175251. lajstromszámú szabadalom • Csúszósaru árokdúcoló berendezéshez
3 175251 4 Ennél a kivitelnél a végdarab nem feszül a kerethez. Nem jön létre a vezető támasszal szemben a normál feszítést túllépő feszültség sem az elhajlás megakadályozására. Ez sokkal inkább a belső szerkezeti ütköző-kialakítás eredménye. A találmány egyik kiviteli alakja szerint mindegyik csúszólap nagy játékkal tartható a megfelelő támasztoblokkban elhelyezett menetes csap átmeneti furatában. Előnyös megoldás az is, ha az összes támasztóblokkhoz közös csúszólapot alkalmazunk. A találmány egy másik kiviteli alakja esetében az összes támasztóblokkhoz közös csúszólap tartozik, és találmányunk szerint a csúszólap középen szintén csuklósán csatlakozik a támasztólap csuklócsapjához. A találmány szerinti kialakítás következtében a csúszólap jobban van rögzítve a végdarabbal szemben, és így a csúszósaru jobban bevezethető a C-keresztmetszetű vezető támaszokba. A kedvezőtlen körülmények közötti üzemeltetéskor egyébként különösen könnyen rozsdásodó és ezért nem kívánatos csavarok alkalmazására sincs szükség. Egyszerűbb és olcsóbb a gyártás és a szerelés. Ez a kivitel megfelelő az U keresztmetszetű vezető támaszok esetében is. A találmányt a következőkben a példaképpeni kivitel kapcsán a csatolt rajzok alapján ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra egy dúcoló berendezés vázlatos elölnézetét. a 2. ábra a találmány szerinti csúszósaru egyik kiviteli alakjának felülnézetét, a 3. ábra a 2. ábra III—III vonalában vett hosszmetszetét szemlélteti. A 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonalában vett metszet. Az 5. ábra a találmány szerinti csúszósaru egy másik kiviteli alakját szemlélteti, a 6. ábra az 5. ábra VI—VI vonalában vett hosszmetszet, és végül a 7. ábra a 6. ábra VII—VII vonalában vett metszet. Az 1. ábra vázlatosan mutatja az árokdúcoló berendezés lényeges alkatrészeit. A berendezés a függőleges, a mindkét oldalon külön nem ábrázolt árokfalhoz illeszthető 1 dúcoló lapokból, a függőleges. oldhatóan vagy rögzítetten az 1 dúcolólapokkal összekötött, és azokat helyzetükben rögzítő 2 vezető támaszokból, és az egymással szemközti 2 vezető támaszokhoz illeszkedő vízszintes 3 feszítő szerkezetekből áll. A feszítő szerkezet hosszirányban állítható csövekből, orsókból vagy hasonlókból készülnek, és szabad végükön egy-egy 4 csúszósaru van, amely csúsztathatóan a 2 vezető támaszba illeszkedik. Az ábrázolt kiviteli példa esetében a vezető támasznak a 4 csúszósarut felvevő része C-keresztmetszetű és a 4 csúszósarut alakzáróan veszi fel. A vezető támasz egymással szembeforduló felső 19 karimái a 20 hosszanti bevágást határolják, amelyen a feszítő szerkezet 7 végdarabja nyúlik keresztül. A 4 csúszósaruk a vízszintes 5 csuklócsapok útján mindenkor csuklósán kapcsolódnak a 3 feszítő szerkezethez, és ily módon ezek a-szögben ferde helyzetűek lehetnek, ami például a 3 feszítő szerkezet magassági beállításakor, vagy az 1 dúcolólapok, vagy a 2 vezető támaszok feszítésekor vagy beépítésekor történhet meg. Biztonsági okokból a vízszintes és az elhajolt helyzet között az a-szög nem lehet nagyobb mint 5—6°, mivel különben a dúcoló berendezés keresztmetszeti geometriája nem megengedhető módon változna. A 2—4. ábrák a 4 csúszósaru egy kiviteli alakját szemléltetik, amellyel az előre meghatározott mértékű, a-szög feletti kitérés, ami például 5— 6° lehet, megakadályozható. Mint a rajzon látható, a csúszósaru példaképpen négyzetes 6 keretből, az 5 csuklócsap elhelyezésére szóló ágyazással, és a 2 feszítő szerkezet 7 végdarabjából áll. Ez az 5 csuklócsaphoz csuklósán rögzített 7 végdarab a 8 felvevő csonkkal szilárdan összekötött 9 támasztólapból áll, amelynek méretei valamivel kisebbek mint a 6 keret belső mérete. Ha a 2 vezetőtámasz — mint ahogy azt ábrázoljuk — C-keresztmetszetű, a 9 támasztólap szélessége kisebb, mint a 20 bevágás szélessége a 2 vezetőtámasz 19 karimái között. A 9 támasztólap alatt van a 10 csapágy felhegesztve amelyen keresztülnyúlik az 5 csuklócsap. A 10 csapágy mindkét oldalán a 9 támasztólap alsó részén a 11 támasztóblokkok vannak elhelyezve, amelyek mindegyikét 12 nyomórugó példaképpen csavar- vagy gyűrűrugó veszi körbe. Mindegyik 12 nyomórugó a 13 csúszólapként szolgáló rugótányérra támaszkodik. A 13 csúszólap szilárdan össze van kötve a 14 menetes csappal, amely nagy játékkal nyúlik keresztül a hozzátartozó 11 támasztóblokkon és a 9 támasztólapon létesített 15 átmenő furaton. Szabad végén 16 rögzítőanya van elhelyezve. A 13 csúszólap közvetlenül a 2 vezetőtámasz 17 futófelületére támaszkodik. A 13 csúszólap és a 11 támasztóblokk szabad vége közötti belső távolság úgy van méretezve, hogy a megengedhető a-kitérési szög mértékében lehetővé teszi a 9 támasztólap ferde helyzetét a 17 futófelülethez képest. Ezátal a 11 támasztóblokkok határoló ütközőként szolgálnak, míg a 12 rugók kiküszöbölik a túl kemény átmenetet a blokkolási helyzetbe, és az ezzel összefüggő ütésterheléseket. Az itt külön nem ábrázolt kiviteli alak szerint több 13 csúszólap helyett egyetlen csúszólap is alkalmazható. Ezáltal elkerülhetők példaképpen esetleges kiperemeződések, és a csúszólap jobb vezetése érhető el. Az 5—7. ábrák egy másik kiviteli alakot szemléltetnek, ezeken az ábrákon a 2—4. ábrákkal megegyező részeknél azonos hivatkozási számokat alkalmaztunk. Az előzőekben a 2-4. ábrák kapcsán már ismertetett kiviteli alakhoz hasonlóan a 6 keretben az 5 csuklócsap körül elfordíthatóan van a feszítő szerkezet egyik 18 végdarabja elhelyezve. Ez a végdarab a 8 támaszokból és az azokkal szilárdan összekötött 9 támasztólapból- áll, amelynek szélessége ki-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
