175107. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175107 Nemzetközi osztályozás: A bejelentés napja: 1977. V. 5. (KO—2857) F 16 D 65/02 Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1976. V. 6. (P 26 20 114.9) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A közzététel napja: 1979. XI. 28. Megjelent: 1981. II. 28. Feltalálók : Baronnet Pierre, mérnök, München, Bestler Georg, technikus, Wiedergeltingen, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas : Knorr-Bremse GmbH., Mün­chen, Német Szövetségi Köztár­saság Tárcsafék 1 A találmány a féktárcsához nyomható, leg­alább egy fékbetéttel ellátott tárcsafékre vonat­kozik, amelynél a fékbetétet a féktárcsához ké­pest legalább is közelítőleg a tengellyel párhuza­mosan eltolható módon vezetett betéttartó tart­ja; emellett a betéttartón a tengellyel párhuza­mos és lényegében sugárirányban befelé és/vagy kifelé kiugró nyúlványok vannak, amelyek a féktartó, illetve a féknyereg hozzájuk képest párhuzamos felfekvő felületeivel vannak megtá­masztva. Az előzőleg meghatározott jellegű ismert tár­csafékeknél a betéttartóra és a fékbetétre egy közelítőleg radiálisán haladó tengely körül olyan forgatónyomaték hat, amely a fékbetét súrlódá­si középpontjának és a betéttartónak a nyúlvá­nya segítségével meghatározott forgatónyoma­ték megtámasztásának tengelyirányú eltolódá­sából ered. Ez a forgatónyomaték a fékbetét egyenetlen rászorulását eredményezi a féktár­csára és ennek megfelelően egyenlőtlen betét­kopás lép fel, aminek következtében a haszná­lati időtartam szükségtelenül megrövidül. E hiányosság kiküszöbölésére ismert az, hogy a méretezés megfelelő összehangolásával vagy a betéttartóra ható működtető hengerek elhelye­zésével a zavaró forgatónyomatékot megszün­tetjük. Ezek a megoldások azonban megnehezí­tik és megdrágítják a féktárcsa előállítását. A találmánynak az a feladata, hogy a beve-2 zetőben említett szerkezetű tárcsaféket egyszerű és olcsó eszközökkel olyképp módosítsa, hogy a fékbetétből és a betéttartóból álló fékpofán leg­feljebb gyenge, nem zavaró forgatónyomaték lépjen fel. A találmány szerint ez a feladat oly módon oldható meg, hogy legalább egy, a fékbetéten a féktárcsa irányába túl-, vagy alányúló, könyök­alakban meghajlított nyúlvány van kiképezve, és ennek felfekvő felületei a meghajlított sza­kasz oldallapjain találhatók, továbbá, hogy az el­lentétes (felfekvő) felületek legalább közelítőleg a féktárcsa csúszófelületének a síkjában a fék­tartónak, illetve a féknyeregnek ezeken a túl-, illetve alányúló részeinél helyezkednek el. A találmány szerinti tárcsafék további elő­nyös kiképzése az alábbi részletes leírásból de­rül ki. Az 1.—3. ábrán a találmány szerint kialakí­tott tárcsafék egy kiviteli példája van a talál­mány szempontjából lényeges részeivel elölné­­zetben, felülnézetben és metszetben ábrázolva. Az 1. ábrán a féktárcsa felől nézve elölnézet­­ben ábrázolt 1 jelű fékpofa, amelyhez a 2 betét­tartó és a 3 fékbetét tartozik, lényegében kör­cikk jellegű alakot mutat. A 2 betéttartónak a közepén sugárirányban kifelé nyitott olyan ten­gelyirányú hornya van, amelynek az 5 alapfe­lülete közelítőleg a 3 fékbetét sugárirányban kül­ső határánál van, és amelynek az oldalfalait a 2 5 10 15 20 25 30 175107

Next

/
Oldalképek
Tartalom