175007. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcső változtatható energiájú elektronsugárral
5 175007 6 elektronsugarat eltéríti. Segítségével az 1 elektronsugár a 18 képernyő egész felületét letapogathatja. Az elektronsugárcső elektronsugár-eltérítő eszközének csak egyik része az elektromágneses 19 tekercs. A 2 üvegburán belül a gyorsító 6 elektróda és a fókuszáló elektrosztatikus lencse első 7 elektródája között az elektronsugarat eltérítő további eszköz van elrendezve, amely két függőlegeseltérítő 20 lemezből és vízszintes eltérítő két 21 lemezből áll. Az eltérítő lemezeknek nem feladata, hogy a 18 képernyő egész felületének letapogatását lehetővé tegyék, hanem a 18 képernyő felülete kis részének letapogatására vannak kialakítva, amely kis rész helyét a 18 képernyőn az elektromágneses 19 tekercsre adott vezérlőjel szabja meg. Az eltérítő 20, 21 lemezek szerepe a megjeleníteni kívánt karakterek (jelek, számjegyek, betűk) leképzése. Az elektronsugárcső működését 22 vezérlőjelforrás vezérli, amely az 5 vezérlőrácsra kapcsolt intenzitásvezérlő 23 egységgel és az eltérítő 20 és 21 lemezekre kapcsolt 24 karakter-generátorral, továbbá az elektromágneses 19 tekercsre kapcsolt és a koordináták mentén történő kitérítést biztosító 25 egységgel, végül a 18 képernyőre kapcsolt 26 nagyfeszültség kapcsolóval van összekötve. A 26 nagyfeszültség-kapcsolóra, továbbá a nagyfeszültségű 27 feszültségforrás csatlakozik. Az elektronsugárcső 4 katódjának fűtését ellátó tápforrás földelt. A gyorsító 6 elektródára a vezérléstől független 28 feszültségforrás, az elektromágneses 9 tekercsre a vezérléstől független 29 áramforrás van csatlakoztatva. A változtatható energiájú elektronsugárral működő elektronsugárcső a fentiekkel analóg módon, de más felépítésben is kialakítható. A 2. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál az 1. ábra szerinti kiviteli alakhoz képest az a különbség, hogy az elektrosztatikus bipotenciális lencse a 2 üvegbura belső felületére Aquadag anyagból felvitt bevonatként van kialakítva és a lencse két 30 és 31 elektródája egymástól a 2 üvegbura azon belső átmérőjénél nagyobb távolságra van kialakítva, amely a 30 és 31 elektródák felvitelének helyén mérhető. Emellett a 30 és 31 elektródák egymás felé néző homloksíkjai a mágneslencse 14 középsíkjának két oldalán vannak elrendezve (tehát a mágneslencse 14 középsíkja a két 30 és 31 elektróda között helyezkedik el); továbbá a két 30 és 31 elektródát a köztük elrendezett, elosztott elektrosztatikus teret előállító eszköz kapcsolja villamosán össze. Ez az elosztott elektrosztatikus teret előállító eszköz a 2. ábra szerinti példában a 2 üvegbura belső felületére csavarvonal alakban felvitt ellenállásanyagból kialakított 32 tekercs. Az elektronsugárcső ismertetett változatánál a 30 elektróda a gyorsító 6 elektródával 33 rugók útján van összekötve, míg a 31 elektróda a vezető 17 bevonat folytatását képezi és az 1 elektronsugár eltérítésére szolgáló járulékos eszköz a 2 üvegburára helyezett 34 tekercsként van kialakítva. A találmány szerinti elektronsugárcső harmadik kiviteli alakja a 3. ábrában van feltüntetve, kialakítása a 2. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonló. A különbség abból áll, hogy az elosztott elektrosztatikus teret előállító eszköz itt 35 blendék sora, amely blendék között ellenállásanyagból készült elemek vannak elrendezve, és a szomszédos blendékkel villamosán összekapcsolva. Az ellenállásanyagból készült elemek 36 gyűrűk. Ezen túlmenően a fókuszáló elektrosztatikus lencse első elektródája a gyorsító 6 elektródával egy egységet képez és a második 37 elektróda egy 16 fémrugókkal a 2 üvegbura vezető 17 bevonatához csatlakoztatott henger, amelynek zárt homlokfalain az elektronsugár számára nyílások vannak kialakítva. A találmány szerinti elektronsugárcső működése az alábbi: Az 1. ábra szerinti kiviteli alak. Az intenzitásvezérlő 23 egységből a 3 elektronsugár-forrás 5 vezérlőrácsára érkező jel és a 28 feszültségforrásra kapcsolt gyorsító 6 elektróda feszültsége hatására a 3 elektronsugárforrás és a gyorsító 6 elektróda közötti térben széttartó, áramban modulált 1 elektronsugár alakul ki. Ez az 1 elektronsugár áthalad a két-két eltérítő 20 és 21 lemez között, amely eltérítő lemezek a sugárnyalábot a 24 karakter-generátor jeleinek hatására valamilyen kiírandó karakternek megfelelően eltérítik. A széttartó, eltérített, még nem fókuszált 1 elektronsugár a 7 és 8 elektródák által alkotott elektrosztatikus lencsébe jut. Tételezzük fel, hogy a 18 képernyőre — és ennek következtében a 8 elektródára - a két előre meghatározott üzemfeszültség közül a kisebbiket, a 6 kV-ot kapcsolunk, amikor is az elektrosztatikus lencsét alkotó 7 és 8 elektródákon levő feszültségek viszonya és a mágneslencsét képező elektromágneses 9 tekercs fluxusa olyan, hogy a két lencse külön-külön túl gyenge ahhoz, hogy a 18 képernyőn a katódfolt valós képe jöjjön létre. A katódfolt jó élességű képét az jellemzi, hogy a vetített pont képe minimális méretű. Ez csak az elektrosztatikus és a mágneslencsének az 1 elektronsugárra gyakorolt egyidejű fókuszáló hatására jön létre. Ismeretes, hogy a két lencse kombinációjának nagyítási tényezője a két lencse nagyítási tényezőinek szorzatával egyenlő. Ha a 18 képernyő (és ezzel együtt az elektrosztatikus lencse 8 elektródájának) feszültségét növeljü, akkor a 29 áramforrás segítségével beállított konstans mágneses fluxus mellett, amely az 1 elektronsugár tengelye mentén kialakult, a katódfolt defókuszálódik, ugyanakkor az elektrosztatikus bipotenciális lencse optikai ereje a lencse 7 és 8 elektródái közötti megnövekedett potenciálkülönbség hatására megnő, míg a mágneslencse optikai ereje az 1 elektronsugár sebességnövekedése következtében a mágneslencsén belül lecsökken. A 8 elektróda egy meghatározott feszültségénél újra kialakul a katódfolt jó élességű képe a 18 képernyőn. A 18 képernyőn tehát két meghatározott feszültségértéknél nyerünk minimális méretű katódfolt-képet. Mivel a 18 képernyőn szükséges feszültség értékét (következésképp a 8 elektróda feszültségét is) elsősorban az alkalmazott fényporok határozzák meg, ezért ennek megfelelő elektro-optikai tulajdonságú lencsekombinációt kell választanunk. Ez az elektrosztatikus, ill. a mágneslencse 13 és 14 középsíkjai távolságának, a 7 elektróda feszültségének és a mágneslencse elektromágneses 9 tekercse fluxusának változtatásával valósítható meg. A fenti paraméterek szűk határok közötti változtatásával a két meghatározott feszültség értékét (a 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
