174949. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(aminoalkiltio)-indol-vegyületek előállítására
5 174949 6 lános képletű halogeniddel reagáltatunk vizes bázis jelenlétében, a képletekben X, Rt és R2 jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik, W pedig halogénatom, előnyösen jódatom. A reakciót benziltrietil-ammóniumklorid jelenlétében hajtjuk végre. Az alkilhalogenidnek moláris feleslegben való alkalmazása előnyös, de sztöchiometrikus mennyiségek is használhatók. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten játszatjuk le. A fentiekben említett XVIII általános képletű vegyületek szintézisét az alábbi irodalmi forrás ismerteti: The Chemistry of Heterocyclic Compounds, (Ed. by Arnold Weissberger and Edward C. Taylor), Indoles Part I and Part II, (Ed. by William J. Houlihan. Wiley Interscience, 1972, John Wiley and Sons, New York, and London). Az „Ethyleneimine and other aziridines Chemistry and Applications” című könyv (O.D. Dernier and G. E. Ham. Academic Press 1969 N. Y. and London) 1—86. oldalán a IX általános képletű vegyületek, 206. oldalán a X általános képletű vegyületek előállításáról olvashatunk. Az előbb említett IX és X általános képletű vegyületek, valamint a XVII általános képletű vegyületek kereskedelmi forgalomban igen elterjedt termékek, beszerezhetők például az alábbi cégnél: Aldrich Chemical Company, Milwaukee, Wisconsin, USA. A VIII általános képletű vegyületek szintézisét R. L. Harris ismerteti (Tetrahedron Letters, 4465, 1969). A következő példák a találmány bemutatására szolgálnak, de a találmány oltalmi köre nem korlátozódik csupán a példákban bemutatott módszerekre. Az I—VI. példában a kiindulási vegyületek, a VII-XI. példában a (III) általános képletű vegyületek előállítását szemléltetjük. 1. példa 3-indolil-tiol 240 rész metanolhoz hozzáadunk 23,4 rész indolt, 15,2 rész tiokarbamidot és elegendő mennyiségű 1 n vizes káliumjodid-oldatot, valamint jódot olyan mennyiségben, hogy egyenértéknyi mennyiség jusson mindegyikből egy egyenértéknyi indolra. Az elegyet tizenhét óra hosszat keverjük, utána az oldószert vákuumban lepároljuk és így S-[3-indolil]-izotiuróniumjodidot kapunk színtelen kristályok alakjában. Op.' 214-216 °C. A kapott terméket feleslegben levő tömény, vizes nátriumhidroxidoldattal nitrogéngáz légkörben 80! C-ort 10 percig kezeljük, ezt követően szobahőmérsékletre hűtjük és igy 80%-os hozammal a 3-indoliltiol bázikus oldatát kapjuk, amelyet híg sósavval semlegesítünk és tiszta termékként 3-indoliltiolt kapunk. Op. 100-101 °C. 2. példa Az 1. példában leírt módszer szerint járunk el, de az itt használt indolt egyenértéknyi mennyiségű megfelelően helyettesített indollal helyettesítjük. Ily módon a VIII. általános képlet körébe tartozó (XXV) általános képletnek megfelelő következő helyettesített 3-indolütiol vegyületeket állítjuk elő. Egyes esetekben, például ha X = CIBr, vagy H vagy R2 = H, a reakciót előnyösen a visszafolyatás hőmérsékletén hajtjuk végre. Az X és R2 helyettesítőket a következőkben adjuk meg: X r2 H-C6Hs 5-CH3OH H-ch3 5—Cl H 5—C2H5 H H (1) X r2 H (2) H (3) H-ch2c6h5 H (4) 5—Br-H 7-CH3-H Kívánt esetben a helyettesített vagy helyettesítetlen 3-indol-tiolt-nátrium 3-indoliltiolátként oldatban hagyhatjuk a végső hűtés és a semlegesítés elhagyásával és ezt az oldatot alkalmazzuk a későbbi előállításoknál. 3. példa 3-indcliltioacetonitril Az 1. példa szerint előállított 3-indoliltiol bázikus oldatához, amely 23,4 g 3-indolil-tiolt tartalmaz, hozzáadunk 12,1 g klóracetonitrilt 70 g dietiléterrel együtt. Az elegyet nitrogéngáz légkörben tizenhat óra hosszat keverjük és utána az éteres réteget elkülönítjük. A vizes réteget 400 g diklórmetánnal extraháljuk, amely után 140 g dietiléterrel való extrahálás következik. Az egyesített szerves frakciókat n nátriumhidroxidoldattal mossuk és magnéziumszulfát felett szárítjuk, ezután az oldószert vákuumban lepároljuk és így barna színű kristályos anyagot kapunk. Ezt a szilárd anyagot metanolhexán-elegyből átkristályosítjuk és 3-indoliltio-acetonitrilt kapunk. Hozam: 90%. Op. 52-54,5 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
