hálózati ingadozások és zavarok diszturbációs jellege a mérés folyamán. Nehézséget okoz az is, hogy egyes méréseknél (pl. a földelési ellenállás mérésénél) a lüktető egyenáram alkalmazása a mérőkörben fellépő galvanikus potenciálok (főleg a földelőszonda és a föld között) miatt járulékos hibákat okozott és azok egyszerű leválasztása (pl. kondenzátorral) nem lehetséges. Az ismert megoldások azon a munkahipotézisen alapulnak, hogy a hálózati feszültség két félperiódusának trigonometrikus jelalakja kis hibával azonos és a terhelések mindkét félperiódusban uniformis változásokat okoznak. 175402
