175316. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szulfátnál alacsonyabb oxidációs fokú kénvegyületeket tartalmazó oldatok elektrokémiai oxidálására

MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 175316 Nemzetközi osztályozás: t|sP Bejelentés napja: 1977. V. 20. (VE—833) C 07 B 3/00 B 01 K 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. XII. 28. .... HIVATAL Megjelent: 1981. II. 28. Feltalálók : dr. Káldi Pál, oki. vegyészmérnök, 15%, dr. Országh Imre, oki. vegyészmérnök, 20%, Mészáros Pál, oki. vegyészmérnök, 24%, Veszprém, dr. de Jonge János oki, vegyészmérnök, 8%, Hőgyészi János, oki. ve­gyészmérnök, 8%, Pálffy Géza, üzemmérnök, 10%, Veszprém, Kovács Zoárd, oki. vegyészmérönk, 15%, Peremarton Szabadalmas : Veszprémi Vegyipari Egyetem, Veszprém, 50%, Peremartoni Vegyipari Vállalat, Peremarton, 50% Eljárás és berendezés szulfátnál alacsonyabb oxidációs fokú kénvegyületeket tartalmazó oldatok elektrokémiai oxidálására 1 2 A találmány szulfátnál alacsonyabb oxidációs fokú, kénvegyületeket tartalmazó oldatok elekt­rokémiai úton történő oxidálására alkalmas el­járásra és berendezésre vonatkozik. A vegyiparban számos helyen keletkeznek olyan oldatok, amelyek az említett kénvegyüle­tek valamelyikét vagy azok különböző arányú elegyét tartalmazzák. Ezek a kénvegyületek re­dukáló hatásúak és így az élő szervezetekre ká­rosak, sőt mérgezőek, ezért a természetes vizek­be nem engedhetők el. Ilyen úgynevezett ipari vizek vagy anyalúgok, koncentrációjuktól füg­gően, regenerálás után kristálykiválasztásra fel­használhatókká tehetők és ezzel a technológia gazdaságossága javítható, valamint hulladék­mentessége növekedik. E redukáló kénvegyületeket tartalmazó ipari vizek vagy anyalúgok nagy mennyiségű oldott sótartalmuk miatt nem minősülnek szennyvíz­nek, gazdaságossági, valamint környezetvédelmi szempontok figyelembevételével egyaránt indo­kolt a kezelésük, azaz a kénvegyületek semleges szulfátokká történő oxidálása. Az előzőekben felsorolt kénvegyületek szulfát­tá való oxidálására több elvi lehetőség létezik, de ezek gyakorlati megvalósítása még levegővel, katalitikus úton történő oxidációval is költséges. A kénvegyületek erős oxidáló szerekkel, így ele­mi klórral, brómmal és hasonló anyagokkal oxi­dálhatok, de áz oxidáció technológiai megvaló-175316 sítása bonyolult és az oxidálószerek alkalmazá­sánál szigorú rendszabályokat kell követni. Az említett kénvegyületeket tartalmazó olda­tok oxidáló szerekkel való oxidáción kívül elekt- 5 rokémiai úton is oxidálhatok. Szennyvizek elekt­rokémiai oxidálására több közlemény jelent meg [Pini, G. Chemie Technik 4, 7. sz. 257—260. oldal (1975) és a 65 049/75 számú japán szabadalom]. Az irodalmi közlemények azonban csak szerves 10 anyagok oxidálására vonatkoznak, amelyek oxi­génigénye sokkal kisebb a kéntartalmú vegyüle­­tek szulfátokká történő oxidálásához szükséges oxigénmennyiségnél. 15 A találmány — ahogy említettük — szulfátnál alacsonyabb oxidációs fokú kénvegyületeket tar­talmazó oldatok oxidálására vonatkozik. E ve­­gyületek szulfáttá alakítását erre a célra kiala­kított elektródokkal felszerelt egyenáramú cel- 20 Iában anódikus oxidációval végezzük. Az átala­kítás során e vegyületek csapadék kiválása nél­kül szulfátokká oxidálhatók. A kezelendő ipari vizek elsősorban a ditionit előállításánál keletkező anyalúgok, amelyek a 25 kénvegyületek mellett nagy mennyiségű, a di­tionit kisózására használt, nátrium-kloridot is tartalmaznak. Ezek az anyalúgok 40—60 g/liter koncentrációban tartalmaznak redukáló kénve­gyületeket, nátriumklorid tartalmuk pedig 250 g 30 körül van literenként. Az oldat nátrium-klórid

Next

/
Oldalképek
Tartalom