175212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-szubsztituált 7ß-amino-3-cefem-3-ol-4-karbonsav -származékok előállítására

33 175212 34 amin, N,N-dimetil-N-etilamin, N,N,N-trietilarnin vagy N,N-diizopropil-N -etilamin, N-(rövidszénláncú)­­azacikloalkánok, például N-metil-piperidin, vagy N-fe­­nil-(rövidszénláncú)-alkil- NJM-(rövidszénláncú)-alkil aminok, például N-benzil-N.N-diemtilamin, valamint ezek elegyei, például egy piridintípusú bázis, például 5 piridin, és egy N,N,N-tri-(rövidszénláncú) alkilamin, például piridin, vagy trietilamin elegye. Alkalmaz­hatók ezenkívül bázisok, - főleg középerős és erős bázisok szerves vagy szervetlen, gyenge savakkal alkotott sói, például rövidszénláncú alkánkarbonsavak 10 alkálifém- vagy ammóniumsói, például nátriumacetát, trietilammóniumacetát, vagy N-metil-piperidinacetát, valamint más, a fentiekben megadott bázisokhoz hasonló szerek, vagy ezek elegyei. A fenti, bázikus szerekkel végzett izomerizációt 15 például egy olyan karbonsavszármazék jelenlétében végezhetjük, el, mely önmagában vegyes anhidrid képzésére alkalmas, például egy karbonsavanhidrid vagy halogenid jelenlétében, például piridinnel ecet­­savanhidrid jelenlétében. Előnyösen vízmentes közeg- 20 ben dolgozunk, oldószer jelenlétében i vagy anélkül j például egy adott esetben halogénezett, például klóro­zott alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén, vagy egy oldószerelegy jelenlétében, mikoris a reagensként használt, a reakciókörülmények között folyékony 25 halmazállapotú bázis maga is lehet oldószer. A reak­ciót, ha szükséges, hűtés vagy melegítés közben végezzük, előnyösen -30 és +100 C° közötti hőmér­séklettartományban, inert gáz, például nitrogénat­moszférában, és/vagy zárt edényben. Az így nyert IA általános képletű 3-cefem-vegyüle­­tek önmagában ismert módon, például adszorpcióval és/vagy kristályosítással az adott esetben ugyncsak jelenlévő IB általános képletű 2-cefem-vegyületektől 35 elválaszthatók. Az IB általános képletű 2-cefem-vegyületek izo­­merizálását úgy is végezhetjük, hogy azokat 1-oxid­­jaikká oxidáljuk, az 1A általános képletű 3-cefem-ve­­gyületek 1-oxidjainak keletkezett izomerelegyét elvá- 40 lasztjuk, és az így keletkezett 1-oxidokat a megfelelő IA általános képletű 3-cefem-vegyületekké redukál­juk. Ilyen szempontból megfelelő oxidálószerek a szer­vetlen persavak, melyeknek redoxpotenciálja legalább 45 ♦1,5 Volt és melyek nem-fémes elemekből állnak, a szerves persavak vagy hidrogénperoxid és savak, főleg szerves karbonsavak — melyek disszociációs állandója legalább 10T* — keverékei. Megfelelő szervetlen persav például a perjód- vagy perkénsav. Szerves persavak a 50 megfelelő perkarbon- vagy perszulfonsavak, melyek önmagukban is adagolhatók, vagy legalább egyenér­­téknyi mennyiségű hidrogénperoxid és egy karbonsav alkalmazásával in situ állíthatók elő. Célszerű ezért a karbonsavat nagy feleslegben alkalmazni, ha például 55 ecetsavat alkalmazunk oldószerként. Megfelelő persav például a perhangyasav, per ecet sav, pertrifluorecetsav, permaleinsav, perbenzoesav, 3-klórperbenzoesav, mo­no perftálsav vagy p-toluolszulfonsav. Az oxidációt hidrogénperoxid és katalitikus mennyiségű, legalább 10"5 disszociációs konstanssal rendelkező sav felhasználásával is lehet végezni, mi­koris a savat alacsony koncentrációban, például 1-2% X ennél alacsonyabb koncentrációban használjuk, gg tunk azonban több savat is a reakcióelegyhez. Az, elegy oxidálóképessége elsősorban a sav erősségétől függ. Megfelelőek például a hidrogénperoxid és ecet­sav, perklórsav vagy trifluorecetsav elegye. A fenti oxidációt megfelelő katalizátorok jelenlé­tében végezhetjük. így például a perkarbonsavakkal végzett oxidációt legalább 10'5 disszociációs állandó­val rendelkező sav jelenlétével katalizálhatjuk, ahol a sav hatékonysága annak erősségétől függ. Katalizátor­ként alkalmas sav például az ecetsav, perklórsav és a trifluorecetsav. Általában az oxidálószert legalább egyenértéknyi mennyiségben, előnyösen 10-20 %-os feleslegben használjuk. Az oxidációt enyhe körül­mények között, például -50 és +100 C°, előnyösen -10 és + 40 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A 2-cefem -vegyületeknek a megfelelő 3-cefem-l­­oxidokká történő oxidálását ózonnal, valamint szer­ves hipohalogenitvegyületekkel, például rövid­szénláncú alkil-hipokloritokkal, például terc-butilhi­­poklorittal történő kezeléssel is végezhettük, mi­koris inert oldószerek, például adott esetben halogé­nezett szénhidrogének például metilénklorid jelenlé­tében és -10 és +30 C közötti hőmérsékleten dolgo­zunk. Végezhetjük az oxidációt ezenkívül perjodát­­vegyületekkel, például alkálifémperjodátokkal, pél­dául káliumperjodáttal is, mikoris előnyösen vizes, 6 körüli pH-jú és -10 és + 30 C° közötti hőmérsékletű reakcióközeget használunk, ezenkívül jódbenzoldiklo­­riddal, vizes közegben, előnyösen egy szerves bázis, pl. iridin jelenlétében, hűtés közben, -20 és 0 C6 közötti őmérsékleten, vagy bármely más olyan oxidálószer­rel, mely tiocsoportnak szulfoxidcsoporttá történő átalakítására alkalmas. Az így keletkezett IA általános képletű 3-cefem­­származékok 1-oxidjaiban, főleg az olyan IA általános képletű vegyületekben, melyekben Rt a, R,b és R2 a fentiekben előnyösként megadott jelentésű, az RialRib és/vagy R2 csoportokat a megadott definí­ció keretein belül egymásba általakíthatjuk, lehasíthat juk, vagy felépíthatjük. Az a- és (1-izomerek elegyét például kromatográfiásan elválaszthatjuk. Az IA általános képletű 3-cefem-l-oxid-származé­­kok redukcióját az önmagában ismert módszerekkel, például egy redukálószerrel, kívánt esetben aktiváló­szer jelenlétében kezelve végezhetjük. Redukálószer­ként a következő anyagok jöhetnek számításba: kata­litikusán aktivált hidrogén, mikoris nemesfémkatalizá­torokat használunk, melyek palládiumot, platinát vagy ródiumot tartalmaznak, és melyeket adott eset­ben egy hordozóval, például szénnel vagy báriumszul­fáttal együtt alkalmazunk, redukáló ón-, vas-, réz­vagy mangán-kationok, melyek megfelelő, szerves vagy szervetlen vegyületeikként vagy komplexeikként állíhatnak, ilyen például az ón-II-klorid-, -fluorid,-ace­­tát vagy -formiát, vas-II-klorid, -szulfát, -oxalát vagy -szukcinát, réz-I-klorid, -benzoát vagy -oxid, vagy mangán-II-klorid, -szulfát, -acetát vagy -oxid, vagy a komplexek, például az etiléndiamin-tetraecetsawal vagy vagy nitrolotriecetsawal alkotott komplexek, redukáló ditionit-, jód- vagy vas-Il-cianid-anionok, melyek a megfelelő szervetlen vagy szerves só-, például alkálifémsó formában, például nátrium- vagy káliumditionitként, nátrium- vagy káliumjodidként vagy -vas-II-cianidként, vagy a megfelelő savként, például jódhidrogénsavként állnak, redukáló háromér­tékű szervetlen vagy szerves foszforvegyületek, pél­dául foszfinok, foszfonos- vagy foszforos-savak észte­rei, amidjai vagy halogenidjei, valamint a fenti fosz-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom