175302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dién-monomerek emulziós polimerizációjára
3 175302 4 zökkel, emulgeálószer és polimerizációs iniciátor jelenlétében. A célkitűzés megvalósítható, hogyha legalább egy dién-monomernek vagy jelentős mennyiségben legalább egy dién-monomert tartalmazó keveréknek polimerizációjánál vagy legalább egy nem diénjellegű monomernek már előállított diénpolimerre történő ún. ojtásos polimerizációja során a polimerizációs reaktor belső falait és a polimerizációs keverékkel érintkező egyéb felületeit szerves polisziloxán réteggel vonjuk be. A találmányt arra a felismerésre alapozzuk, amely széleskörű vizsgálódásainak eredménye a polimer kéregképződés megelőzésénél, hogy a polimerizációs reaktor belső falait és a monomerrel érintkező egyéb felületeit szerves polisziloxánból álló réteggel vontuk be. Ez a módszer olyan hatásos, hogy a polimer kéreglerakódás függetlenül a felület szerkezeti anyagától csaknem teljes mértékben kiküszöbölhető, vagyis ugyanaz a hatás érhető el saválló acél vagy üvegbélésű reaktorban. A találmány szerinti eljárás azért is előnyös, mivel a szerves polisziloxán vegyületek rendszerint színtelenek, nem okoznak kedvezőtlen elszíneződést vagy szennyezési problémákat, továbbá nem toxikus jellegük következtében egészségügyi károsodást nem okozhatnak a kezelőszemélyzetnél. A találmány tárgya — eljárás 5-100 súly% dién-monomeregységet tartalmazó homo- vagy kopolimer vizes közegben emulgeátor és polimerizációs iniciátor jelenlétében emulziós polimerizációval történő előállítására oly módon, hogy a polimerizációs reaktor belső felületein 0,001-1 g/m2 mennyiségben szerves polisziloxánréteget állítunk elő a) valamely adott esetben 0,005—2 súly% térhálósító katalizátort tartalmazó filmképző szerves polisziloxán oldatának vagy diszperziójának a felületre történő felvitelével, majd szárításával, illetve térhálósításával vagy b) legalább egy halogén-szilánnak a felületre történő felvitelével, majd szárításával és in situ hidrolízis-kondenzációval szerves polisziloxánná történő alakításával, majd a polimerizációs keveréket ismert módon polimerizáljuk. Az eljárás szerint a szerves polisziloxán vegyületből álló réteget a polimerizációs reaktor belső falain, a reaktorba szerelt keverőn és a monomerrel érintkező egyéb felületeken úgy állítjuk elő, hogy ezekre a felületekre a szerves polisziloxán vegyület oldószerben vagy megfelelő diszperziós közegben szokásos eszközökkel képzett diszperzióját hordjuk fel például kefe vagy permetezéssel való bevonás segítségével, végül a bevont felületeket szükséges esetben szárítjuk. A szerves polisziloxán réteg alternatív módon úgy is előállítható, hogy a bevonandó felületekre egy vagy több hidrolizálható funkciós csoportot tartalmazó szerves szilánkeverékét önmagában, oldatban vagy diszperzióban felvisszük, majd a szerves szilánokat víz jelenlétében hidrolízisnek és kondenzációnak vetjük alá és így a szerves polisziloxánt in situ állítjuk elő. A találmány szerint előállítható bevonati réteghez felhasználható szerves polisziloxán vegyületek molekulaszerkezete nincs korlátozva, a szilíciumatomhoz kapcsolt szerves csoportok vagy a szilíciumatomhoz kapcsolódó nem szerves csoportok vagy atomok a polimerizációs fok tekintetében azzál a feltétellel, hogy a vegyületek mindenkor filmképző tulajdonsággal kell rendelkezzenek. A találmány szempontjából szilikonoknak, szilikonolajoknak, szilikonguminak és szilikonlakknak vagyis szilikongyantáknak nevezünk. A szilikonfolyadékra például a következőket soroljuk fel: dimetilpolisziloxánok, metilfenilpolisziloxánok, metiletilpolisziloxánok, metilhidrogénpolisziloxánok, metilfenilhidrogénpolisziloxánok, trifluorpropilmetilpolisziloxánok, és ezeknek a szilíciumatomhoz kapcsolt állapotban kevés funkciós csoportot, így hidroxil- vagy alkoxi-csoportot tartalmazó származékai, lánclezáró csoportok, így trimetilszilil, fenildimetilszilil-, vinildimetilszilil-, etildimetilszilil- és hidrogéndimetilszilil-csoportok. A felsorolt szilikonfolyadékok közül a legelőnyösebbek a metilhidrogén-polisziloxánok, amelyek szükséges esetben a térhálósodási reakció elősegítésére katalizátorként fémsót, például ólomoktoátot tartalmaznak. A szilikongumira a hidroxil láncvégi csoportot tartalmazó diorganopolisziloxánok, ezek alkoxisziloxánnal vagy részlegesen hidrolizált, kondenzált származékait tartalmazó keverékei, a szilíciumatomhoz kapcsolt állapotban a molekula tetszés szerinti helyzetében kapcsolódó legalább két alkenil-csoportot, így vinil-csoportot tartalmazó diorganopolisziloxánok és szerves hidrogénpolisziloxánok keverékei. Mindezek a szilikongumik szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten valamely katalizátor, így szerves peroxidok, szerves savak fémsói, platinavegyületek vagy víz jelenlétében térhálósíthatók. Előnyösen az elasztomer szerves poiiszíloxánokból úgy alakítjuk ki a réteget, hogy szobahőmérsékleten vulkanizálható szilikonkompozíciók oldatait visszük a felületre, majd a felvitt réteget megszárítjuk és hőkezeljük, szükséges esetben emelt hőmérsékleten. A térhálósítási mechanizmus a szilikonok feldolgozásánál jól ismert folyamat és tetszés szerinti módon kivitelezhető. Felhasználható szilikonszármazékok közé tartoznak a szilikonlakkok, vagy szilikongyanták, amelyek olyan szerves polisziloxánoknak felelnek meg, hogy molekulaszerkezetükből háromdimenziós térhálós szerkezet képezhető. Ezek egységeinek általános képlete a következő: RaSi04_a 2 ahol R valamely szerves csoport a pedig 1,0-1,8 közötti pozitív szám. A szerves R csoport például alkil-, így metil-, etil-, propil- vagy butil-csoport, aril-, így fenil-csoport, alkenil-, így vinil- vagy allil-csoport. ennek halogénatommal vagy cián-csoporttal helyettesített származékai, ahol a helyettesítők a szerves csoportban levő szénatom hidrogénatomjait helyettesítik. Ezek a szilikonlakkok epoxigyantákkal, alkidgyantákkal, melamingyantákkal vagy poliésztergyantákkal módosíthatók. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
