175047. lajstromszámú szabadalom • Léghűtéses féktárcsa
3 175047 4 a bordák osztása közötti távolság százalékokban kifejezett viszonya több mint 60%, míg a fékgyűrűk belső kerületén mért távolsághoz viszonyítva 80-100%. Ezenkívül járulékosan egy mélyedés van rajtuk kimunkálva, végül a hűtéshez felhasznált 5 levegőmennyiség növelése végett a levegő belépése helyén levő keresztmetszet és a levegő kilépése helyén levő keresztmetszet viszonya kisebb, mint 1 :2, legfeljebb azonban 1 : 1. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő hűtési megoldású féktárcsák 10 egy további kiviteli példájának megfelelően a terelőbordák és a hővezetőbordák a féktárcsa közepe felé mutató irányban, a fékgyűrűk között, kúposra vannak kialakítva. 15 A hővezetőbordákon kimunkált kimélyítésnek előnyösen - radiális irányban - tölcsérszerűen szűkülő alakja van, hosszúsága a radiális irányban mért bordahosszúságnak legalább a felét, legfeljebb azonban a 3/4 részét teszi ki. 20 A ventillációs térnek a találmány szerint kialakított formája esetében gondosan ügyeltünk arra, hogy az ezen téren keresztüláramló levegő a belső fékgyűrűnél keletkező melegmennyiséget, s ugyan- 25 akkor az átmelegedett bordák hőjét is el tudja vezetni. Ehhez viszonylag nagy mennyiségű levegőre van szükség, amely a bordák által képzett hűtőcsatornákból turbulensen, legkedvezőbb esetben csak egészen csekély nyomásváltozás mellett 30 — tehát a legkisebb áramlási sebességváltozás mellett — kell. hogy áramolják. A féktárcsák reverzáló üzemmódjához igazodva — a kedvezőbb levegőszállítási feltételek megteremtése érdekében - a bordákat nem lehet görbült formában kivitelezni. Csak 35 radiális bordák jöhetnek számításba. A féktárcsákon keresztüláramló levegő mennyisége elsősorban a levegő belépési helyén levő és a fékgyűrűk belső kerületén kialakított keresztmetszet méretétől függ. Minél nagyobbra lehet ezt a belépési keresztmetsze- 40 tét kialakítani, annál több levegő áramolhat keresztül a ventillációs csatornákon. Ennek figyelembevételével viszont a levegő kilépési helyén a keresztmetszet legfeljebb csak kétszerese lehet a belépési keresztmetszetnek. A féktárcsák belső kerületén 45 belépő levegő a hűtőcsatornákon keresztül történő áramlása alkalmával felmelegszik, ennélfogva a levegő térfogata a felmelegedésnek megfelelően nő. A hűtőcsatornák keresztmetszetének a fent közölt arányok szerinti megválasztása révén a felmelege- 50 dett levegő térfogatnövekedése lehetővé teszi azt, hogy a féktárcsákon kialakított hütőcsatornákon át csak elhanyagolható nyomás- és ennek megfelelő áramlási sebességváltozás keletkezzék. 55 A hűtőlevegő turbulens áramlása, amely lényeges mértékben befolyásolja a hűtőcsatornák felületéről az áramló levegő felmelegedését, jelentős mértékben nő, éppen annál az oknál fogva, hogy a hővezető bordákat járulékosan a fentebb már emlí- 60 tett bemélyedéssel képeztük ki. A bordák kialakításánál külön gondot fordítottunk arra, hogy a sűrlódó felületeken lezajló energiaátalakulásnál létrejött hő a fékbetétek falvastag- 55 ságán át a hűtőtér felső részébe az öntöttvas termikus vezetőképességének axiális irányú eső karakterisztikája szerint áramolják. Ott, ahol a borda lábazatát éri a hő, az így közölt melegmennyiség lokálisan a bordába áramlik. Annak érdekében, hogy a féktárcsákról minél több hőt vigyünk át a bordákba, a bordák lábazatát a bordák axiális irányban mért hosszúságához viszonyítva szélesre kell méretezni. A féktárcsáknak hűtésére szolgáló ventillációs tér találmányunk szerinti kialakításából eredő előnyöket alább még kísérleti eredményekkel is igazoljuk. A találmány szerinti megoldás egy előnyös kiviteli példáját a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével mutatjuk be és összehasonlítjuk egy olyan féktárcsával, amelynek hűtése hagyományos módon van megoldva. A rajzokon az 1. ábra egy ismert féktárcsa oldalnézetének részletét mutatja be, a 2. ábra az 1. ábrán látható II—II metszővonal szerinti metszetrajz, a 3. ábra az 1. ábrán látható III—III metszővonalak szerinti metszetrajz, a 4. ábra részben kimetszett oldalnézeti rajza a találmány szerinti féktárcsának, az 5. ábra a 4. ábrán látható V-V metszővonal szerinti metszetrajz, a 6. ábra a 4. ábrán látható VI—VI metszővonal szerinti metszetrajz, a 7. ábra kinagyított, részben kimetszett oldalnézeti rajza a találmány szerinti féktárcsának. Az 1-3. ábrákon bemutatott ismert féktárcsa áll a 11 agyból, amely önmagában ismert módon az ábrán nem látható tengelyre van szerelve. Az agyon három darab hornyos 12 szorítókengyelt alkotó rögzítőkar van, míg a 13 féktárcsa és a 11 agy közötti kapcsolatot a hornyos 12 szorítókengyelbe fekvő 14 vezetőlécek létesítik. Ezt a kapcsolatot a féktárcsa belső kerületén túlnyúló 15 borda meghosszabbítása révén ábrázoltuk. A 14 vezetőlécen belüli hornyot egy körülbelül a vezetőlécet érintőleges irányban fedő 16 biztosítóbetét zárja le. A 13 féktárcsa — amint a 2. és 3. ábrák mutatják - két 13A és 13B fékgyűrűből áll, amelyek a külső 17 súrlódó felületeket képezik és a radiális irányú 18, 19 bordákkal vannak összekötve. A 18 bordák hossza körülbelül a 13A és 13B fékgyűrűk szélességének felel meg, míg a 19 bordák ennél valamivel rövidebbek. A 18 és 19 bordák vastagsága — axiális irányban — egyenletes, amint ezt a 3. ábra is mutatja. a 4—7. ábrákon az 1—3. ábrákon látható féktárcsáknak a találmány szerinti módosítását egy kiviteli példán mutatjuk be. Ezeken az ábrákon az adott féktárcsa jellemző méretei azonosak. A 20 agy a rajzon nem ábrázolt tengelyre van szerelve és a találmány szerint négy 21 szorítókengyele van, amelyekbe a 22 fékgyűrűt rögzítő és a 23 bordák meghosszabbításaként kialakított 24 vezetőlécek vannak beleszorítva. A 25 biztosító beté-
