174907. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egységrakományok képzésére használt síkfelületű négy oldalról kezelhető rakodólap csavarszagekkel történő előállítására
3 174907 4 nagy menetemelkedésű csavaroknak is felfoghatók) egyformán legyenek beverve. Az előfúrás igen nagy időveszteség, előfúrás nélkül viszont sok a selejt. Mindezt tetézi még az, hogy egy-egy szegező gépsor rendkívül drága (nagyságrendben több millió forint) ami a selejtszázalék mellett a gyártás költségeit tetemesen megnöveli. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárással és berendezéssel a korábban alkalmazott technológia és berendezés hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. A találmány szerinti eljárással és berendezéssel azt a célt kívánjuk tehát elérni, hogy olyan egyszerű módszert és berendezést javasoljunk, amelyek révén úgyszólván selejtmentesen, termelékenyebben, olcsóbban, egyszerre, egy munkaütemben, préselés útján hajtjuk végre a rakodólapok összeszegelését. Ezt oly módon hajtjuk végre, hogy a sablonban előre elrendezett tuskókra helyezett deszkalapokon át a csavart szegeket önmagában ismert mechanizmus által közvetített préselő erővel egyszerre, egy munkaütemben préseljük a tuskókba a préselő mechanizmusba beépített nyomótüskék és vezetőhüvelyek segítségével, az előre meghatározott szögképnek megfelelően. A kész rakodólap előállításához két azonos, egymás után elrendezett berendezést használunk. A felső lap elkészítése után, a félkész rakodólapot megfordítjuk és a második berendezés segítségével az alsó lapot a felsővel analóg módon, préseléssel a tuskókba nyomott csavart-szegekkel erősítjük fel. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárást az eljárás foganatosítására alkalmazott berendezés részletes leírásával, a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével jobban megérthetjük. A rajzokon az 1. ábra a berendezést elölnézetben, a 2. ábra a berendezést felülnézetben mutatja be mindazokkal a szerkezeti elemekkel, amelyek a megértéshez szükségesek. A berendezésnek három fő része van, mégpedig I. a váz-keret II. nyomólap a nyomótüskékkel és a III. vezetőlap. A 20 vázkeretre egy asztallap van helyezve. A 20 vázkeretre van szerelve a hajtóberendezés, amelynek az alábbi részei vannak: 22 hajtómotor, melynek kimenő tengelye a 23 tengelykapcsoló útján a 9 csigatengellyel van összekapcsolva. A 9 csigatengely a 2 csapágyházban van vezetve és részét képezi az önmagában ismert 4 csigakerékből, 5 zsírzócsészéből, további 27 tengelykapcsolóból, 6 golyóscsapágyházból, 7 nyomócsapágyból, 8 felső csapágyházból, második 12 nyomócsapágyból, 13 alsó csapágyházból, 1 nyomóorsóból, álló csigahajtóműnek. Az 1 nyomóorsó a 28 nyomólapra ékelés útján van felerősítve. A 28 nyomólapból állnak ki — a szabvány és sablon szerinti szög-képnek megfelelően elrendezett — 14 nyomócsapágy közvetítésével a nyomólaphoz erősített 15 nyomótüskék. A 14 nyomó csapágyak úgy vannak méretezve, hogy a csavart szegek beveréséhez szükséges öt ütésnek megfelelő nyomóerő felvételére (amely gyakorlati számítások szerint 1450 kp) alkalmasak legyenek. A 18 vezetőlapon vannak elrendezve a 17 vezetőhüvelyek, melyekben a szegek foglalnak helyet. A rakodólap 21 tuskóinak és deszkáinak pozicionálására szolgálnak a vezetőlap és nyomólap között, azok négy sarkán elhelyezett 16 hidraulikus szorítok. Ezek lényegében a gépjárműveknél ismert hidraulikus lengéscsillapítók analógiájára készült, és a kereskedelemben kapható szerkezeti elemek. Ezekből összesen négy darab van (de lehet több is) a berendezésben. A 10 oszlopokon alul megfelelően méretezett 19 rugók vannak elhelyezve, melyek a nyomólapot munkavégzés után felemelik. A 10 oszlopokon csúszik a 28 nyomólap. A 2. ábrán látjuk a csigatengellyel összedolgozó 26 csigát, és a 25 golyóscsapágyat. A berendezéssel foganatosított eljárás a következőkből áll: a nemzetközi szabványméreteknek megfelelően elkészített sablonba helyezzük az ugyancsak szabvány méretű, keményfából készített 21 tuskókat és ezekre helyezzük a rakodólap felső lapját képező deszkákat. A 22 villamos motor bekapcsolása után, annak kimenő tengelye működteti a csigakerekes mechanizmust, amely az 1 nyomóorsót lefelé irányuló haladásra készteti. A lefelé irányuló mozgás közben a 15 nyomótüskék a megfelelően pozícionált 17 vezetőhüvelyekbe nyomulnak, miáltal az azokban elhelyezett csavart szegeket a deszkákon át a tuskókba préselik. A >zeg bepréselése és a motor kikapcsolása után a nyomólapot a 19 rugók eredeti helyzetbe állítják vissza. Célszerűen két berendezés van egymás mögött elhelyezve. Az első berendezésben elkészített felső lap beszegezése után a féligkész rakodólapot a már előre üzemkész állapotban levő második berendezésbe fordított helyzetben tesszük bele. Itt az előzővel azonos folyamat zajlik le, s ennek megtörténte után a kész rakodólapot a sablonból kiemeljük. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás és annak foganatosítására alkalmas berendezés nagy előnye az ismert szegező gépsorokkal szemben az, hogy nem ütéssel, hanem préseléssel juttatja a szeget a tuskókba. Nincs szükség a szegek soronkénti beveréséhez léptető mechanizmusra, ami a folyamatos munkát munkaszakaszokra bontva, a szegezést lassítja. Csak példaképpen említjük meg, hogy gyakorlati tapasztalataink alapján a léptető szerkezettel ellátott szakaszosan és ütéseket létrehozó szegező gépsor révén egy műszak alatt 400 db rakodólapot lehet elkészíteni, míg a találmány szerinti berendezéssel 480—500 db rakodólapot lehet legyártani. Nincs szükség előfúrásra, amely a berendezést indokolatlanul drágítja és bonyolulttá teszi. Az előfúrás nélkül végzett szögbeverés viszont igen gyakran idéz elő repedéseket, amelyek talál, mányunk révén teljesen kiküszöbölhetők. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
