175241. lajstromszámú szabadalom • Adatfeldolgozó berendezés egy adattömb elektronikus kezelésére
21 175241 22 ilyen módon pedig törli az A egységben lévő bistabil 232 tiltó áramkört. Ez az esemény az A egységben ezen adatmező során minden további összehasonlítást megakadályoz. A következő adatmező kezdetekor a 258 és 259 NEM ÉS kapukhoz PRESET jelet továbbítunk, és minthogy a 250 bistabil ekkor még mindig bebillentett állapotban van, a 258 NEM ÉS kapu kinyit és a 260 bistabil bebillen, és egyészen a rekord végéig ebben az állapotban marad. A 262 NEM VAGY kapu ezáltal kinyit, és megakadályoz minden további azonosító egyezést az A egységen, ameddig a következő rekord el nem kezdődik. A 250 bistabilt az 1 óra következő impulzusa visszabillentí és ezáltal megakadályozza újabb WRITE ENABLE (B) jel létrehozását. Tételezzük fel, hogy ugyanazon rekord következő adatmezőjénél a B egység azonosító egyezést észlelt. Ezért összehasonlítást végez a B egység billentyűtárában tárolt mezőérték és ezen soron következő adatmező értékrésze között és ezen összehasonlítás eredménye normális módon a B egység mezőreteszelő áramköreiben lesz tárolva. Amikor a B egységben azonosító egyezést észlelünk, a 251 bistabŰ bebillen, és WRITE ENABLE (A) jelet kelt úgy, hogy a második mezőérték beíródik az A egység tárába. Ezt azonban csupán azért tesszük, hogy megőrizzük az áramkör szimmetriáját, és ténylegesen az A egység nem használja fel a tárolt értéket, mivel ez az egység most minden további összehasonlítás végzésétől el van zárva. A mező végénél a 261 bistabü bebillen és ezzel PRESET (B) jelet hoz létre, amely egészen a rekord végéig minden összehasonlítást megtilt a B egységnél. Jgy az egyes rekordok végekor az A egység 244 véletlen hozzáférésű 244 tárát (az első egység, amely azonosító egyezést kapott) egy „nincs jelen" jelzéssel aktualizáljuk (tehát csupa nullával), míg a B egység hasonló 24 véletlen hozzáférésű tárát a két mezőérték összehasonlítási eredménye fogja újratölteni. Ezek a véletlen hozzáférésű tárak ezután alkalmasak már a SEU egység felé az ismertetett módon a kapcsolat megteremtésére. Beláthatjuk, hogy a 17. ábrán vázolt áramkörök A és B egysége tekintetében szimmetrikusak, ezért hasonló eredményeket kapnánk, ha a B egység lenne az azonosító egyezést megkapó első egység. Ebben az esetben a B egység szolgáltatja a „nincs jelen” jelzést, és az A egység szolgáltatja a mezőösszehasonlítás eredményét. Abból a célból, hogy összhangban legyünk az adatok multiplex-jellegével, a 250, 251, 260 és 261 bistabilokból képzett tiltóáramkörök tartalmát az egyes byte-csoportok végén a 13. ábrán ismertetett eljáráshoz hasonlóan egy véletlen hozzáférésű tárba töltjük be. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a gyakorlatban az összehasonlító egységek és a velük társított logika időzítése egy byte-val késleltetett a multiplexer időzítéséhez képest, hogy lehetőséget biztosítsunk a jelterjedés és hasonló okok által előidézett időeltolódásoknak. Ilyen módon a CHANNEL NUMBER, START OF GOB és END OF GOB vezérlőjeleket, amelyek a multiplex egységektől ezen egyéb egységek felé haladnak, ilyen mértékben késleltetni kell. Továbbá az összehasonlítás által előidézett késleltetés miatt azt tapasztaltuk, hogy a CHANNEL NUMBER jelet, amelyet a 244 tárhoz továbbítunk (16. ábra), közelítően 1,5 byte időtartalomra kell késleltetni. Az összehasonlító egysegekben lévő billentyűtár használatának szemléltetésére most a 19. ábrára hivatkozunk. Ezen az ábrán a tizenhat összehasonlító egység billentyűtárait egymás melletti elrendezésben szemléltettük, ahol minden oszlop egy billentyűtárat jelöl. Tételezzük fel, hogy négy file-ből származó információt kell feldolgozni, és minden file-nek különböző billentyűérték készlete van. A 120 tárba (11. ábra) azért négy DO—D3 adatértéket írunk be. Ezek az értékek a billentyűtárakat hatásosan négy részre olsztják (amelyeknek nincs szükségszerűen azonos -méretük, ahol egy rész tartozik minden file-hoz, amint az a 19. ábrán jól látható. Minden billentyűtár ezért négy billentyűértéket tárol (a 18. ábrán minden kis téglalap egy billentyűérték részére alkalmas területet jelöl). A billentyűtárak fenti „vízszintes” felosztásán kívül az összehasonlító egységeket „függőleges” csoportokba felosztottnak is tekinthetjük. Ennél a példánál az egységeket egyenként négy egységet tartalmazó négy csoportba osztottuk, és ezt a vastag függőleges vonalakkal is jelöltük. Az összehasonlító egységek minden csoportját így ugyanzon file különálló keresési feladatához lehet rendelni. Ennél a példánál láthatjuk, hogy a vízszintes és a függőleges felosztás együttesen egyidejűleg tizenhat különálló keresési feladat elvégzését teszi lehetővé, ahol minden file-hez négy feladat tartozik. Meg kell jegyeznünk, hogy az összehasonlító egységeknek a csoportokba való felosztását olyan módon határozzuk meg, hogy a keresés kiértékelő egység az összehasonlító egységekből a kapott eredményeket feldolgozza. Kereséskiértékelő egység A kereséskiértékelő egységet, tehát a SEU egységet most a 20-25. ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben. A 20. ábrán vázolt módon a SEU egység tizenhat P (O) — P (15) feldolgozó elemet tartalmat, tehát az 5 összehasonlító egységek mindegyikéhez egyet. A feldolgozó egységek Ütpzös 300 vezérlőegységgel, 301 függvényválasztó egységgel és 302 kvórumfüggvény egységgel van ellátva. Amint már említettük, az egyes feldolgozó elemek a sorban következő elemhez adatokat képes továbbítani (a sorozat utolsó elemét összeköthetjük az első elemmel, és ilyen módon zárthurkú rendszert kapunk). A 21. ábrán a P (N) feldolgozó elemek egyikének a felépítését tüntettük fel. A szerkezet három 303-305 tiltóáramkört tartalmaznak, amelyek a megfelelő információt (nagyobb, mint; egyenlő; vagy kisebb, mint) a velük társított összehasonlító egység eredményeként tároló 244 tárából (16. ábra) kapják. Ezeket az eredményeket a tiltóáramkörök felé egy START OF EVALUATION (kiértékelés kezdete) jel ütemében továbbítjuk. A feldolgozó elemek 306 utasítástárral rendelkeznek, amely kilencbites mikroutasítások egy vagy több sorozatát képes tárolni, egészen legfeljebb harminckét mikroutasításig. Egy adott sorozat maximális hossza tizenöt mikroutasítás. Ennek oka az, hogy a leghosszabb sorozatot is tizenhat byte perióduson belül (tehát a legkisebb rekordhosszúságnál) be kell fejezni. A mikroutasításokat a 306 utasítástárból a 300 vezérlőegységtől érkező INSTRUCTION ADDRESS (utasításcím) jelek kibocsátásának időpontjában olvas5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
