175242. lajstromszámú szabadalom • Adatfeldolgozó rendszer
15 175242 16 akkor csak a 248 és 255 közötti azonosítókat fogja az áramkör záróazonosítóként felismerni, és csak ekkor hoz létre END OF RECORD jelet. Ilyen módon láthatjuk, hogy a 106 és 109 véletlen hozzáférésű tárak tartalmának változtatásával a rendszerben lévő rekordok határait hatásosan változtathatjuk. Most a 10. ábrára hivatkozunk, és a vezérlő logika tartalmaz 117 számlálót, amelyet az azonosító jel nulláz, és a hosszúságjel a 4 fővonaltól érkező byte-tal előre táraz. A számlálót minden egyes Ck óraimpulzus 1-gyel növeli. Ilyen módon látható, hogy a 117 számláló a hosszúság byte-tal azonos értéke tárol, és ezt a megjelenő mező egymást követő byte-jai csökkentik. Ezért, amikor a 117 számláló eléri a kettes számértéket, akkor a mező utolsó byte-jának kell jelen lennie a fővonalon. A számérték= 2 állapotot a 118 dekóder észleli, beállítja a 107 bistabilt, és egy END OF FIELD kimeneti jelet (mezővége) hoz létre. Az END OF FIELD jelet elvezetjük a 112 VAGY kapuhoz is, hogy ezáltal a 110 bistabilt (7. ábra) a következő óraimpulzus ismét bebillenthesse, amely a következő byte beérkezését jelenti, amely tulajdonképpen a következő mező azonosító byte-ja. Abból a célból, hogy a 4 fővonal adatainak multiplikált jellegéhez illeszkedjünk, a 117 számláló tartalmát a fővonalon lévő egyes byte-csoportok végénél a véletlen hozzáférésű 108 tárban tároljuk. A 108 tárnak tizenkét rekesze van, és a tárat a CHANNEL NUMBER jel címezi, és ilyen módon biztosítja, hogy a 117 számlálónak a különböző csatornákhoz tartozó tartalmát mindig különböző rekeszek tárolják. Az új byte csoport kezdetekor a számlálóba beírjuk a tárnak a pillanatnyilag címzett rekesztartalmát. Most all. ábrára hivatkozunk és a vezérlő logika tartalmaz egy másik 119 számlálót is, amelynek kimenete BYTE ADDRESS jelet (byte cím) szolgáltat, amely azt a célt szolgálja, hogy megcímezze azon billentyűzött értékeket, amelyet az 5 összehasonlitó egységeket az ismertetendő módon használnak fel. Ezt a számlálót amikor IDENTIFIER jel érkezik, a véletlen hozzáférésű 120 tárból egy dátumértékkel töltik meg. A 120 tárat a CHANNEL NUMBER jel címezi, és ilyen módon különböző dátumértékeket használhatunk különböző csatornák esetében. Abból a célból, hogy összhangot biztosítsunk az adatok multiplikált jellegével, a 119 számláló tartalmának tárolására a CHANNEL NUMBER jellel címzett véletlen hozzáférésű 121 tárat alkalmazzuk, amely ezt a tárolási műveletet az egyes byte csoportok végén végzi el, és a 119 számlálót egy úi byte csoport kezdetekor ismét betölti. Most a 12. ábrára hivatkozunk, amelynél a PICK—UP POINT jel 122 bistabilt billent be, amelyet ezt követően a következő END OF RECORD jel töröl, fey látható, hogy a 122 bistabilnak a bebillentett kimenete megjelöli a pick-up pont utáni első rekordot. A rendszer üzemmódját egy MODE jel vezérli, amelynek értéke „1 amikor közönséges üzemmódról van szó, és „nulla , amikor emlékező üzemmódot alkalmazunk. Ezt a jelet egy 124 regiszterből származtatjuk, amelynek több egyedileg címezhető bit rekesze van, ezen rekeszek egyikét a CHANNEL NUMBER jel választja ki. Ilyen módon láthatjuk, hogy bizonyos csatornákat közönséges üzemmódban, második pedig emlékező üzemmódban dolgozhatunk fel. A 122 bistabil kimenetét és a MODE jelet 125 VAGY kapuhoz vezetjük, hogy olyan jelet hozzon létre, amelyet a továbbiakban REMEMBER jelnek nevezünk. Ez a jel azt jelzi az összehasonlító egységek részére, hogy kell, vagy nem kell emlékezniük az összehasonlítások eredményeire: a normál üzemmódban a REMEMBER jel mindig „l”, és ez jelzi, hogy emlékezetre nincs szükség, arnig az emlékező üzemmódban a REMEMBER jel „0”, egyetlen kivételt képez a pick-up pont utáni első rekord, amelynél a fenti magyarázat szerint emlékezésre nincs szükség. Láthatjuk, hogy a 7-12. ábrákon feltüntetett vezérlő logikai áramkör különböző 110, 111, 100, 101, 102, 105, 107 és 122 bistabilokat tartalmaznak, amelyek egy adott adatcsatornára vonatkozó vezérlési információt tartalmaznak. A csatornák multiplikálása miatt ezen bistabilok állapotát egy adott csatornától érkező minden byte-csoport végénél tárolni kell, majd ezen bistabilokat a fővonalon megjelenő következő megfelelő csatorna információjával kell betárazni. Ennek megoldási módját a 13. ábrán vázoltuk. Itt véletlen hozzáférésű 126 tárat alkalmazunk, amelynek tizenkét szórekesze van minden csatornához tehát egy, és ezt a CHANNEL NUMBER jellel címezzük. Amikor IND OF GOB jel érkezik, akkor a hivatkozott bistabilok tartalát a 126 tár pillanatnyilag megcímzett szavához újuk be. Ennek fordítottjaként, amikor a START OF GOB jel megjelenik, akkor a pillanatnyilag megcímzett szó tartalmát még a csoportban lévő első byte indítása előtt a megfelelő bistabilokhoz továbbítjuk. Most a 14. ábrára hivatkozunk és a vezérlő logika létrehoz egy sorozat órajelet, amelyeket a továbbiakban 1 és 2 óráknak és A, B és C óráknak fogunk nevezni. Az 1 és 2 órákat a Ck alapórajelből egy megcsapolásos 127 késleltető nullvonal segítségével nyerjük, amikoris a 2 órához tartozó késleltetés nagyobb. Az A órát a 2 órából 128 ÉS kapu segítségével származtatjuk, és ezt a kaput lezárjuk, ha a LENGHT jel megérkezik. A B órát az 1 órából 129 ÉS kapu révén állítjuk elő, és ezt a kaput letiltjuk az azonosító és a hosszúság bytek teljes vétele során. A C órát szintén az 1 órából származtatjuk, olyan ÉS kapun keresztül, amelyet csak akkor nyitunk ki, ha a LENGTH jel jelen van. Ezt az ÉS kaput a 130-kapu jelöli. Az 1 órából egy további 131 ÉS kapu segítségével újabb jelet állítunk elő, amelyet PRESET (beállító) jelnek nevezünk, és a 131 ÉS kaput csak akkor nyitjuk ki, amikor az egy IDENTIFIER jel jelen van. Összehasonlító egységek A 15. és 16. ábrák az 5 összehasonlító egységeket részletesebben szemléltetik. Most a 15. ábrára hivatkozunk, és az összehasonlító egységek mindegyike 230 véletlen hozzáférésű tárat tartalmaz, amelyet a továbbiakban billentyütárnak fogunk nevezni, és ez tárolja az összehasonlításhoz szükséges billentyűértékeket, amikoris az összehasonlítás a 4 fővonalról érkező adatokkal történik. Mindegyik billentyűtár 256 byte tárolására alkalmas, és címzését az ellenőrző logikától a BYTE ADDRESS jel formájában kapja. A billentyűtárban lévő billentyűzött át ék formátuma azonos a 6. ábrán vázolt adatmező formátumával, azaz tartalmaz azonosító byte-ot, hosszúságbyte-ot és változtatható hosszúságú értékmezőt. Mindegyik billentyűtár több ilyen bQlentyű ért éket tartalmazhat, és ezen bilentyűótékek min5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
