175366. lajstromszámú szabadalom • Légbefúvó szerkezet
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY______________ Bejelentés napja: 1978. III. 10. (FU-359) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980.1. 28. Megjelent: 1981.1. 31. 175366 Nemzetközi osztályozás: F 24 F 7/00 \ v Feltaláló: Szabadalmas: Dr. Makara György oki. gépészmérnök 35%, Moriin András oki. gépészmérnök 35%, Fűtőber Épületgépészeti Termékeket Főző András üzemmérnök 15%, Fülöp Róbert üzemmérnök 15%, Budapest Gyártó Vállalat Budapest Légbefúvó szerkezet 1 A találmány légbefúvó szerkezetre vonatkozik, levegőnek helyiségbe való bevezetésére. A légbefúvó szerkezet a helyiségben uralkodó levegő nyomásnál nagyobb nyomású levegő befúvását biztosítja. Az eddig ismert légbefúvó szerkezetek a befújt 5 levegőnek a helyiség levegőjével való gyors elkeveredése, a levegő lelassulása, a csatlakozó nyomás igény és a helyiség egyenletes átszellőzése szempontjából számos hátránnyal rendelkezik. Ezek között mindenképpen említést érdemel az, hogy a 10 csatlakozó cső torkolati nyílásából kiáramló levegő sugarat az előlap radiális sebesség összetevőit is tartalmazó szétáramlásra kényszerítette, és ez a szétáramló levegő sugár a torkolati nyílásból radiális irányban távolodva a rohamosan növekvő ren- 15 delkezésre álló áramlási keresztmetszet következtében igen kis távolságon belül jelentősen lelassult, elveszítette abefúvási sebességét anélkül, hogy a befújt légsugár intenzíven elkeveredett volna a helyiségben levő levegővel. Az intenzív keveredés hiá- 20 nya következtében a helyiség levegő és a szellőző levegő közötti kezdeti hőmérséklet különbség nagy része fennmaradt és ez különösen hideg levegő befüvása esetén a helyiségben tartózkodó személyeknek kedvezőtlen hőérzetét, huzat érzetét kelt- 25 hette. Azok a légbefúvó szerkezetek viszont, amelyek más kialakítással a befújt levegő megfelelő lekeveredését és lelassulását is biztosították, ezt igen nagy csatlakozási légnyomás mellett, nagy mennyi- 30 2 ségű ventillációs munka felhasználásával tudták csak biztosítani és ugyanakkor egy-egy légbefúvó szerkezetből e nagy csatlakozási nyomással viszonylag kevés szellőző levegőt tudtak kibocsátani. Az előlapot és a lapátrácsot tartalmazó légbefúvó szerkezeteknél nem volt mód arra, hogy a befújt levegő térfogatáramát úgy csökkentsék, hogy a befújt levegő sugár egyenletes szétáramlását megtartva e levegő és a helyiség levegő elkeveredése, hőmérséklet kiegyenlítődése megmaradjon vagy javuljon. Pont ellenkezőleg e szerkezeteknél a térfogatáram csökkentése fokozta a huzatveszélyt. Kedvezőtlen volt a korábbi megoldásoknál az is, hogy a befújt levegő mennyiségének kívánt értékűre állításához a csatlakozó levegő nyomásának lefojtására külön költséges fojtó szerkezetet kellett beépíteni a csatlakozó csőbe vagy a csatlakozó légcsatornába, vagy pedig a lapátrácsot kellett a légáram lefojtásához úgy elállítani, hogy az a kifújt légsugár egyenletes sebesség eloszlását szüntette meg és amellett az esetlegesen a peremen elhelyezkedő optikai lapátrács esztétikailag kedvezőtlen aszimmetrikus beállítását tette szükségessé. A légbefúvó szerkezetek kialakításának és alkalmazásának mértékadó kérdése az, hogy a befújt, különösen a helyiségbelinél hidegebb levegőt minél jobban elkeverje a helyiség levegőjével, mielőtt még a levegő a helyiség tartózkodási zónájába jut, ugyanakkor a levegő áramlási sebessége is igen kis, huzatérzetet nem keltő értékűre csökkenjen. A 175366
