175102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a csonthéjasok mézgásodását, rákosodását, főleg a kajszifák gutaütését-apoplexia- előidéző károkozó barackmoly és keleti gyümölcsmoly kártevése elleni védekezésre
3 175102 4 domonas syringae baktériumnak tulajdonítják. Véleményük szerint ezen kórokozók ellen gombaölő szerekkel és fertőtlenített munkaeszközök használatával lehet védekezni. Állítják, hogy a baktériumok és gombák csak sebzési és metszési felületen támadják meg a faszövetet. Javasoltak már eljárást a kajsziültetvények talajának nitrogén-káli arány beállítására, azzal a feltevéssel, hogy ez alkalmas a mézgás fertőzések megelőzésére. Meg kell állapítanunk, hogy az eddig javasolt megoldások és eljárások gyakorlati eredményre nem vezettek, de nagyrészt eleve eredménytelenségre voltak kárhoztatva, mivel maga a károkozó és a károkozás módja ezideig ismeretlen volt. Találmányunk célkitűzése a csonthéjasok — kajszi, őszibarack, szilva, meggy, cseresznye és mandula — mézgásodását, rákosodását, gutaütését előidéző barackmoly és keleti gyümölcsmoly kártevésének leküzdésére szolgáló eljárás, amelylyel megakadályozzuk a csonthéjasok károsodását, ezáltal meghosszabbítjuk élettartamukat, növeljük termőképességüket. A találmány szerinti megelőzési, védekezési eljárás azon a felismerésen alapszik, a kajszifák gutaütését, általában a csonthéjas gyümölcsfák mézgás, rákos sebeit, ebből eredően az ág- és faelhalásokat csak a barackmoly (Anarsia Lineatell Zell) és a keleti gyümölcsmoly (Laseyresia Grapholita molesta Buck) rágószájszervú rovarok okozzák. Megfigyeléseink szerint a molyhernyók rágása nyomán az addig sértetlen farészeken pl. ágelágazódások, vízhajtások tövében is megindul a mézgásodás. A találmány szerinti eljárás eredményességének alapja a károkozó életrendjének ismerete, csak ennek az ismeretnek a birtokában védekezhetünk eredményesen kártevésük ellen. A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly a fagyok beállta előtt áttelelés végett berágja magát a csonthéjas fák rügyeinek tövébe, ágelágazódásokba, a kéreg alá, a tél végén elhagyják telelő helyeiket, megkezdik pusztító munkájukat. Az első nemzedék hernyói a fakadó fák zsenge hajtásaiba rágják be magukat hosszirányban, már itt is mézgaképződést okoznak, táplálkozásuk során több hajtást is tönkretesznek. A második nemzedék július elejétől már a termések felszínébe is belerág és jellemző, hogy rágásuk nyomán itt is mézga képződik. Ez a nemzedék, majd a harmadik nemzedék kártevését június közepe után a téli fagyok beálltáig a fák, veszszők vagy a hajtások törési felületeire, roncsolt vagy akár sima metszési felületekre, zöld metszési vágásokra helyezi át. Faiskolai munkáknál a kártevés az alvó szemzésekre, törzserősítők eltávolítási helyeire, a csapok levágási felületeire, buján fejlődő oldalhajtások töveire helyeződik át. A kártevők idősebb fák fiatalításakor keletkező erősebb hajtások tövén levő ággyűrűkön, vízhajtások tövein folytatják táplálkozásukat, ugyanis itt van számukra a legkedvezőbb, legbőségesebb tápanyag-ellátás és a legkönnyebb behatolási lehetőség. Behatolásukkal egyidejűleg toxikus rágásuk által megfertőzött részeken megjelenik a mézgacsepp, majd a mézgásodás egyre nagyobb felületre terjed ki, 1—2 év alatt annyira elhatalmasodik, hogy a háncsszövet elpusztul, majd a gally, az ág, vagy ha a törzsön keletkezik a sérülésből eredő fertőzés, akár az egész fa is. A találmány szerinti eljárás kidolgozása során figyelembe vettük, hogy az eddig alkalmazott hagyományos eljárások során a törzserősítőket és a szemzések feletti csapokat rendszerint július— augusztus hónapokban távolították el, ezzel már a faiskolában lehetőséget adtak a mézgásodást előidéző fertőzésre. A kialakult művelési módok szerint a tavaszi metszéseken túl nyári zöldmetszést, termésbetakarítás utáni alakító metszést, őszi metszést is folytatnak és ezzel megfigyeléseink és gyakorlati tapasztalataink szerint a június közepe után végzett sebzésekkel a fertőzés lehetőségét teremtik meg. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az eddig szokásos és széles körben ajánlott sebkátrányos kezelés, olajfestékek használata nem hozott elfogadható eredményt, mert a sebet körülvevő élő részeket kiszárították. Ezideig ősszel, valamint szélkár, illetve jégverés utáni moly elleni permetezéseket nem végeztek, ennek következtében különösen a jégverés után milliónyi sebhely mézgásodott el. Ugyancsak helytelen az a kialakult gyakorlat, hogy eddig a nyesedéket huzamosabb ideig a fasorokban hagyták, késve hordták ki, ilyen módon lehetővé vált, hogy a molyhernyók elhagyják odvaikat és visszavándoroljanak a lemetszett fákra. Az előzőekben vázoltak figyelembevételével dolgoztuk ki a találmány szerinti eljárást, melynek során a molykár elleni preventív védekezést már a faiskolában megkezdik. A gyökémyakba végzett szemzéseket a molyrágás megelőzése céljából leföldeljük, a koronába végzett szemzéseket, oltásokat késedelem nélkül paraffin-emulzióval vonjuk be. A törzserősítőket és a szemzések feletti biztosító csapokat június közepéig eltávolítjuk. Amennyiben a fenti munkálatok elvégzésére csak június közepe után kerülhet sor, úgy a keletkező sebhelyeket paraffin-emulzióval vonjuk be. Igen lényeges az is, hogy amennyiben a csonthéjas fákat június közepe utáni időszakban ágtördelő szélvihar vagy jégverés éri, 24—48 órán belül — a szokásos molyirtó permetezésektől függetlenül — a fákat molyirtószerrel lepermetezzük és így elejét vesszük annak, hogy az ele5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
