175222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz kinyerésére ércekből és koncentrátumokból
175222 anódoa oxidációjával regeneráljuk. Egyidejűleg a rezet leválaszthatjuk az elektrokémiai cella katódjan. A találmányt előnyösen oly módon foganatositjük, hogy az ércet vagy a koncentrátumot egy elektrokémiai cella anódterében^bensőségesen összekeverjük levegővel vagy más oxigéntartalmú gázzal, és a rezet folyamatosan választhatjuk le a kátódon. A találmány szerinti eljárást tehát előnyösen végrehajthatjuk egy elektrokémiai cella anódterében, oly módon, hogy az anód és a katód között olyan mennyiségű áramot bocsátunk át, hogy az anódon felszabaduló hidrogénionok az elektrolit pH-ját 1,5 és 7,0 közötti értéken tudják tartani, és az eljárás során kioldott vasat ferrioxld csapadék alakjában elkülönitjük, szulfidos érc vagy koncentrátum esetén az eljárás körülményei között oxidálható szulfid-ként lényegében elemi kénné alakítjuk és a rezet leválasztjuk a katódon. A találmány szerinti eljárást katalizálhatjuk oly módon, hogy az eljárás kezdetén rézionokat adunk az elektrolithoz. Előnyösen eljárhatunk oly módon, hogy pulzá^ó áramban vezetjük be a finom eloszlású levegőt vagy oxigén-tartalmú gázt az elektrolitba, például egy porózus grafit diffuzor segítségével. Az elektrolitban oldott vas mennyiségét az elektrolit oxidációs potenciáljának szabályozása révén előnyösen 5 g/liter alatt tartjuk. Az elektrolit oxidációs potenciálját az érc vagy koncentrátum és a levegő viszonylagos mennyiségevei valamint az anódárammal és az áramsürüséggel szabályozhatjuk. Ha a cellában nagy mennyiségű érc vagy koncentrátum van, és ugyanakkor a levegő mennyisége, az anodáram és az áramsürüség csekély, akkor a vas viszonylag nagy mennyiségben van jelen ferro-alakban, amely nem csapódik ki azon az alaosony pH-n, amelyen a ferri-vas egyébként kicsapódna. így tehát az oldott vas mennyisége megnő. A találmány szerinti eljárás, mint említettük, különösen előnyösen alkalmazható szulfidos ércek feldolgozására. Ezek az előnyök az alábbiakból adódnak: Az alapfém-szulfidők sokkal inkább hajlamosak passziválódásra oxidáció közben, ha a folyamat szulfátos oldatban zajlik le, mint akkor, ha az eljárást - mint a találmány szerint is - klorid-tartalmú oldatban hajtjuk végre. Ez utóbbi oldatok előnyösek abból a meggondolásból is, hogy a rézszulfidők, különösen a flotációs koncentrátumok igen hevesen felhabzanak szulfátos oldatokban levegő bevezetésekor, mig az ugyanekkor tapasztalható felhabzás a legtöbb réztartalmú anyag esetében elhanyagolható akkor, ha az oldat klorid-ionokat tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban olyan klorid-koncentrációjú oldatot használunk, amelynek klórid-tartálma elegendő az éppen jelenlevő kupro-ionok oldatban tartásához, amely klórid-ion-koncentráció természetesen legfeljebb a telitési értékig terjedhet. Az eljárás további előnyá, hogy a levegő a legolcsóbb és a legkönnyebben hozzáférhető oxidálószer. Az elemi kén sokkal kívánatosabb melléktermék, mint az ammónlumszulfát, igy az eljáráshoz nem szükséges piacot keresni a nagy mennyiségű ammónlumszulfátnak. minthogy az elemi kén lúgos oxidáló oldatban instabil, a reakció során a pH-t 7-nél kisebb értéken kell tartani. A vasoxid szintén kívánatosabb melléktermék, mint az elektrolit-vas, tekintettel arra, hogy előállitáaa sokkal kevésbé költséges, mint a rézzel azonos meny-4
