175159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményfémek indukciós felrakó hegesztésére
175159 mind magassági irányban a munkadarabbal szemben támasztott követelményeknek megfelelően változtassuk, mégpedig rendkívül egyszerű módon a dermedés során a munkadarabhoz szorított szerszám kialakításának változtatásával. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon a találmány szerinti eljárással végzett felrakóhegesztés során létrehozott rétegek láthatók metszetben. A találmány szerint tehát valamely munkadarab felületére a keményfémréteget por alakban visszük fel. Adott esetben a porba folyasztóközeget is vegyíthetünk. Az így előkészített darabot indukciós tekercs mágneses terébe helyezzük, amíg a por alakú keményfém meg nem olvad. A megolvadás után kiugrásokkal és bemélyedésekkel ellátott szerszámot szorítunk az olvadékra, és így az ábrán metszetben látható felületet nyerjük. Az ábrán látható, hogy az 1 munkadarabon levő 2 keményfémréteg 4 kiugrásokat és 5 bemélyedéseket tartalmaz. A 2 keményfémréteget 3 salakréteg borítja. Látható, hogy a 4 kiugrásokban a kemény szövetelemeket tartalmazó rétegek vannak elsősorban jelen, míg az 5 bemélyedésekben gyakorlatilag csak a képlékeny rétegek helyezkednek el. A szerszámot a munkadarabra célszerűen 1100—1450 °C-on szorítjuk rá, és a megdermedésig ott tartjuk. A találmány szerinti eljárás ismertetésére az alábbiakban példákat mutatunk be. 1. példa A találmány szerinti i eljárással 25 x 100 x 4 mm méretű acéllemez felrakóhegesztéssel történő keményítősét végezzük el. A lemez összetétele a következő: 0,6-0,7 súly% karbon, 0,9-l,2sűly% mangán, 0,17—0,37 súly% szilícium és a maradék vas. A lemez felületére az alábbi összetételű port vittük fel: 2,5—3,5 súly% karbon, 2,8—4,2 sülyfo szilícium, 5 0,5—1,5 súly% mangán, 25—31 súly% króm, 3—5 súly% nikkel és a 10 maradék vas A felvitt réteg vastagsága 1,5 mm volt, folyasztóközegként bórtartalmű folyasztóanyagot alkalmaztunk. A kiugrások és bemélyedések mértékét és 15 számát a kívánt eredmény függvényében határoztuk meg. A kemény szövetelemek elhelyezkedését egyrészt a kiugrások és bemélyedések elhelyezkedésével, másrészt azok mélységével, illetve magasságával szabályozzuk. A kiugrások és bemélyedések az 20 adott esetben egymástól 5 mm, illetve 10 mm távolságra voltak. A kiugrások és bemélyedések kialakítását a munkadarabnak az indukciós tekercs mágneses terébe történő behelyezése után, 1280-1350 °C hő- 25 mérséklet elérésekor végeztük el. Az említett kiugrásokkal és bemélyedésekkel ellátott szerszámot a keményfémréteget borító salakrétegre szorítottuk, és ott tartottuk egészen az olvadék megdermedéséig-30 A lehűlés után az alakítószerszámot eltávolítottuk, és a keményfémrétegről a salakréteget is leválasztottuk. Ezután a kész munkadarabokból mintákat készítettünk, és a csiszolatok vizsgálatával határoztuk meg a felvitt réteg minősegét. A mun- 35 kadarabokat a felrakóhegesztés elvégzése után ismét hevítettük, majd néhányukat 30 mm-es átmérőn, 940 és 1000 °C között hajlítottuk. A hajlításkor a felvitt keményfémréteg a lemez külső oldalán volt. Az 1. táblázatban az 1. példában bemutatottt 40 eljárással készült munkadarabokon végzett vizsgálatok eredményeit mutatjuk be. 1. táblázat Tulajdonság A hagyományos eljárással A találmány szerinti eljárással kiugrásokban bemélyedésekben Az ötvözet rétegvastagsága (mm) 1,4-1,6 2,7-3,0 0,01-0,15 A rétegek vastagsága (mm) és eloszlása (%): hipereutektikus réteg 0,85-0,95 60 1,9-2,2 71-eutektikus réteg 0,15-0,17 10 0,25-0,28 8-hipoeutektikus réteg 0,4-0,5 30 0,6-0,71 21 0,01-0,15 teljes rétegvastagság (mm) 1,51 2,7 0,05 kopás abszolút értéke koptatási vizsgálat során (mm) 1,38 1,12 3
