175390. lajstromszámú szabadalom • Térrács szerkezet
3 175390 4 szelvényekből készülnek. Például a felső nyomott rudak L idomból, a ferde rácsrudak csőszelvényből és az alsó — húzott rudak tömör körszelvényből. Mindezek a megoldások a rúdkapcsolatok féleségét, a kapcsolati elemek változatait megnövelik és ez a nagy elemválaszték gyártás szempontjából kedvezőtlen. Kedvezőtlen sorozatgyártás szempontjából az is, hogy egyéb gyártó helyen szál anyagba gyártott profílos szelvényt a rúdhosszaknak megfelelően darabolni kell és azt végkialakítással kell ellátni. Kedvezőtlen az is, hogy a hídelemek csatlakozásánál speciális csomóponti elemeket kell alkalmazni. Ezek a csomóponti elemek lehetnek sajtolással kialakított — gyűrt csomóponti lemezek mint az UNISTRUT-Systemnél, vagy hegesztett egymásra merőleges síkú lemezek, mint a Gyrotron szerkezetnél, speciálisan profilozott bevágásokkal ellátott elem, melybe hasonló de pozitív profílozású rúdvég kapcsolható mint a Triodetic Systemnél, vagy a csatlakozó rúdtengelyek tengelyvonalában fúrt menettel ellátott csomóponti elem, mint MERŐ—Systemnél. Ezeknek az elemeknek a gyártása bonyolult, nagy méretpontossságot kíván és legtöbb esetben a térrácsszerkezet súlyát jelentősen megnövelik. Hátrányt jelent az is, hogy a legtöbb rendszernél a rudakat a csomóponti elemhez kapcsolják ezért a rúderők az egyik rúdról a csomóponti elemre, majd onnan a következő rúdra hatnak. Ez a bekötések számát feleslegesen megemeli ami a tárcsarendszer csomópontjába kerülő csavarok - kötőelemek számát ezzel a csomópont acélszükségletét és szerelési munkaráfordítást szükségtelenül megnöveli. A legtöbb tárcsarendszerben a rúd bekötő csavarok száma rudanként 1—3 között van, ami egy szokásos térrácsnál csomópontonként 8—24 darab csavart jelent. A zártszelvényű rudaknál további problémát jelent a rúd belső zárt felületének korrózióvédelme. A légmentesen zárt rúdkialakítás általában nem biztosítható a megfelelő üreg védelem a tiszítási, védőréteg felhordási bizonytalanságok miatt vagy bizonytalanul, vagy azok jelentős többletköltséggel biztosítható. A találmányhoz legközelebb álló térrácsszerkezetek azok, amelyek a térrács rúdjaikon olyan csőrendszert alkalmaznak, melyek a csomópontoknál síkba mennek át - összelapították — de nem szakadnak meg, hanem folyamatos rudat alkotnak és az így összenyomott csőszakaszok egymáshoz egy csavar kötőelemmel vannak kapcsolva. Ezeknél a rudak toldása a rácscsomóponttól függetlenül van megoldva. Ennél a rendszernél hátrányt jelent a térrács csomóponttól túlmenően szükséges rúdtoldási csomópont, a teljesen összelapított csőszakasz átmenetének technikailag nehézséget jelentő kialakítása, a viszonylag drága cső alapanyag alkalmazása és a zártszelvény belső korrózióvédelmének bizonytalansága. További hátrányt jelent, hogy a fellépő igénybevételek a rúdszelvényének változtatásával nehezen követhetők. Egy szerkezeten belül az azonos csomóponti kialakítás követelménye miatt a csőátmérő csak kis mértékben változtatható, ezért a szerkezet teherbírását a csőnek falvastagságának változtatásával lehet biztosítani, ez viszont a különböző falvastagságú rudak toldásánál jelent hátrányt. A fentiek alapján látható, hogy térrácsszerkezetek hasonlóságuk dacára egymáshoz képest is jelentős eltéréseket, illetve újdonságokat tartalmaznak, és mégjnkább újdonságokat tartalmaz a találmány a fent ismertetett szerkezetekhez képest. A találmány célja olyan térrácsszerkezet kifejlesztése, amelynek segítségével az eddigi hátrányokat kiküszöbölve nagy méret és teherbírási tartományon belül lehetővé válik térlefedő tartószerkezetek létesítése, mégpedig szerkezeti kialakításában egyszerű, kivitelében olcsó és csekély munkaráfordítást igénylő, mechanikai szempontból megbízható módon. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy — szemben az ismert térrácsszerkezetekkel — a térrács alkotó rúdjai egymáshoz egy közös kapcsolócsavarral kapcsolhatók, a csomóponti idom elhagyható, és az erőátadás a rudak végei között biztosítható. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy a rúdelemeket a legegyszerűbb szalag anyagból alakítjuk ki oly módon, hogy a megfelelő hosszúságban méretrevágott szalag két végén a térrács alapmérete által meghatározott helyen lyukat készítünk a szalag két vége közötti részen pedig, sajtolással olyan szelvényalakot állítunk elő, ami a rúdnak megfelelő kétirányú merevséget biztosít, a közbenső rúdszelvény és a rúd sík vége között átmeneti szelvényrészt képezünk ki, a rúd sík végeit pedig a csatlakozási síkba hajlítjuk. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a csatlakozó rudak a csomópontban olyan kis mértékű rúd tengely eltolódással kapcsolódjanak, hogy az abból keletkező mellék igénybevételek ne legyenek jelentősek, illetve azokat a különböző térbeli irányokból becsatlakozó rudak a csatlakozási síkra merőleges tengely körül jelentős értékű merevségükkel külön erősítés nélkül biztonsággal fel tudják venni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti térrácsszerkezet olyan módon van kialakítva, hogy a kapcsolódó rudak végei a térrácsszerkezet csomóponti érintősíkjában legyenek, míg a kapcsolócsavar kötőelem erre a tengelyre merőleges legyen. Ez által biztosítható, hogy a csatlakozó rudak tengelye a csavartengelyen átmenő de tetszőleges helyzetű lehet és így különböző oktaéder, tetraéder vagy kombinált geometriai elrendezésű térrácsszerkezeteket lehessen összeállítani. A térrácsszerkezet külső és belső övrúdjai egymástól eltérő csomópont távolsággal is készíthetők a fentiek szerint. Ilyen módon a térrácsszerkezet egyirányú vagy kétirányú görbülettel is kialakítható, és azonos szerkesztési alapelvvel készíthetők sík, donga vagy gömbfelületű térrácsszerkezetek. A találmány szerinti térrácsszerkezet legfőbb előnye, hogy egyszerű, homogén rúdelemek csatlakozó végeit a csatlakozási síkban egymáshoz egyetlen csavar - csap kötőelem kapcsolja miáltal a szerkezetformálásban különleges szabadság, a szerkezetgyártásban nagy mértékű egyszerűsítés és a szerkezet szerelésében jelentős munkamegtakarítás érhető el. Kedvező az is, hogy a szerkezet mérettar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
