175140. lajstromszámú szabadalom • Galvánanód-rendszerek talajba fektetett acélszerkezetek korrózióvédelmére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 175140 0 Bejelentés napja: 1977. XI. 28. (NA- 1074) Nemzetközi osztályozás: C 23 F 13/00 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1979. IX. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. XI. 29. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Dévay József oki. vegyész, 17%, Dr. Garai Tibor oki. vegyész, 17%, Nagynyomású Kísérleti Intézet Dr. Rónay Dezső' oki. vegyészmérnök, 25%, Dr. Vámos Endre oki. vegyész, Százhalombatta 25%, Budapest, Mészáros Lajos oki. villamosmérnök, 16%, Veszprém Galvánanód-rendszerek talajba fektetett acélszerkezetek korrózióvédelmére 1 2 A találmány talajba fektetett acélszerkezetek katódos korrózióvédelmére alkalmas, újtípusű galvánanód-rendszerekre vonatkozik. A talajba fektetett és a talaj korrozív hatásának nagymértékben kitett acéltárgyak korrózióvédel- 5 mére eddig már számos megoldást dolgoztak ki. Általánosan ismert az a megoldás, amely szerint a fémtárgyat korrózióvédő bevonat alkalmazásával zárják el a talaj agresszív komponenseitől (ez az ún. passzív bevonás vagy szigetelés módszere). Fi- 10 gyelembe véve azonban, hogy a bevonatok élettartama és stabilitása nem kielégítő, olyan módszerre van szükség, amellyel a talajba helyezett fémtárgy korrózióvédelme a fémtárgy időközönkénti kiemelése és újbóli bevonása nélkül is biztonsággal 55 megoldható. Ilyen megoldás a katódos korrózióvédelem módszere, amelynek lényege az, hogy a védendő tárgyat katódként kapcsolva elektromos úton küszöbölik ki a talaj agresszív komponenseinek korrozív hatásait. A katódos korrózióvédelem módszerei két fő csoportra oszthatók: a) külső áramforrást alkalmazó módszerek, amelynél egy egyenáramú áramforrás negatív pólu- 25 sát kapcsolják a védendő tárgyhoz, és b) belső áramforrást alkalmazó módszerek (vagy galvánanódos módszerek), amelynél valamely, a védendő tárgynál kevésbé nemes elektródpotenciálú fémet anódként kapcsolnak a védendő tárgyhoz. 30 Ez utóbbi esetben az anódfém oldódása útján nyert elektrokémiai energia biztosítja a katódos korrózióvédelem áram- és feszültségszükségletét. Belső áramforrású katódos korrózióvédelem céljára a gyakorlatban elterjedten alkalmaznak magnéziumot, illetve nagy magnéziumtartalmú ötvözeteket. A nagy tisztaságú magnézium, illetve a legföljebb 1,5 súly% mangánt vagy 6 súly/T alumíniumot és 3 súly% cinket tartalmazó magnézium-ötvözetek nagy korróziósebességgel oldódnak, és körülbelül 50%-os hatásfokkal mintegy lOOOAó/kg áramot szolgáltatnak [Corrosion 1, 113-118 (1945)]. A magnézium és magnéziumötvözet anódok hátránya azonban az, hogy túl nagy korróziósebességgel oldódnak. Ennek megfelelően ezek az anódok igen gyorsan fogynak, tehát gyakori anódcserére van szükség, és ugyanakkor hatásfokuk sem kielégítő. A magnézium anódok élettartamát megfelelő ötvözőelemek alkalmazásával, illetve az ötvözet szemcseszerkezetének módosításával sem sikerült jelentős mértékben megnövelni [Corrosion 1, 113-118 (1945), Magyar Kémikusok Lapja 29, 336 és 564 (1974) , Hung. J. of Ind. Chem. 3, 603-616 (1975) ]. Az eddigi vizsgálatok eredményei szerint a magnézium anódok alkalmazása csak nagy ellenállású talajokban előnyös, a nagy vezetőképességű és erősen agresszív talajokban azonban a magnézium 175140