175342. lajstromszámú szabadalom • Berendezés felületegyenetlenségek és méretingadozások kimutatására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI találmány 175342 Bejelentés napja: 1977. III. 02. (BU—842) Módosítási elsőbbsége: 1977. VIII. 30. Nemzetközi osztályozás: E 01 C 23/01, G 01 B 11/30 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. I. 28. Megjelent: 1981. I. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Ambrus Kálmán okleveles mérnök, Budapesti Műszaki Egyetem, Forrásy Csaba okleveles villamosmérnök, Budapest Budapest Berendezés felületegyenetlenségek és méretingadozások kimutatására 1 A találmány tárgya berendezés felületegyenletlenségek és méretingadozások kimutatására, pl. útburkolatok felületi egyenetlenségének mérésére, folyadékszint változások meghatározására, stb., az egyenetlenségek vagy ingadozások hatásának összege- 5 zésére, továbbá a mérési eredményeknek hibaintervallumokba való besorolására és ezáltal az útburkolat minősítő értékelésére. A berendezésnek célszerűen kerékpár módjára egymás mögött megközelítőleg azonos nyomvonalon való haladásra alkalmas 10 két járó kereke, a járókerekek tengelyeit összekötő hosszirányú váza, valamint a vázon elhelyezett fölerősítő csuklóhoz kapcsolódó és mérőkerékkel ellátott önbeálló lengő karja van. A lengő karnak a fölerősítő csuklóval ellentett vége csuklós közdarab 15 útján szabadon elmozduló végű, lényegében függőleges helyzetű mérőrúddal van összeköttetésben. A mérőrúdhoz azt megközelítőleg függőleges irányba vezető kényszerpálya tartozik, a lengő karhoz mérőkerék, a mérőrúdhoz pedig diagramot rajzoló 20 íróeszköz van szerelve. Útburkolatok felületi egyenetlenségének megállapítására több különböző eljárás ismeretes. Ezek két fő csoportba oszthatók. Közülük az egyiket a dinamikus hatást mérő berendezések, míg a másik 25 csoportot a geometriai adatokat mérő berendezések alkotják. Az első csoportba tartozó szerkezetek bonyolultabbak és emiatt költségesebbek, ezért az utóbbi időben inkább a második csoportba tartozó berendeléseket fejlesztik. 30 2 Az útburkolatok felületi egyenetlenségeinek megállapítására nézve a legegyszerűbb az ún. mérőléces módszer. Ennek lényege Gulyás László: „Az útburkolatok felületi egyenetlenségeinek vizsgálata” c. ATUKI tudományos közleményben (Budapest, 1963), valamint dr. Nemesdy Ervin: „Utak és autópályák pályaszerkezete” c. kézikönyvben (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971) található meg. Az eljárás azon alapul, hogy az útburkolat meghatározott helyein mérőléceket fektetnek le, majd pedig megállapítják, hogy az egyenetlenséget jelentő hullámok legmélyebb pontjai mekkora távolságban helyezkednek el a mérőléc által meghatározott síktól. A módszer igen egyszerű, végrehajtása után pedig a kiértékeléshez szükséges adat közvetlenül rendelkezésre áll. Számottevő hátrány azonban, hogy a mérés egyrészt szakaszos, másrészt végrehajtása rendkívül lassú. Kedvezőtlen az eljárás munkaigényessége is, mivel legalább három ember egyidejű tevékenységét kívánja meg. Kevesebb élőmunkával lehet elvégezni a felületi egyenetlenségek meghatározását az ún. álló alapvonalú, fix gerendás mérőkerekes műszer segítségével. A műszer leírása az említett két publikációban megtalálható. Ez a szerkezet - elvi fölépítését tekintve - bizonyos hasonlatosságot mutat a geodéziában és azon belül a térképészetben használatos planiméterekhez. A műszer mérőkerekének elfordulását kell megfigyelni és regisztrálni, mivel az egye-175342
