175306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új polipeptidek előállítására
7 175306 8 A találmány szerinti eljárást valamilyen oldószer jelenlétében foganatosíthatjuk. Az e célra alkalmazható oldószert a peptidkondenzációhoz használt oldószerek közül válaszhatjuk ki. Így például használhatjuk adott esetben vízzel alkotott elegye formájában a dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot, piridint, kloroformot, dioxánt, diklór-metánt, tetrahidrofuránt, valamint ezek keverékét. A reakcióhőmérsékletet a peptidkötés kialakítására ismert hőmérséklettartományon belül, azaz rendszerint mintegy —20 °C és 30 °C között választjuk meg. A védőcsoportokat is már hordozó kiindulási anyagok előállíthatok ismert módon szilárd fázisú szintézisekben is Az I általános képletű polipeptidekhez vezető kondenzációs reakció befejeződése után — amenynyiben a termék védőcsoportokat hordoz — a védőcsoportokat ismert módon lehasítjuk. A védőcsoportok lehasítására ismert módszerek közül alkalmazhatjuk a valamilyen katalizátor, például palládiumkorom, szénhordozós palládium vagy platina jelenlétében végzett katalitikus redukálást, például hidrogénfluoriddal vagv trifluor-ecetsavval végzett szolvolízist vagy cseppfolyós ammóniában fémnátriummal végzett redukálást. Az így előállított I általános képletű polipeptidek a reakcióelegyből önmagában ismert módszerekkel, például extrakció, megosztás vagy oszlopkromatografálás útján különíthetők el. A találmány szerinti eljárás foganatosítható továbbá az önmagában ismert szilárdfázisú módszerrel is. Az I általános képletű polipeptidek elkülöníthetők gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik formájában is. Az I általános képletű polipeptidekkel gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sókat képző savak közé tartoznak szervetlen savak, például a sósav, hidrogén-bromid, perklórsav, salétromsav, tiociánsav, kénsav vagy a foszforsav, valamint szerves k, például a hangyasav, ecetsav, propionsav, ghkolsav, tejsav, piroszőlősav, oxálsav, malonsav, citromsav, borostyánkősav, maleinsav, fumársav, antranilsav, fahéjsav, naftalin-szulfonsav vagy a szulfanilsav. Az I általános képletű vegyületek képesek a vérben és a vizeletben mutatkozó magas glükóz-szintet csökkenteni normális szintre nemcsak parenterális, hanem orális beadás útján is. Sőt, az I általános képletű vegyületek meglepő specifikus aktivitást mutatnak olyan értelemben, hogy a vérben és a vizeletben a normális glükóz-szintet nem csökkenti, vagyis hatásuk jóval kedvezőbb a hipoglükémiá-t okozó inzulinénál. Az I általános képletű polipeptidek toxicitása alacsony, így biztonságosan adhatók be. Az I általános képletű polipeptidek promotálják, vagyis elősegítik a lipidek metabolizálását. Az I általános képletű polipeptidek tehát felhasználhatók orális vagy parenterális beadással embereknél és állatoknál, például egereknél vagy patkányoknál a szénhidrátok és lipidek metabolizálásában jelentkező elégtelenségek, különösen a diabétesz vagy a hiperkoleszterémia kezelésére bármiféle nem kívánt mellékhatás jelentkezése nélkül. Az I általános képletű polipeptidek beadhatók a gyógyszergyártásban használt hordozó- és/vagy segédanyagokkal alkotott gyógyászati készítmények, így például tabletták, pelletek, granulák, porok, folyadékok vagy injekciós oldatok formájában. (Beadhatók továbbá az 1 általános képletű polipeptidek önmagukban is.) Ezek a gyógyászati készítmények önmagában ismert módon állíthatók elő a komponensek összekeverése útján. Az alkalmazható gyógyászati készítményekre az alábbi két receptszerű összeállítást közöljük. Injekciós oldat H-0-Ala—L-Arg—L-Pro-L-Phe-L—Phe-L-Tyr-NH2-diacetát 50 mg fiziológiás konyhasóoldat 2,0 ml Porkészítmény H-0—Ala—L—Arg—Gly—L-Phe-L— Phe-L-Tyr-NH2-dicitrát 30 mg keményítő 200 mg Bár az I általános képletű polipeptidek napi dózisa többek között a betegség jellegétől és súlyosságától, valamint a paciens korától függően változhat, általában ez a dózis testsúlykg-ként mintegy 50 pg és mintegy 100 mg között változik. Az I általános képletű polipeptideknek a diabétesz gyógyításával kapcsolatos hatásának farmakoiógiai vizsgálata Genetikai okokból diabéteszben szenvedő egerek (KKAy vagy sárga KK egerek) közül nyolchetes nőstényeket külön-külön fémből készült ketrecben tartunk és folyamatosan gyűjtjük vizeletüket. Az egerek közül három csoportot orálisan az I általános képletű polipeptidek közé tartozó H—ß -Ala-L—Arg—Gly-L—Phe—L—Phe-L—Tyr-NH2 vegyülettel (A vegyület) 1,10 és 100 mg/kg/nap dózisban kezelünk. A kezelési módszert a III. táblázatban ismertetjük. A kontrollcsoportnak fiziológiás konyhasóoldatot adunk. Négy naponként meghatározzuk a vérplazmában és a vizeletben a glükóz mennyiségét az úgynevezett glükóz-oxidáz módszerrel [Huggett, A.St.G. és Nixon, D.A.: „Lancet”, 2. kötet, 368-370. o. (1957)]. A kapott eredményeket az alábbi IIJ. táblázatban foglaljuk össze. A kontrollcsoportban a vérplazmában, valamint a 24 órán át kiválaszott vizeletben a glükóz-szint végig igen magas a kísérlet során. Ezzel szemben az A vegyülettel kezelt egereknél a kísérlet során mind a vérplazmában, mind a vizeletben a glükóz-szint fokozatosan csökken. Az antidiabetikus hatásban dózisfüggés állapítható meg. Az utókezelési időszakban mind a vérszérum, mind a vizelet glükóz-szintje nő mindhárom kezelt csoportban. A beadás megszüntetése után megmaradó antidiabetikus hatásban azonban szintén dózisfüggés állapítható meg. A fenti eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a kísérleti vegyület alkalmas a diabétesz kezelésére egereknél. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
