175156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új L- és Dl-tirozin-származékok előállítására

15 175156 16 vizsgált vegyületek antiszerotonin-hatása például ha­sonló a metisergidéhez, amely utóbbi vegyidet a gyógyászatban alkalmazott legerősebb antiszeroto­­nin-hatású vegyületek egyike. A vizsgált vegyületek antihisztamin-hatást is fejtenek ki, bár ez a hatás 5 nem éri el a prometazin (ismert antihisztamin-hatá­­sú vegyület) aktivitását. A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a (VI) általános képletű vegyületek a humán gyógyászatban különféle fizio­lógiai okokra visszavezethető görcsös fájdalmak, 10 például a BaCl2-görcshöz hasonló hormonális ere­detű görcsök vagy az endogén hisztamin- és szero­­tonin-felszabadulás által okozott görcsök csökkenté­sére alkalmasak. A (VI) általános képletű vegyületek görcsoldó hatását in vitro és in vivo körülmények közötti a vizeletkiválasztó szervrendszeren (húgyvezeték és húgyhólyag) is megvizsgáltuk. A vegyületek in vivo körülmények között kifej­tett aktivitását patkányok húgyhólyagján vizsgáltuk. Az altatott patkányokat testhőmérsékletükkel azo­nos hőmérsékletű térbe helyeztük, a patkányok húgyhólyagját szabaddá tettük, és a húgyhólyag 25 mozgását műszeresen regisztráltuk. A vizsgálandó vegyületeket intravénás úton adtuk be az állatok­nak. Az in vitro körülmények között végrehajtott vizsgálatok során izolált szervként patkány húgy­vezetéket alkalmaztunk, amit fiziológiás folyadék- 30 kai töltött fürdőbe merítettünk. Az in vitro körül­mények között végrehajtott kísérleteket a korábban ismertetett Magnus-módszerhez hasonlóan végeztük. Az eredményeket a 3. táblázatban közöljük. 3. táblázat Vegyület Patkány­­-húgyhólyag (in vivo) ED so mg/kg Patkány­­-húgyvezeték (in vitro) EDsoüg/ml CR 605 6,25 74,2 CR 725 8,32 27,3 Atropin­inaktív Joscina­-N-butil­-bromid inaktív Papaverin 7,59 45,2 A táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy a vizsgált vegyületek — elsősorban in vivo körülmé­nyek között - hatásosabbak a papaverinnél. Ez az aktivitás annál is inkább meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az atropin és a Joscina-N-butilbro­­mid (két ismert, és a gyógyászatban görcsös állapo­tok kezelésére széles körben alkalmazott antikoli­­nerg hatású anyag) a fenti kísérletekben hatástalan. A (VI) általános képletű vegyületek további figyelemreméltó jellemzője, hogy általában nem be­folyásolják a kezelt szervek mozgásának fiziológiás -ritmusát, azonban erős hatást fejtenek ki, ha az adott szerv görcsösen összehúzódik. E tekintetben különösen jelentősek a 4. táblázatban felsorolt kí­sérleti eredmények. 4. táblázat Gyomor és pylorus Epevezetékek Hatóanyag Dózis 1. óra után, ml 2. óra után, ml %-os eltérés 1. óra után, ml 2. óra után, ml %-os eltérés Fiziológiás NaCl-oldat (kontroll) 185,2 153,7-17 41,7 38,5-8,6 Morfin 250 Mg/kg 213,1 96,9-54,5 49,5 25,6-48,3 CR 605 5 mg/kg 131,2 132,9 + 1,2 46,6 56,6 +21,5 Morfin + CR 605 250 Mg/kg + 5 mg/kg 171,3 186,6 +8,9 50,8 58,3 +14,9 CR 725 10 mg/kg 167,2 165,5-1,0 49,7 53,2 +7,2 Morfin + CR 725 250 Mg/kg ♦ 10 mg/kg 187,6 191,2 +1,9 47,2 51,0 +10,8 A vonatkozó kísérletek során az állatok gyomrát 60 és epevezetékét fiziológiás sóoldattal perfundáltuk, és a távozó nedveket a pylorus és a sphincter­­-Oddi után összegyűjtöttük. A kísérlet első, illetve második órájában összegyűjtött folyadékmennyiség kismértékben tér el egymástól. Ha az állatoknak 65 intravénás úton (VI) általános képletű vegyületet adunk be, ez az eltérés minimumra csökken, míg abban az esetben, ha az első óra elteltével az álla­toknak morfint adunk be, a második óra alatt összegyűjtött folyadék mennyisége nagymértékben csökken. Ez azt jelzi, hogy az állatok záróizom-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom