175301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-helyettesített 1,2-dihidto-3H-pirrolo [1,2a]pirrol- 1-karbonsav-származék előállítására

7 175301 8 és X kénatomot képvisel, izomerjeire bontható a 10 Bt-2 példában leírtak szerint. Az A illetve B általános képletű szabad savak ismert eljárásokkal más, 1-12 szénatomos alkilész­­terekké alakíthatók. Az átalakítás például a követ­kezőképpen történhet: a) a kívánt észternek megfelelő alkohollal egy erős ásványi sav jelenlétében végzett kezeléssel, b) egy éteres diazolalkán-oldattal végzett keze­léssel, c) a kívánt észternek megfelelő alkiljodiddal végzett reagáltatással, lítiumkarbonát jelenlétében. Az (l)-sav izomerek a fenti b) vagy c) eljárással alakíthatók alkilésztereikké. Az A illetve B általános képletű vegyületek és (l)-sav izomerjeik sóit úgy állíthatjuk elő, hogy a szabad savakat alkalmas mennyiségű, gyógyászatilag elfogadható bázissal kezeljük. Alkalmas gyógyászati­lag elfogadható bázisok például a következők: nát­rium-, kálium-, lítium-, ammonium-, kalcium-, mag­nézium-, vas(II)-, cink-, réz-, mangán(Il)-, alumíni­um-, vasflll)-, mangán(III)-hidroxid, izopropilamin, trimetilamin, dimetilamin. trietilamin, tripropilamin, etanolamin, 2-dimetilamino-etanol, 2-dietilamino­­-etanol, trometamin, lizin, arginin, hisztidin, koffe­in, prokain. hidrabamin, kolin, bétáin, etilén-diamin, glükózamin, metil-glükamin, teobromin, purinok, piperazin, piperidin, N-etil-piperidin, poliamin-gyan­­ták. A reakciót vízben vagy víz és vízzel elegyedő szerves oldószerek elegy ében, 0—100°C hőmérsék­leten, előnyösen szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Jellegzetes inert, vízzel elegyedő oldószerek például a következők: metanol, etanol, izopropanol, buta­nol, aceton, dioxán, tetrahidrofurán. Az A illetve B általános képletű vegyületek illetve azok (l)-sav izomeijeinek a felhasznált bázishoz viszonyított mól-arányát úgy választjuk meg, hogy mindenkor megfeleljen az előállítani kívánt sóban szereplő aránynak. Így például a kalcium- illetve magnézi­umsók előállításánál a szabad sav kindulási anyagot legalább fél mól-ekvivalensnyi mennyiségű gyógyá­szatilag elfogadható bázissal kell kezelni, hogy sem­leges sót kapjunk. Ha az A illetve B általános képletű vegyületek vagy (l)-sav izomerjeik alumíni­um-sóinak előállítása a cél, legalább 1 /3 mól-ekviva­lensnyi mennyiségben kell alkalmazni a gyógyásza­tilag elfogadható bázist, hogy a kívánt semleges sót kapjuk. Egy előnyös eljárás szerint az A illetve B általá­nos képletű vegyületek és (l)-sav izomerjeik kalci­um- és magnézium-sóit úgy készítjük, hogy a meg­felelő nátrium- vagy káliumsókat legalább 1/2 mól­­-ekvivalensnyi mennyiségű kalcium- vagy magnézi­­umkloriddal kezeljük, vizes vagy vízzel elegyedő, inert szerves oldószer és víz elegyével készült oldat­ban, körülbelül 20—100 °C hőmérsékleten. Az alu­míniumsók előállításának előnyös módja szerint a megfelelő szabad savakat legalább 1 /3 mól-ekviva­­lensnyi mennyiségű alumínium-alkoxiddal, így pél­dául alumínium-trietoxiddal, alumínium-tripropoxid­­dal kezeljük, valamely szénhidrogénben, így benzol­ban, xilolban vagy ciklohexánban, körülbelül 20- —115°C hőmérsékleten. Hasonló eljárásokkal állít­hatók elő azokkal a szervetlen bázisokkal alkotott sók, amelyek nem oldódnak eléggé ahhoz, hogy lehetővé tennék a reakció könnyű lejátszódását. A találmány szerint előállított vegyületek bár­mely alkalmas elválasztási és tisztítási eljárással elkülöníthetők, így például extrakcióval, szűréssel, bepárlással, desztillálással, kristályosítással, vékony­réteg-kromatográfiás úton, nagynyomású kromatog­­ráfiával (HPLC) vagy a felsorolt eljárások kombiná­ciójával. Az alkalmas elkülönítési eljárások kellő­képpen szemléltetésre kerülnek az ezután követke­ző példákban. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a példákban nem szereplő egyéb elkülönítési eljárá­sok is felhasználhatók. A (d)-sav izomerek önmagukban nem használha­tók gyógyászati célokra, szükség esetén átalakítha­tok gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus észte­reikké és sóikká, hasonló módszerekkel, mint ame­lyeket az (l)-sav izomerek megfelelő átalakításaival kapcsolatban leírtunk. Az A és B általános képletű vegyületek és (l)-sav izomerjeik. valamint gyógyászatilag elfogad­ható, nem toxikus észtereik és sóik hasznos gyulla­dásgátló, fájdalomcsillapító szerek, gátolják a vér­rögképződést, valamint fibrinolitikus és simaizom­­-relaxáns hatást fejtenek ki. Profilaktikus és terápi­ás felhasználásra egyaránt alkalmasak. A vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készít­mények tehát hasznosak a különféle gyulladások, így a vázizomrendszer, ízületek és más szövetek gyulladásos állapotainak megszüntetésében, így fel­­használhatók reumatikus megbetegedések, ütések, sebfelszakadások, artritisz. csont-törések, operáció utáni állapotok kezelésében. Azokban az esetekben, amikor a fenti állapotokat a gyulladással járó láz és fájdalom is kíséri, a vegyületek a gyulladás mellett e kísérő tünetek kezelésére is alkalmasak. Az A illetve B általános képletű vegyületeket, ezek gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus ész­tereit és sóit tartalmazó gyógyászati készítmények adagolása bármely, a gyulladások, fájdalom és láz kezelésében vagy megelőzésében szokásos módon történhet. Az adagolás történhet tehát például orá­lisan, parenterálisan vagy helyileg, szilárd, fél-szilárd vagy folyékony adagok, így például tabletták, kú­pok, pirulák, kapszulák, porok, oldatok, szuszpen­ziók, emuziók, krémek, lemosó oldatok, kenőcsök formájában, előnyösen egységdózisként, ami lehető­vé teszi a pontosabb adagolást. A készítmények szokásos, gyógyászatilag elfogadható vivő- vagy ada­lékanyagokat tartalmazhatnak a hatóanyagok mel­lett. A találmány szerinti A illetve B általános képletű vegyületeken és gyógyászatilag elfogadható nem toxikus sóikon és észtereiken kívül a készít­ményekben még egyéb gyógyhatású anyagokat, gyógyszerészeti anyagokat, vivő és adalékanyagokat is alkalmazhatunk. Az előnyös adagolási mód az orális adagolás, a betegség mértékének megfelelően megválasztott napi dózisban. Általában 25-500 mg hatóanyag az alkalmas napi dózis. A legtöbb esetben 0,5—6 mg­­/testsúly kg/nap a megfelelően megválasztott dózis. Orális adagolásra szánt készítményekben alkal­mas adalékanyagok például a következők: gyógysze­részeti minőségű mannit, laktóz, keményítő, mag­­nézium-sztearát, nátrium-szaccharin, talkum, cellul­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom