175242. lajstromszámú szabadalom • Adatfeldolgozó rendszer

175242 egymással párhuzamosan egyidejűleg hatnak az ada­tokra, a feldolgozás sebessége nagyon nagy lehet. Több adatcsatorna multiplikálása lehetővé teszi, hogy ezt a nagy feldolgozási sebességet teljes egészében kihasználjuk. A multiplikálás ezenkívül lehetővé teszi, hogy a rendszer ellenőrző hardware része időosztásosán csatlakozzon a csatornákhoz, és ezáltal minimalizálja j a szükséges hardware mennyiségét, és eközben csatornánként a független feldolgozás lehető­ségét megőrizze. Mivel a rendszer a különböző csator­nák tekintetében függetlenül működik, a csatornák teljesen független adattömböket tartalmazhatnak, és olyan elrendezést is létrehozhatunk, amelynél a kü­lönböző felhasználóktól érkező és különböző adat­­tömbökre vonatkozó keresési feladatok egyidejűleg feldolgozhatok legyenek, és ez elősegíti a rendszer többszörös hozzáférési jellegét. A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1 • ábra . amely több disc-file egyésget, egy multiplexer egységet, összehasonlító egységeket, az összeha­sonlító egységekhez tartozó vezérlőlogikát és egy keresőkiértékelő egységet tartalmaz, a 2. ábra a diac-Fúe egységek adatformátumát szemléltet; a 3-5. ábrák a multiplexer egység vázlatai; a 6. ábra; egy rekord formátumát szemlélteti; a; 7-14. ábrák, az ellenőrző és vezérlő logikai egységet szemléltet­­ti; a 15-18. ábrák az összehasonlító egységek egyikét s szemlélteti, két ilyen egység részére közös lo­gikával kiegészítve; a 19. ábra a rendszer egy lehetséges felhasználását szemlélteti; és a 20-25. ábrák a kereséskiértékelő egységeket szemlél­tetik. Most az 1. ábrára hivatkozunk, amelyen látható, hogy a rendszer tároíó elrendezést tartalmaz, amely több mágnestárcsás diac-file egységből áll. Ezen egy­ségek mindegyike egy sorozat mágnestárcsát tartalmaz, amelynél az összes adatrögzítő felülettel egy író/olvasó fej van társítva, és ez a felület egy sáyjára képes adatokat beírni vagy onnan kiolvasni. A fejek sugárirányban állítható helyzetűek, hogy ezáltal a tárcsák bármely tetszőleges „hengeres” sávját ki lehessen választani. Az egységek közül az S-el jelölt egységek olyan típusúak, amelyeknél egyidejűleg csak egyetlen fej működtethető, és így minden ilyen egység csak egy kimeneti adatcsatornát hoz létre. A többi egység, amelyeket az M-mel jelöltünk, kiképzé­süknél fogva több egyidejűleg működő fejjel vannak ellátva, és ilyen módon több práhuzamos kimeneti csatornát (jelen példában egyenként 10 csatronát) képesek létrehozni. Az 1 tároló elrendezésben tárolt adatokat logi­kailag adatrömbökben vagy file-ekben rendeztük el, Minden file például egy adott hengerből állhat, vagy több hengeren keresztül is érhet (lehetőség van még több disc egységen keresztülvonuló' elrendezésre is). Egy alternatív megoldás gyanánt egyetlen hengerben több file is lehet. Minden file több rekordot tartal­maz, és minden rekord több mezőből áll. Például egy file raktáron tárolt alkatrészek listáét jelentheti, ahol 2 3 egy rekord tartozik minden egyes alkatrészhez, és az egyes rekordok olyan mezőkből állnak, amelyet az alkatrész számát, árát, készletmennyiségét, szállítási idejét, stb. reprezentálja. A disc egységektől kiolva­sott adatcsatornákat 2 kapcsolóegységhez csatlakoz­tatjuk, amely ezen csatornák közül legfeljebb tizen­kettőt képes kiválasztani és ezeket a multiplexer 3 egység tizenkét bemeneti kapujához icsatlakoztatja. A 3 egység ezen 12 adatcsatornát egyesíti, hogy időosztásos multiplex jelet hozzon létre a adat 4 fővonalon. Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak az adatokat multiplikáljuk, hanem az egyes sávokon jelenlévő vezérlési információt is. Amint megmutat­juk, ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a vezérlési információval foglalkozó vezérlő hardware időosztá­sosán kapcsolódjon mind a tizenkét adatcsatornához, és ezáltal minimálisra csökkentse az ilyen jellegű hardware szükségletet. Mindazonáltal az egyes csator­nák tekintetében az összes funkció a többitől függet­lenül történik. Ezért a multiplexeit csatornák mind teljesen függetlenek lesznek és semmilyen szinkroni­zálásra sincs szükség. így ha ezek az M többszörös egységek különböző felületeiről származtak, akkor nincs szükség annak biztosítására, hogy az ezen felületeken lévő adatok bármilyen módon is egy vonalban legyenek. A fentieken túlmenően a multipli­kált csatornák még több különböző disc egységektől is származhatnak. A multiplexer egység a következő vezérlő jeleket is létrehozza, hogy minősítse az adat4-fővonalon jelenlévő adatokat, egy csatomaszámot, amely jelzi, hogy az adatok mely csatornáról származnak; egy frakai címet, amely jelzi, hogy az adatok a tárcsa mely részéről származnak. A 4 fővonalon lévő multip­lex adatokat párhuzamosan tizenhat 5 összehasonlító egységből álló bankhoz továbbítjuk (az összehasonlító egységek közül csak egyet tüntettünk fel). Ezen egységek közös 6 vezérlőegységgel rendelkeznek. Az összes összehasonlító egység a tizenkét adatcsatorna között időosztásosán oszlik el, és az egyes csatorná­kon teljesen függetlenül működik. Egy adott adatcsa­torna tekintetében működése alapvetően a következő: az összehasonlító egység a 4 fővonalon megjelenő összes adatmezőt egy tárolt billentyűzött értékkel összehasonlítja. Ezen összehasonlítások eredményeit összegyűjtjük (azaz vagylagosan egymáshoz viszonyít­juk) és a rekord befejeződésekor ezen eredmények az összehasonlító egység tárában vannak tárolva. A rekord befejeződésekor a tárolt eredmények meghatározzák, hogy mely rekordokat kell egy 7 kereséskiértékelő egységhez (SEU) .'továbbítani. Ez az egység egy tárolt programmal összhangban logikai műveleteket hajt végre az eredményeken, hogy el­döntse, vajon a rekord kielégít-e egy előírt keresési kritériumot. Abból a célból, hogy bizonyítsuk, hogy az összehasonlítás eredménye ne jelenjen meg gyor­sabban, mint ahogy azt a kereséskiértékelő egység ki­értékeli, eléírunk egy minimális rekordhosszat (ebben az esetben tizenhat byte-ot) és gondoskodunk arról, hogy a SEU egységben a leghosszabb kiértékelési so­rozat sem legyen hosszabb, mint tizenhat byt-perió­­dus. A 4 fővonalon lévő adatokat a minősítő vezérlő jelekkel együtt 10 visszanyerő egységhez is elvezetjük, amelynek célja, hogy azon rekordokból, amelyek a keresési kritériumot kielégítették, meghatározott in­formációcsomagot kiolvasson. Mivel a rekordot a SEU egység egészen addig nem dolgozza fel, ameddig vizsgálata meg nem történt, a 10 visszanyerő egység-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom