174943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi fehérjekoncentrátumok és pigmentkoncentrátumok előállítására
3 174943 4 fehérjekoncentrátumnak takarmányként való értékesítését megakadályozzák. A kíséró'anyagok közül említést érdemelnek a triterpének és szteroid szaponinok, amelyek részben hemolitikus hatásuk miatt toxikus vegyületek. A fenolos jellegű vegyületek és a csersavak jelenléte is előnytelen a fehérjekoncentrátum felhasználása szempontjából, mivel inhibitor tulajdonságaik folytán az élettani szempontból fontos enzimek működését gátolják és a fehérjéket kicsapják. A káros kísérőanyagok közé tartoznak a nitrát-tartalmú anyagok is, eltávolításuk feltétlenül kívánatos legalábbis olyan mértékben, hogy jelenléte a takarmányozást ne korlátozza. Ismeretes az, hogy a növényi préslevekből kinyerhető fehérjefrakciók közül a citoplazma frakciót tartják előnyösebbnek, mivel ez a kloroplaszt frakció leválasztása után a kísérőanyagokat csak kisebb mértékben tartalmazza és lényegében nem specifikus fehérjekoncentrátumnak tekinthető, amelynek hasznosítása az emberi táplálkozásban is lehetséges. A találmány szempontjából nem specifikus fehérjekoncentrátumnak nevezzük azokat a fehéijefrakciókat, amelyeknek nyersfehérje-tartalma 60% felett van, és a nyersanyagra jellemző specifikus beltartalmi anyagokat, illetve szekunder anyagcsere-termékeket csak az élőszervezetre nem káros mennyiségben tartalmazzák, összetételüket tehát a fehérje, szénhidrát és meghatározott mennyiségű ásványi anyag-tartalom jellemzi. A két fehérjefrakció elkülönítésére irányidó módszerek azonban csak részeredményekre vezethetnek, mivel a citoplazma-fehérje részarányának bizonyos mértékű növelése lehetséges ugyan a frakcionálás javításával vagy segédanyagok alkalmazásával, a levélfehérje főtömegét mégis a kloroplaszt frakciók képezik és ennek nem specifikus fehéijefrakcióvá történő átalakítása illetve ilyen alakban való elkülönítése megoldatlan feladatot jelent a technika ismert állása szerint. A találmány célkitűzése a zoldnövények préselt <eből leválasztható fehérjecsapadék feldolgozása nem specifikus, stabilis fehérjekoncentrátummá, amely gyakorlatilag a növényre jellemző pigmentés kísérőanyagok főtömegétől mentes és ilyen alakban állati takarmányozásban különösebb korlátozás nélkül alkalmazható. A találmány másik célkitűzése a fehérjecsapadéktól elkülöníthető pigment- és kísérőanyagok frakcionált feldolgozása takarmánykiegészítővé, amely önmagában, stabilizáló- vagy hordozóanyagokkal. illetve más tápanyagokkal elkeverve fontos alkotórésze a zárttartású állatok takarmányainak. A t; ’álmány további célkitűzései a leírásból vehetők ki. A találmány szerinti eljárás növényi fehérje- és pigmentkoncentrátumok előállítására növényi préslevelekből hő hatására történő koagulálással leválasztott fehérjecsapadék feldolgozása útján, azzal jellemezhető, hogy a fehéijecsapadékot - kívánt esetben a növényi préslé szárazanyag tartalmára számítva 2400—6000 ppm koncentrációban alkalmazott 8-18 HLB értéktartományba tartozó felületaktív anyag vagy ezek keveréke jelenlétében — koaguláljuk, a szárazanyag tartalmára számítva legalább 1,5—2-szeres nedvességet tartalmazó fehérjecsapadékot adott esetben metanolt tartalmazó, legalább 5-szörös mennyiségű glikoléterrel vagy diglikoléterrel többször kezeljük, a kezelt fehérjecsapadékot vizes mosás után szárítjuk, a glikoléteres fázisból a fehéijecsapadékból extrahált komponenseket a) a glikoléteres fázis bepárlása után desztillációs maradék alakjában kinyerjük, vagy b) a glikoléteres fázist vele nem elegyedő apoláros oldószerrel egy vagy több lépésben extraháljuk és a növényi pigmentkoncentrátumot az apoláros oldószer bepárlása után a bepárlási maradék alakjában karotin és xantofill tartalmú pigmentkoncentrátum vagy xantofill és karotin koncentrátum alakjában kinyerjük. A találmány szerint fehérjecsapadékként 80—85 °C hőmérsékletű leválasztott kloroplaszt és citoplazma frakciókból álló terméket dolgozunk fel. A feldolgozható fehérjecsapadék azonban lehet 55-60 °C-ig leválasztott kloroplaszt frakció is. A glikoléter vagy diglikoléter előnyösen etilénglikol-monometiléter, etilénglikol-monoetiléter, etilén-glikolpropiléter, dietilénglikol-monometiléter vagy dietilénglikol-monoetiléter. Ezeket az oldószereket összefoglalóan Cellosolv-nak illetve Carbitol-nak nevezik. A fehérjecsapadék négy lépésben történő kezelése bizonyult különösen előnyösnek, mivel ilyenkor lehetőség nyílik a kísérőanyagok frakcionált elkülönítésére. Az első két lépésben kapott oldószeres fázist xantofillre, a további lépésekben kapott oldószeres fázist karotinra dolgozhatjuk fel. A tapasztalat szerint a fehérjecsapadék kezelése glikoléter és metanol elegyével különösen előnyös foganatosítási módot jelent. Ilyen esetekben a glikoléter és metanol arányát 3 : 1-2 : 1 értékekre állítjuk be. A glikoléteres fázis feldolgozásánál vele nem elegyedő második apoláros oldószerrel folyadék-folyadék extrakciót hajtunk végre. A folyadék-folyadék extrakció során célszerűen 80—100 °C közötti forráspontú benzint alkalmazunk. A glikoléteres fázisból a benzines frakcióval a pigmentanyagok és a lipoidok főtömegükben eltávolíthatók és a benzines fázis feldolgozása során a desztillálási maradékból a pigment- és lipoidanyagok elkülöníthetők. Második oldószer és folyadék-folyadék extrakció alkalmazása nélkül is lehetséges azonban a glikoléteres fázisból az oldószer ledesztillálása után a kísérőanyagok és pigmentanyagok hasznosítása akként, hogy a desztillálási maradékot a rosttartalmú préspogácsához keverjük, s ezzel annak takarmányértékét jelentős mértékben növeljük. A kísérőanyagok — mint már említettük — önmagukban, egyéb tápanyag komponensekkel, esetleg vívőanyagokkal elkeverve hasznosíthatók. A találmány szerint készült növényi fehérjekoncentrátumok 65-75 súly% klorofilltől, /3-karotintól és xantofilltól vagy ezek bomlástermékeitől gyakorlatilag mentes nyersfehéijét, mintegy 4% ásványi anyagot, legfeljebb 1,5% nyers rostot, 14—22% nitrogénmentes kivonatot, 0,8—1% lipideket és mintegy 6 súly% nedvességet tartalmaznak. A növé5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
