175105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlő lugasművelésére

vetkező évi termés minden év július második és augusztus első fele közötti időszakban „rakódik” a hajtásokba, szemekbe, s mivel a hajtás olyan helyzet­ben van, hogy nincs leárnyékolva, a termésberakódás még abban az esetben is optimális, ha esetleg többnyi­re hűvös, esős idő van, s csak néhány napon át van meleg és napsütés, ami a termésberakódás szempont­jából kedvező. Ezért, ha a lugassorunk K-NY irányú, a következő évi termőkarnak szánt hajtásokat mindig a lugassor déli oldalán kötözzük fel a 2, 3 huzalok­hoz. A harmadik év július-augusztusában tehát két-két 6 tőke közötti a távolságon egy-egy magassági vonalban lényegében vízszintes helyzetben két-két (négy) hajtás van a 2 és 3 vezérhuzalon, egy-egy az adott 7 tőkefej 26 csercsapjának 25 felső szeméből kifakadt hajtások, és egy-egy a 21a termőcsap 27 szeméből kifakadt hajtások (1. a 4. és 15. ábrát is). A hajtások — a leendő termőkarok (a 4. és 15. ábrán 30 és 95 hivatkozási számmal jelölve) - minden esetben egy irányban, itt balról jobbra vannak vezetve. Amennyiben a lényegében vízszintesen vezetett, a következő (negyedik) évre 30, 95 termőkaroknak(4. ábra) szánt hajtások túlságosan hosszúak, vagyis a harmadik tőke vonalán túlnyúlnak (teljes hosszúságuk az 5,0 m-t meghaladja) a hajtás végét - a 4,5 m-t meghaladó hajtásrészt - a harmadik 6 tőke vonala után levághatjuk. Ezesetben ügyeljünk arra, hogy a visszavágott részen egy-két hónaljhajtás megmaradjon, amin keresztül a hajtás tovább tud növekedni, külön­ben a negyedik évi termést adó szemek kifakadnak, ami a terméseredményt károsan befolyásolja. A támberendezés felső 4 vezérhuzalján esetleg túl­növő (nem ábrázolt) hajtásokat ugyancsak vízszintes helyzetben kötözzük fel, esetleg — a fentiek szerint — vágjuk vissza. A4, és 15. ábrán az 1—3. és 12—14. ábra szerinti szőlőkultúrán a 4. évben végzendő műveleteket és azok eredményét szemléltettük. Március közepe-vége táján a 21a termőcsapnak - amelyből a negyedik évben 21 lugastörzs lett - a legfelső 22 szemből az előző évben nőtt hajtásból kifejlődött vesszőt egy 32 szemet tartalmazó 31 biztosítócsapra, az alatta levő, a 28 szemből kinőtt hajtásból fejlődött vesszőt pedig két 33, 34 szemet tartalmazó 35 ugarcsapra vágjuk vissza. Az előző (harmadik) évben a 3 vezérhuzalra felkö­tözött 30 termőkarnak szánt hajtásból kifejlődött vesszőt termőre metsszük úgy, hogy a mindenkori harmadik 6 tőke vonala előtt kb. K = 20 cm távolságra vágjuk le a végét, célszerűen egy felfelé álló szem után. így kb. 3,8 m hosszú 30 termőkarokat képzünk. A negyedik vesszőt — amely a 3. és 14. ábrán feltün­tetett, felülről negyedik 29 szemből nőtt ki a 21a termőcsapon - végleg eltávolítjuk. Erre a továbbiak­ban már nincs szükség, mert azzal, hogy a harmadik évben termést adott, a rendeltetését már betöltötte. Termőre metsszük a 7 tőkefej 26 csercsapjának a felső 25 szeméből a harmadik évben kinőtt hajtásból képzett, a 2 vezérhuzalra felkötözött 95 termőkaro­kat is, amelyek hosszúsága ugyancsak kb. 3,8 m. Ezek szerint egy-egy sor függőleges síkjában a 6 tőkék között — kivéve az első és második tőkék közét — négy-négy termőkarunk van. A 7 tőkefej 28a biztosítócsapján levő, a 27a szem­13 bői kinőtt 36 cservesszőt 37 csercsapra metsszük vissza, amely 38 felső szemet és 39 alsó szemet tartal­maz. A 7 tőkefejen levő simavesszőt egy 40 szemet tartalmazó 41 biztosítócsapra vágjuk vissza úgy, hogy a szem kifelé állású legyen. Ugyancsak egy kifelé álló 42 szemes 43 biztosítócsapra metsszük vissza a 26 csercsap alsó, a 24 szemből nőtt hajtásból kialakult vesszőt. Ily módon a további években minden 7 tőke­fejen két-két 41 és 43 biztosítócsap lesz. A kifelé álló szemekből képzett biztosítócsapokkal a 7 tőkefejeket erősítjük, s miután azok katlan alakúak, szellősebbek­ké válnak. Ezen túlmenően a termést nem hozó bizto­sító- és csercsapok hajtásainak lombfelülete elősegíti a 6 tőke fejlődését, s egyidejűleg a termés is értékesebb lesz. Ugyanakkor, ha egy-egy hajtás nemkívánt mó­don tönkremegy, pl. letörik, tartalék áll rendelkezés­re. A hajtásválogatást, a hónaljhajtások kiszedését és kötözést a negyedik évben is első alkalommal legké­sőbb a virágzás kezdetéig el kell végezni, mivel min­den egyes felesleges hajtás tápanyagot és napfényt von el, ami a termés rovására megy: a fürtök kicsik és ritkák, a bogyók aprók maradnak, madárkás lesz. Ezért nemcsak a 7 tőkefej rejtett rügyeiből, hanem annak alapi rügyeiből kifakadó hajtásokat is le kell szedni, azonban csak akkor, amikor azok már há­rom-öt leveles nagyságot értek el, s a kis fürtöcske megjelent rajtuk. Ezen időpontig ugyanis a hajtások elősegítik a növény fokozott asszimilációját, követke­zésképpen a fejlődés intenzívebb, míg későbbi hajtás­válogatással a szőlő fejlődését akadályozzuk. Célszerű ha a 30, 95 termőkaroknak csak az alsó állású hajtásait szedjük le, s a felső állásúakat meg­hagyjuk. Felül még így is, már a második 3 vezérhuzal felett — egy adott függőleges vonalban — négy hajtás fut össze, amelyeket helyes kötözéssel — a huzalon levő száraz kacsok segítségével — egymástól megfelelő távolságban tudjuk tartani. Mivel azonban minden egyes termőkar — felülnézetben tekintve — a szomszé­dos tőke vonalán is átmegy, helyes, ha a 30, 95 termőkarokról a 6 tőke fölé eső két felső állású haj­tást is leszedjük, mert így a 6 tőke felett összefutott hajtásokat ritkítjuk. A negyedik évben is július közepe táján kötözzük a 2 és 3 vezérdrótokhoz azokat a hajtásokat, amelyek­ből a következő (ötödik) évi termőkarokat képezzük. E szerepet a negyedik évben a 35 ugarcsapnak a felső 34 szeméből kinőtt hajtás, valamint a 7 tőkefej 37 csercsapjának 38 felső szeméből kinőtt hajtás tölti be. Ily módon most már mindkét 2, 3 vezérhuzalon két­­két termőkar és két-két hajtás foglal helyet egy-egy tőkeközben (kivéve az első és a második tőke közötti szakaszt). A sűrűség nem hátrányos, mert a hajtások levelei nem érik el a termést, a fürtöket tehát nem árnyékolják le, úgy fejlődésüket sem akadályozzák. Az egy-egy vezérhuzalon levő két-két 30, 95 termő­karnak a huzalhoz való rögzítését — az előző évi kacsmaradványok segítségével - úgy tudjuk biztosíta­ni, hogy — miután az alsó állású hajtásokat leszedtük - a két hajtás közötti kb. 30-40 cm-es üresen maradt szakaszában kötözzük a másik — alsó — termőkamak ugyanilyen távolságban levő, felső állású hajtásait. így a 2 és 3 vezérhuzalok közötti közbenső 20 huzalon egy-egy hajtás egymástól 15—20 cm távolságra fog elhelyezkedni, de legfelül is legfeljebb 8-10 cm re 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom