175117. lajstromszámú szabadalom • Berendezés invertek kimenőmennyiség-felharmónikus tartalmának csökkentésére
7 175117 8 A 32 komparátor egység 33, 34, 35, 36 bemenetelre a 37 függvénygenerátor kimenetei, a 32 komparátor egység 38, 39, 40, 41 bemenetelre a 42 összegező egység kimenetei csatlakoznak. A 32 komparátor egység a 33, 34, 35, 36 és 38, 39, 40, 41 bemenetelre adott jelek komparálásából 43,44,45,46 kimenetein olyan kétszintű logikai jeleket állít elő, amelyek felvagy lefutó élei helyének villamos szöge a hatodperiódus felezőpontjához képest az egyes kimeneteken azonos nagyságú, de ellentétes előjelű. A 28b további bemenetű 47 logikai egység a 43, 44, 45, 46 kimeneteken megjelenő jelekből állítja elő a 29, 30 kimenetén megjelenő p! és p2 moduláló jeleket, amelyek a 2b inverter 8 vezérlőegységének 26 szekvenciális logikai egységébe jutnak. Annak eldöntésére, hogy milyen irányú impulzusvektort kell szuperponálni, szolgál az az információ, hogy melyik kimenő csatornán jelent meg az impulzus. Másik lehetséges megoldás az, hogy az egyik csatornán a pi és p2 moduláló jelek jelennek meg, a másik csatornán pedig olyan információ, amely az impulzusvektor irányát adja meg. A pi és p2 moduláló jeleknek szinkronban kell lenni az co alapharmonikus körfrekvenciával. Ennek biztosítására szolgál a 26 szekvenciális logikai egységből a 37 függvénygenerátor 28a szinkronizáló impulzus jelbemenetére adott 6co vagy 12co frekvenciájú jel. A 42 összegező egység a 9, 10 bemeneteire adott jelekből olyan kimenőjeleket állít elő, amelyek biztosítják, hogy a szuperponált impulzusok d szélessége csak a 9 bemenetre, *p0 fázishelyzete csak a 10 bemenetre adott jel függvénye legyen. Az 5. ábra szerinti elrendezés egy konkrét kiviteli alakja a 6. ábrán, működésére jellemző jelalakok a 7. ábrán láthatók. A 48 függvénygenerátor állandó amplitúdójú, szimmetrikus háromszög hullámformájú Fi kimenőjelet állít elő Up amplitúdóval a 80 szinkronizáló jelbemenetre adott Sz szinkronizáló jel integrálásával. A 9, 10 bemenetekre adott U^0 és Ud jelek a 49 összegezőbe és 50 különbségképzőbe jutnak, amelyek előállítják az U^o és Ud jel összegét és különbségét. Az IVo és Ud jel összege a 64 bemeneten, különbsége a 65 kimeneten jelenik meg. Az 51,52 komparátorok ezeket a jeleket összehasonlítják a 48 függvénygenerátor 53 kimeneten megjelenő F ! kimenőjelével, majd az 54, 55 kimeneteken kapott Kj, K2 jelekből, valamint a 80 szinkronizáló jelbemenetre adott Sz szinkronizáló jelből az 56 logika segítségével előállítjuk a 29, 30 kimeneteken megjelenő p,, p2 moduláló jeleket. A 6. ábrán, a könnyebb azonosíthatóság kedvéért, zárójelben feltüntettük az egyes be- és kimenőpontokon megjelenő, 7. ábrán ábrázolt jelek időfüggvényének jelölését. A 7. ábra alapján belátható, hogy a Pj és p2 moduláló jeleket a következő logikai összefüggésekkel lehet előállítani: Pi = Sza(Ki AK2); p2 ^ Sz a(Ki a K2 ). Belátható, hogy a 6. ábra szerinti elrendezésnél a 29, 30 kimeneteken megjelenő pt és p2 moduláló jelek impulzusának <p0 fázishelyzete csak a 9 bemenetre, míg d szélessége csak a 10 bemenetre adott jel függvénye. A pi és p2 moduláló jelek előállítására szolgáló másik konkrét kiviteli alak a 8. ábrán, működésére jellemző jelalakok a 9. ábrán láthatók. A 82 szinkronizáló jelbemenettel rendelkező 57 függvénygenerátor 58, 59 kimenetein Fi ésF2 kimenőjeleket szolgáltatja. A 60, 61 komparátorok segítségével összehasonlítva az 58 kimeneten megjelenő Fi kimenőjelet a 49 összegező 64 kimenetén megjelenő lfy0-Ud jelével, majd a 60, 61 komparátorok 66, 67 kimeneteken megjelenő Ki, K2 jelét a 70 logika bemenetére kötve, előállítjuk a 29 kimeneten megjelenő pi moduláló jelet. Hasonló módon az 57 függvénygenerátor 59 kimeneten megjelenő F2 kimenőjelét komparálva a 62, 63 komparátorok segítségével a 49 összegező 64 kimeneten megjelenő lfy0+Ud jelével és az 50 különbségképző 65 kimenetén megjelenő U^0-Ud jelével, a 70 logika a 62, 63 komparátorok 68, 69 kimenetein megjelenő K3, K4 jeléből előállítja a 40 kimeneten megjelenő p2 moduláló jelet A pi és p2 moduláló jelek a 9. ábra szerint a következő egyszerű logikai összefüggésekkel realizálhatóak. Pi = KiA K2; P2 = K3AK4. Az előbbiekben bemutatott két konkrét kiviteli alak előnyösen használható, ha az alapharmonikus és a felharmonikusok szabályozását zárt szabályozási körökkel végezzük, mivel ezekkel az impulzusok i^0 fázishelyzete és d szélessége egymástól függetlenül változtatható. Ha a harmonikusok eredőjének minimalizálását nem zárt szabályozási körrel végezzük, hanem a <p0 fázishelyzet és a d szélesség értékét előre beállítjuk, a bemutatott konkrét kiviteli alakok a 49 összegező és az 50 különbségképző elhagyásával egyszerűsíthetek. Ez esetben azonban a 60, 61, 62, 63 komparátorok bemeneteire adandó jelszintek (amelyeket eddig az összegező és különbségképző 64, ill. 65 kimeneteiről kaptunk) már mindkét változót befolyásolják. Előnyös tulajdonsága marad az elrendezésnek az, hogy a moduláló jelekre vonatkozó szimmetria-feltételt és azonos d impulzusszélesség) automatikusan teljesíti. Ha a fentiek szerinti (zárt szabályozási kör nélküli) megoldás kielégítő, a 49 összegező és az 50 különbségképző elhagyásával az 5. ábra szerinti elrendezés a 7. és 9. ábrán bemutatott jelalakoktól eltérő, a 10. ábra szerinti jelalakokkal is megvalósítható. A 10a ábra szerint a 32 komparátor egység a 38 bemenetére adott Sj jelszint és a 33, 34, 35, 36 bemenetére adott Fj, F2, F3, F4 kimenőjelek komparálásából a komparátor 43, 44, 45,46 kimenetén a 10e. ábra szerint Kb K2, K3, K4 jeleket kapjuk, amelyekből az előzőekben írt logikai függvénykapcsolattal a 47 logika a 29, 30 kimenetén a pi és p2 moduláló jeleket előállítja (10f ábra). Ebben az esetben a pi, p2 moduláló jelek paraméterei — adott Sí jelszint esetén - az Fj, F2, F3, F4 kimenőjelek meredekségének változtatásával állíthatók be. A 10b -d ábrákon bemutatott Fj, F2, F3, F4 kimenőjel alakok és St, S2, S3, S4 jelszintek felhasz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
