175371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,6-bisz[5-(4-klórfenil)-biguanido]-hexán és sóinak előállítására
MAGYAR SZABADALMI 175371 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1976. VII. 07. (GO-1347) Nemzetközi osztályozás: C 07 C 129/16 Közzététel napja: 1979. XII. 28. * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1981.1. 31. K HIVATAL Feltaláló: Szabadalmas: Dr. Reiter József vegyész, 19%, dr. Kasztreiner Endre vegyész, 14%, dr. Toldy Lajos Gyógyszerkutató Intézet, vegyész, 10%, dr. Farkas Lajos vegyész, 14%, dr. Borvendég János orvos, 10%, . Budapest dr. Balogh Tibor vegyészmérnök, 10%, Somogyi Tibor vegyészmérnök, 10%, Szűcsné dr. Császár Erzsébet gyógyszerész, 3%, Nagy László vegyész, 3%, Eggenhofer Tamásné gyógyszerész, 3%, H. Koritsánszky Klára gyógyszerész, 3%, Tóth Teréz gyógyszerésztechnikus, 1%, Budapest Eljárás l,6-bisz[5-(4-klórfenil)-biguanido]-hexán és sóinak előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás az I képletű 1.6- bisz-[5-(4-klórfenil)-biguanido]-hexán és sóinak előállítására. A találmány szerinti eljárással előállítható I képletű vegyület, közismert nevén klórhexidin, illetve 5 gyógyászati szempontból alkalmazható sói ismert, az orvosi gyakorlatban bevált fertőtlenítő anyagok, és a legjobb bőr-dezinficiensek közé tartoznak. így például alkalmasak műtéti területek, sebek, égett bőrfelűletek fertőtlenítésére, sebészeti bemosakodás- 10 hoz, fogszuvasodás megakadályozására [J. Med. Chem. 16, 732 (1973)], továbbá kozmetikai, gyermekgyógyászati készítményekben (például hintőporokban) és állatgyógyászati készítményekben való felhasználásra is. A klórhexidin igen előnyös saját- 15 sága baktériumellenes és antirmkotikus tulajdonságai mellett csekély toxicitása: diacetátjának perorális LDS0 értéke például 2000 ± 580 mg/kg. Az I képletű vegyület dihidrokloridjának előállí- 20 tására a 70S 838 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás két változatot ismertet. Az első módszer szerint az I képletű vegyület dihidrokloridját úgy képzik, hogy a II képletű 1.6- bisz-(dán-l -guanidino)-hexánt a III képletű 25 4-klóranilin sósavas sójával 2-etoxietanolban 2 órán át forralják. A második módszerrel eljárva az I képletű vegyület dihidrokloridját úgy állítják elő, hogy a IV képletű 1 -(4-klórfeníl)-3-ciánguanidint 6 órán át he- 30 2 vítik az V képletű 1,6-diaminohexán dihidrokloridjával nitrobenzolban, 150-160 °C hőmérsékleten. A megnevezett szabadalmi leírás egyik eljárás-változat kitermelési adatait sem adja meg. Bár egy későbbi közleményben [J. Chem. Soc. (1956) 4422] a szerzők az I képletű vegyület nyers dihidrokloridjára számítva 90, illetve 53%-os hozamot írnak le, az ipari megvalósítás szempontjából az eljárás-változatok jelentős hátrányt mutatnak, nevezetesen a II, illetve IV képletű köztitermékek előállításának megvalósításában. A II képletű vegyület előállítását az „A” és „B” reakciósor mutatja, a IV képletű vegyület készítésének módját pedig a „C” reakciósor szemlélteti. A II képletű vegyület egyik előállítási módja [lásd az „A” reakciósort, J. Chem. Soc. (1956) 4422] szerint a VII képletű diciánimid-nátrium-sót az V képletű vegyület dihidrokloridjával butanolban 8 órán át forralják. A közlemény szerint 70—80%-os hozam érhető el. Ennek az előállítási módnak döntő hátránya, hogy a kiindulási anyagként alkalmazott VII képletű vegyületet az irodalom szerint úgy készítik, hogy a VI képletű ciánamid alkálifém-sóját klórciánnal vagy brómciánnal reagáltatják (3 052 517 sz. USA-beli szabadalmi leírás), vagy ennek változataként a VI képletű ciánamid alkáli-sóját helyben képzett klórciánnal hozzák kölcsönhatásba (956 081 sz. kanadai szabadalmi leírás), vagy ennek további változataként helyben létrehozott V képletű ciánamidot re agái tatnak halo-175371
