175159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményfémek indukciós felrakó hegesztésére

MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 175159 országos TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1978. I. 18. (R0- 957) Nemzetközi osztályozás: B 23 K 13/00 Közzététel napja: 1979. XI. 28. Megjelent: 1980. XII. 31. 'v. Feltalálók: Szabadalmas: Tkachev Valentin Nikolaevich mérnök, Moszkva, Fishtein Boris Moiseevich Rostovsky na Donu Nauchno-Issledova­mérnök, Vlasenko Viktor Dmitrievich mérnök, Kazintsev Nikolai telsky Institut Tekhnologii Mashinostroenia, Vladimirovich mérnök, Rostov na Donu, Szovjetunió Rostov na Donu, Szovjetunió Eljárás keményfémek indukciós felrakó hegesztésére 1 A találmány tárgya eljárás keményfémek induk­ciós felrakó-hegesztésére, amelynek során munka­darab felületére por alakú adalékanyagot viszünk fel, majd a munkadarabot indukciós tekercs elekt­romágneses terébe helyezzük, amíg a porból ke- 5 ményfémolvadék és salakréteg áll elő, végül lehűt­jük a keményfémréteg teljes kristályosodásáig. A találmány szerinti eljárással olyan munkadara­bokra lehet keményfémréteget felvinni, amelyek az 10 üzemelés során nagymértékű koptatóhatásnak van­nak kitéve. A modern hegesztési eljárások között a felrakó­­-hegesztést általában akkor használják, amikor kü­lönböző ötvözeteket kell felvinni bizonyos munka- 15 darabok kopásállóságának növelésére, és élettarta­mának meghosszabbítására. A felrakóhegesztések egyik válfaja az indukciós hevítéssel végzett fel­rakóhegesztés. Az olyan munkadarabokra, amelyek komoly 20 koptatóhatásnak vannak kitéve, a felrakóhegesztés során nagy keménységű fémeket, illetve ötvözete­ket visznek fel, ezáltal a munkadarabok kopásálló­ságát növelik. Ugyanakkor azonban ezek a kemény­fémek jelentős keménységük mellett viszonylag ri- 25 degek, szakítószilárdságuk statikus hajlítás esetén - a keménységtől függően - 22-32kp/mm2. Ez gyakorlatilag megakadályozza, hogy keményfémeket olyan munkadarabokra vigyenek fel, amelyek a felrakóhegesztés után hajlításnak lesznek kitéve. Ez 30 2 a keményfémekkel végzett felrakóhegesztés lehető­ségeit nagymértékben korlátozza. A gyakorlatban számos olyan alkatrész ismert, amelynek hajlított felülete az üzemelés során inten­zív koptatóhatásnak van kitéve, és a keményfém­mel történő felrakóhegesztést igényli. Az alkatré­szek üzemelése során azonban, amikor a felrakó­hegesztéssel megerősített ívelt felületek hajlításnak vannak kitéve, a keményfémréteg felületén repedé­sek képződnek, és ezek a repedések általában át­nyúlnak az alapanyagba is. Ezáltal a munkadarab szilárdsága és élettartama még a felrakóhegesztés nélküli anyaghoz, illetve munkadarabhoz képest is csökken, és az alkatrész gyakorlatilag használhatat­lanná válik. Felmerül tehát az igény olyan felrakóhegesztési eljárás kidolgozására, amely lehetővé teszi, hogy olyan munkadarabokat is felrakó hegesztéssel lehes­sen megerősíteni, amelyek a működés során hajlító igénybevételnek vannak kitéve, azaz a munkadarab kopásállóságát és élettartamát úgy lehessen megnö­velni, hogy képlékenységi tulajdonságai ne változ­zanak. Ismeretes jelenleg is olyan eljárás, amelynek segítségével talaj megmunkáló gépek szerszámainak éle tehető kopásállóvá, oly módon, hogy a szer­szám anyagánál keményebb fémből a vágóéllel pár­huzamos sávokat hegesztenek fel. Ezzel a szerszám sima lapján hullámos felületet alakítanak ki, ami az önélezést teszi lehetővé. 175159

Next

/
Oldalképek
Tartalom