174946. lajstromszámú szabadalom • Ejárás szénhidrogént termelő kutak és tárolórétegek polimeres kezelésére
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 174946 Bejelentés napja: 1977. XII. 15. Nemzetközi osztályozás: (MA—2937) E 21 B 43/22, E 21 B 43/25 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. X. 27. Megjelent: 1930. X. 31. %. Feltaláló: Szabadalmas: Dr. Lakatos István oki. vegyészmérnök, Miskolc Magyar Tudományos Akadémia Olajbányászati Kutató Laboratóriuma, Miskoic-Egyetemváros Eljárás szénhidrogént termelő kutak és tároiórétegek polimeres kezelésére 1 A találmány tárgya eljárás szénhidrogént termelő kutak és tárolórétegek polimerek oldataival való kezelésére. Mint ismeretes, a szénhidrogéntermelés hozamának növelésére a kőolaj- és gáztermelő kutakba, illetve tárolórétegekbe vízoldható polimerek oldatát sajtolják be. A kezelés eredményeként rendszerint javul a víz/olaj (fluidum) arány, vagy is változatlan folyadékhozam mellett nagyobb szénhidrogénhányadot kapnak, vagy a kezelés változatlan fluidumarány mellett abszolút hozamnövelést eredményez. Homogén szerkezeti felépítésű tárolórétegek kezelését ismert módon úgy végzik, hogy a tárolórétegbe polimerek vizes oldatát sajtolják be (Sparlin, D. D.: J. Pét. Techn. 8, 906 /19760. A megfelelően megválasztott polimer adszorpció, illetve - ha erre mód van — kemiszorpció útján kötődik a kőzet felületére, aminek következtében csökken a szabad áramlási keresztmetszet. Az így kezelt tárolóréteg vízáteresztőképessége a termelés periódusában szelektíven csökken, ugyanis a kőzet felületén létrejött polimerfilm a szénhidrogén fázisban összeesik, kontraháló dik, így a polimerrel telített porózus rendszer áteresztőképessége az olajjal szemben alig változik. A módszer hátránya, hogy csak olyan tárolórétegek kezelésére alkalmas, amelyek víznedves felületüek, így képesek a vizes oldatba bevitt polimerek kemiszorpciós megkötésére. Minthogy azonban a 2 gyakorlatban többnyire intermedier nedvesíthetőségű vagy kifejezetten olajnedves felületű tárolórétegeket kell kezelem, a módszer igen korlátozottan alkalmazható. 5 A tárolórétegbe bevitt polimerek, elsősorban poli-(akril-amidok)-ok ugyanis csak igen korlátozott mértékben és reverzibilisen adszorbeálódnak az intermedier nedvesíthetőségű és az olajnedves kőzetfelületen, aminek következtében egyrészt nem v. : 10 tozik jelentősen a hátrányosan nagy víz-olaj arany, másrészt visszatermelődik a rétegbe besajtolt polimer. Más módszert kell alkalmazni a heterogén szerkezeti felépítésű tárolórétegek kezelésére. Ezek he- 15 terogenitása egyrészt abból ered, hogy a kőzet pórusszerkezete a különböző áramlási irányokban nem egyenletes, másrészt a szénhidrogéntárolók sok esetben több rétegbó'l állnak, amelyek pórusszerkezete, s így áteresztőképessége is nagyon eltérő 20 lehet. Az ilyen tárolókban levő termelőkutak hozamának növelése céljából a nagy áteresztőképességű, a vízáttörés szempontjából kitüntetett irányokat, illetve rétegeket teljesen le kell zárni. Ezt a célt alapvetően kétféle ismert eljárással lehet elérni. 25 Az egyik ismert eljárás azon alapul, hogy egyes vízoldható láncpolimerek két- vagy többértékű fémionok hatására bázikus közegben térhálósodnak. Ezért úgy járnak el, hogy a tárolórészekbe ciklikusan besajtolják a reakció komponenseinek olda- 30 tát, illetve az alkalitást biztosító bázikus aktivá tort, 17.1104*:
