175396. lajstromszámú szabadalom • Hőközpont
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175396 0 Bejelentés napja: 1976. X. 25. (MA—2822) Nemzetközi osztályozás: F 24 D 17/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. XII. 28. HIVATAL Megjelent: 1981.1. 31. 1 - ^ Dr. Makara György okleveles gépészmérnök, Budapest Hőközpont 1 A találmány hőközpont épületek vagy épületcsoportok fűtésére, valamint használati melegvízzel való ellátására, ahol a hőközpont az energiát saját hőforrásból vagy távolabbi hőforrásból hőtávvezeték útján kapja, és a hőhordozó közeget valami- 5 lyen folyadék alkotja. A hőközpont egy vagy több fűtési hőfogyasztót, egy vagy több használati melegvíz hőcserélőt, a hőforrástól jövő primér vizet szállító nyomásfokozót, előnyösen keringtető szivattyút és a primér vizet befogadó tároló tartályt 10 tartalmaz. A fűtési hőfogyasztók közül legalább az egyik, valamint a használati melegvíz hőcserélők közül is legalább az egyik teljesítményszabályozóval rendelkezik. Az eddig ismert hőközpontok a hőenergia hasz- 15 nosítása szempontjából számos hátránnyal rendelkeztek. Ezek között mindenképpen említést érdemel, hogy a fűtési hőfogyasztókat elhagyó lehűlt primér víz nem volt a legkedvezőbb hőtartalmú. Kedvezőtlen volt az is, hogy a tároló tartályokban 20 hőmérséklet szerint rétegeződő vízből nem a legkedvezőbb hőtartalmú „réteget” lehetett elvezetni, a használati melegvíz - időben jelentősen változó - mennyiségi igényéhez pedig nem lehetett optimálisan gazdaságos hőcserélőt hozzárendelni. 25 Ennek következtében nem volt mód arra, hogy a használati melegvíz előállítására szolgáló hőcserélőkre a legmelegebb tárolt vizet és éppen a mindenkori hőigénynek megfelelő mennyiségben lehessen rávezetni. 30 2 Kedvezőtlen volt a korábban ismert megoldásoknál az is, hogy a nagy hőtartalmú primér hőhordozó közeget a hőcserélő vízkövesedésének kockázata és a forrázási veszély miatt nem lehetett közvetlenül a használati víz melegítésére fölhasználni. A fűtés és a használati melegvíz ellátás céljaira szolgáló hőközpontok létesítésének mértékadó kérdése, hogy különösen az átmeneti évszakokban hogyan lehet a két eltérő jellegű hőfogyasztó igényeit a lehető legjobban kielégíteni anélkül, hogy a forróvíz fogyasztás növekednék. A forróvíz távvezetékéről ugyanis ha a fűtés szükségleteit meghaladó fonóvíz mennyiséget veszünk le, akkor az egész energiaellátó rendszer kapacitása lecsökken ezen többlet vízmennyiség arányában. Az átmeneti időszakokban ugyanis a fűtőberendezésekből kilépő primér víz - lehűlt volta miatt — használati melegvíz előállítására már nem alkalmas. Ezért a fűtési hőfogyasztóhoz érkező forróvíz hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy az a használati melegvíz készítésének legyen alárendelve. Másszóval kellő hőtartalmú primér víz álljon rendelkezésre a használati melegvíz hőcserélők számára. Ezt az alárendelést általában úgy valósítják meg, hogy a hőforrástól teljesítmény „túlkínálattal” szállítanak forró vizet a fűtési hőfogyasztókhoz. Ily módon a fűtési hőfogyasztókat elhagyó primér víz hőmérséklete hideg időben megfelelő ugyan a használati melegvíz készítésére, átmeneti időszakban 175396
