174952. lajstromszámú szabadalom • Korróziógátló kompozíciók
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 174952 0 Bejelentés napja: 1976. XII. 22. (NA—1048) Nemzetközi osztályozás: C 23 F 11/10 C 07 C 87/00 C 07 C 91/00 Közzététel napja: 1979. X. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. XII. 31. l# l:<m * I itfti;»»» Feltalálók: Szabadalmas: Falaky József vegyésztechnikus, Győr, 16%, Hoffmann József gépészmérnök, Százhalombatta, 16%, dr. Gémes István vegyészmérnök, Várpalota, 6%, Lázár Sándor vegyészmérnök, Százhalombatta, 10%, dr. Péter István vegyészmérnök, Várpalota, 6%, dr. Horváth József vegyész, Szeged, 15%, dr. Rauscher Ádám vegyész, Szeged, 15%, Forstner János vegyészmérnök, Várpalota, 6%, Szabó Zoltán vegyészmérnök, Százhalombatta, 10% Nagynyomású Kísérleti Intézet, Százhalombatta, 50%, Dunai Kőolajipari Vállalat, Százhalombatta, 50% Korróziógátló kompozíció 1 A találmány a kémiai és/vagy elektrokémiai korrózió csökkentésére vagy megakadályozására, valamint a szerves és szervetlen eredetű lerakódások csökkentésére vagy megakadályozására szolgáló inhibitor kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozí- 5 dók elsősorban a kőolaj- és petrolkémiai ipar területein, illetve a felsorolt iparágak termékeit felhasználó iparok területein alkalmazhatók. Ismeretes, hogy a vizet, szerves kénvegyületeket, szervetlen sókat és egyéb korrozív anyagokat tártál- io mazó földgáz és kőolaj kitermelése, szállítása, tárolása, feldolgozása, finomítása és felhasználása során különböző típusú és mértékű korróziós jelenségek lépnek fel. A korrózió mértékét növelik és annak jellegét megváltoztatják, a lerakódásképződést elősegítik és 15 annak típusát befolyásolják a kőolaj finomításakor felhasznált segédanyagok (például fenol, ammónia, stb.). Világszerte egységes az a törekvés, hogy az üzemi berendezések élettartamát és üzembiztonságát növel- 20 jék azáltal, hogy a korróziót és a lerakódásokat minimálisra csökkentsék. Ennek egyik lehetséges módja korróziógátló anyagok (inhibitorok) alkalmazása. A jelenleg felhasználásra kerülő korróziógátló anyagok túlnyomó többsége nagy molekulasúlyú, általá- 25 ban nitrogén- és kéntartalmú szerves vegyület. E vegyületeket összefoglalóan ismertetik a következő monográfiák: J. I. Bregman: Annali del Universita dr Ferrara Nuova Serie Sezione v. Chimica Púra ed Applicata 340—382 (1971) és M. H. Akstinat: 30 174952 2 Werkstoffe und Korrosion 21, 4, 273—281 (1970). A korróziógátló hatású vegyületek általában hosszú szénláncú aminok, amidok és ezek származékai, imidazol-származékok és sóik, kvaterner ammóniumvegyületek, tiokarbamid-származékok és hasonlók lehetnek. E vegyületek felhasználását többek között a Korrozia v. Neftegazovoj Promüslennoszti 2, 7-9 (1971), Corrosion 7, 6, 189-195 (1951), Corrosion 9, 25 (1953), Zascsita Metallov 6, 491 (1970) és Material Protection and Performance 7, 29 (1968) közlemény, valamint az 1 031 503 sz. nagy-britanniai és a 3 242 094, 2 473 750, 2 925 781, 2 799 658 és 3 437 583 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A gáz-, kőolaj- és petrolkémiai iparban szerzett tapasztalatok alapján a korróziógátló inhibitorokkal szemben általában a következő alapkövetelményeket támasztják: — az inhibitor ne okozzon zavart a technológiai folyamatban, — ne segítse elő a víz emulgeálódását, — ne tartalmazzon lerakódásképző vagy lerakódásfokozó komponenseket, — ne tartalmazzon katalizátormérget (például nehézfémeket), — ne legyen káros hatása a termék fizikai, kémiai vagy egyéb sajátságaira, — jelenléte összeegyeztethető legyen más inhibitorokkal vagy adalékanyagokkal,
