175010. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növényi szárak és más növényu részek, mint pl. szalma tápártékének javítására ammóniagőzök hatására
3 175010 4 vannak és a tömlő tetején az atmoszférába nyíló túlnyomásszelep van beépítve, az jellemzi, hogy a tömlő alja az ammóniabetáplálás helyétől lefelé lejtőén van kialakítva és a tömlő legalább egy, a tömlő falához szorosan illeszkedő csőcsonkkal van ellátva, amelynek belső nyílása van, és ebbe cső van beillesztve, és ez külső átmérőjével flexibilis hüvely útján csodarabhoz van hermetikusan csatlakoztatva, a flexibilis hüvely pedig a csodarabot és a csövet magábafoglalja. Előnyösen a flexibilis hüvely külső oldalára a cső kihúzásakor a flexibilis csövet összeszorító és a csőcsonk nyílását lezáró rugalmas bilincs van ráhelyezve. Célszerűen a rugalmas bilincs két rugalmas kötél által összeszorított szorítópofákból áll. A tömlő aljának lejtős kialakítása az ammónia egyenletes eloszlását biztosítja a szalmában és így hatékonyságát növeli. A találmány szerinti csőcsonkkal olcsó és egyszerű csőcsatlakozás hozható létre az üzemeltetés szempontjából mindig legalkalmasabb helyen. Használat után a csőcsonk könnyen leszerelhető és más tömlőnél ismét felhasználható. A találmány szerinti bilincs alkalmazása egyrészt egyszerű biztonsági szelepet képez, másrészt biztosítja a tömör lezárást, mind behelyezett cső esetében, mind pedig akkor, amikor a csővet a csőcsonkból már eltávolítottuk. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti berendezés egy részének példakénti kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a tömlőt ábrázolja behelyezett cső esetében félig metszetben, félig nézetben. A 2. ábra a csőcsonk legkülső részét ábrázolja kihúzott cső esetében, félig metszetben, félig nézetben. A 3. ábra a csőcsonkot ábrázolja a beillesztett cső felől nézve. A 4. ábra a csőcsonkot ábrázolja a beillesztett cső felől nézve. A találmány szerinti eljárást az alábbiakban részletesen ismertetjük: A szalmát, általában bála formájában, a tömlő belsejébe helyezzük, majd a tömlőt hermetikusan lezárjuk. Ezután vákuumforrás segítségével a levegőt kiszívjuk, amíg a tömlőben körülbelül 600 mm Hg nyomás jön létre. A vákuum hatására a tömlő falai a szalma körül összepréselődnek, következésképpen az üreges szalma oly mértékben felhasad, hogy a szalmában, amikor visszanyeri eredeti alakját, nem marad többé zárt üreg. Ezután az összekötőcsövön át folyékony, vagy gázalakban ammóniát vezetünk be a tömlő belsejébe. A folyékony ammónia — azáltal, hogy a tömlő alja az ammónia betáplálás helyétől lejtősen van kialakítva — a szalmában egyenletesen oszlik el. A bejutó ammónia helyettesíti a tömlőben a levegőt úgy, hogy a tömlő ismét tágul, következésképpen ammónia szívódik be a szalma üregeibe és a szalmaszálak közötti térbe. Ily módon előzőleg el nem ért és ismeretlen mértékben ammónia táplálható be és a folyamat meggyorsul, ami nagyobb tápértékét eredményez és a kapott tápszerben a nyers protein tartalom egészen 15%-ig emelkedhet. A szalmát a tömlőben tartjuk meghatározott ideig, ami függ a szalma vastagságától, nedvességtartalmától és a hőmérséklettől. Az eljárásra még az is döntő hatással van, hogy az ammóniagőzöket milyen nyomáson tartjuk. A kilúgozás folyamatának gyorsítása érdekében a levegőt kiszívhatjuk és így a szalma öszszenyomását hozhatjuk létre többször egymás után, mielőtt az ammóniát bevezetnénk. Azonkívül kiegészítő ammóniamennyiséget is táplálhatunk be és a nyomását is változtathatjuk, hogy maximális hatásfokot érjünk el. Ezenfelül az ammóniát túlnyomás alatt is tarthatjuk, ami által a folyamat meggyorsul, mivel a növényszövedék az ammóniát elnyeli. Hogyha a tömlőben a folyamat befejeződött, megfelelő számú nap és éj, például 6—12 nap és éj után, az ammóniát kivezetjük, vagy egy felső nyíláson át kiválasztva, vagy kiürítéssel, ami után friss levegőt táplálunk be és a szalma közvetlenül az eljárás befejezése után tápanyagként felhasználható. A találmány szerinti eljárás foganatosításához bármilyen méretű tömlőt alkalmazhatunk, amely műanyagból készül és mindkét végén lezárható. A műanyag elegendően engedékeny ahhoz, hogy a levegő kiszívása alatt utánengedjen. A tömlőhöz vákuumforrást, valamint ammónia betápláló forrást csatlakoztatunk. Ezt egy, vagy több csőcsonk segítségével oldjuk meg, amelyekhez további összekötőcsövek csatlakoznak. A tömlőt lezáró eszköz bármilyen ismert kivitelű lehet, pélpául a műanyag tömlő vége egy lapos vasdarab köré tekerhető, majd ezeket a tekercseket eltávolítható bilinccsel lehet összeszorítani. Ezt a megoldást a következőkben még részletesebben ismertetjük. A tömlő felül szeleppel van lezárva. Ez egyrészt önműködő túlnyomásszelepet képez, amely megakadályozza, hogy a tömlőben meg nem engedhető túlnyomás keletkezzék, nehogy az felhasadjon, amikor a tömlőben ammónia van jelen, másrészt ez a szelep kézzel működtetett levegőszelepként van kialakítva. Az alábbiakban a csőcsonk kialakítását ismertetjük részletesebben: Amint az 1. ábrán látható, az 1 csőcsonk 6 csodarabot tartalmaz, amelynek egyik végén menet van. A menetes rész a 2 tömlő falában kialakított nyíláson át illeszthető a 2 tömlőbe. Ez a nyílás körül meg van erősítve, hogy — amint az 1. ábrából látható — kettős fala legyen. A 6 csodarabot a 11 és 12 anyák segítségével a 2 tömlő falához szorítjuk és szivárgás ellen a tömlő fala és az anyák közé 13, 14 tömítőgyűrűket helyezünk. Ha az anyákat egymás felé meghúztuk, tökéletesen légtömör és biztos kapcsolatot hoztunk létre a tömlő és a 6 csodarab között. A 6 csodarab kiálló végéhez flexibilis 5 hüvely csatlakozik, amelynek átmérője kisebb, mint a 6 csodarabé. A flexibilis 5 csövet a 6 csodarabhoz szorítókötél segítségével, vagy más megfelelő mó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
