174902. lajstromszámú szabadalom • Elektrsztatikus képérzékelő eszköz és eljárás annak előállítására
9 174902 10 a további enyhébb lejtésű 208 görbeszakaszból. A felületi potenciál csökkenése lényegesen hosszabb ideig követi az utóbbi görbeszakaszt. A felületi potenciál a teljes feltöltési állapotról lecsökken a 206 görbeszakasz mentén a 204 telítési szintre. Ez gyors ütemben történik, mert a felületre kényszerített töltés a valóságban távozni igyekszik. Ennek ellenére most a felület jobban megőrzi a maradék töltést, mint az ismert elektrofényképező eszköz, amelyet pl. a 2. ábrával kapcsolatban írtunk le. A csökkenő potenciál a 210 pontnál olyan időpontban éri el a telítést, amely jóval a megvilágítási periódus után, az árnyalási periódusban következik be. Mindazonáltal rámutatunk arra, hogy ennek a bekövetkezéséig, vagyis a 210 pontig mindössze 600 milliszekundum telik el. A jelenség gyors lefolyását később részletesen meg fogjuk magyarázni. A telítés elérése után a sötét kisülési görbe ellaposodik és viszonylag enyhe lejtéssel csökken, amint az ábrán látható, összegezve az eddigieket, ha a 10 elektrofényképező eszköz egyáltalán nem kapna megvilágítást, akkor a felületi potenciál változása a 206 és 208 görbeszakaszokat követné. A világos kisülési görbe szintén két szakaszból áll. Ezek azonban függetlenek a telítési feszültségtől, mivel a világos kisülés igen nagy sebessége miatt a megvilágított felület potenciálja gyorsan olyan értékre esik, amely jóval a 204 telítési szint alatt fekszik. Ez a jelenség rendkívül fontos a találmány szerinti 10 elektrofényképező eszköz szempontjából, mert nagy fotokonduktív erősítéssel jár. Ha a 10 elektrofényképező eszközt erős fénnyel teljesen megvilágítjuk, akkor a felületi feszültség a gyakorlatilag egyenes vonalú 212 görbeszakasz mentén lecsökken a 214 pontig, vagyis majdnem zérus értékűre, és utána aszimptotikusan megközelíti a null vonalat a 216 görbeszakasz mentén. Ez a 216 görbeszakasz a legtöbb esetben már annyira közel fekszik a zérus feszültséghez, hogy gyakorlatilag nem lehet mérni. A töltéssűrűség és vele együtt az optikai fedettség (feketedés), amely utóbbi a 10 elektrofényképező eszköz árnyalásakor valósul meg, a 202 pontnál a legnagyobb, a 214 pontnál pedig a legkisebb. Miután a találmány szerinti 10 elektrofényképező eszközt egy különböző intenzitású foltokból álló fénymintázattal világítjuk meg, mindegyik felületelem kisülése a két szélső esetnek megfelelő sötét és világos kisülési görbék között húzódó görbesereg valamelyikén játszódik le. Az áttekinthetőség kedvéért a diagramon csak három ilyen közbenső görbét ábárzoltunk, és a magyarázatunkban ezekre fogunk hivatkozni. A példaképpen bemutatott 10 elektrofényképező eszköz teljes megvilágítása 30 milliszekundumig tart, ezt a diagram időtengelyének 0,300 és 0,330 szekundumos pontjai közé jelöltük be. Megjegyezzük, hogy a megvilágítás közvetlenül a maximális feszültségre, vagyis a 202 pontnak megfelelő értékre való feltöltés után elkezdhető. Ezt a maximális feszültségértéket a rögzítendő kép fényerejének megfelelően kell megválasztani. Gyenge átlagos fényerő esetén a legnagyobb felületi töltéssűrűséget célszerű elérni azért, hogy minél kontrasztdúsabb képet kapjunk. Nagy átlagos fényerő esetén viszont kevesebb felületi töltésre van szükség. Folytatva a szóban forgó példa magyarázatát, vegyünk szemügyre három felületelemet, amelyeken a megvilágítás három különböző felületi potenciált idéz elő. Közülük az első kapja a legtöbb fényt, de nem egészen a maximális mennyiséget. Ennek a felületelemnek a potenciálja a 217 görbeszakasz mentén sül ki a megvilágítási periódus alatt. Ezután a 0,330 másodperces időponttól kezdve az elem sötétségbe kerül, és potenciálja a sötét kisülési 208 görbeszakasz meredekségének megfelelően kezd csökkenni, de nem a 208 görbeszakaszt követi, hanem az utóbbival párhuzamosan fekvő és a 218 pontot érintő 222 görbeszakaszt. A 218 ponthoz tartozó potenciál kb. 14 volt. Ezt a potenciált a diagramon a 220 pont-vonallal jelöltük. A három felületelem legjobban megvilágított tagjához tehát a 217 és 222 görbeszakaszokból álló kisülési görbe tartozik. Ugyanezen a módon szerkeszthetjük meg a másik két említett felületelem kisülési görbéjét is. Közülük a második, vagyis a közepesen megvilágított elem kisülési görbéje a meredek esésű 224 görbeszakaszból, a 226 pontnál levő könyökből és a 228 pont-vonal alatti sötét kisülési 230 görbeszakaszból áll. A harmadik, vagyis a leggyengébben megvilágított felületelem kisülési görbéje pedig a kezdeti világos kisülésnek megfelelő 232 görbeszakaszból, a 234 pontnál levő könyökből és a 236 pont-vonal alatti sötét kisülési 240 görbeszakaszból áll. Amint a 3. ábrán látható, az árnyalás közvetlenül a megvilágítás befejezése után, vagyis a 0,330 másodperces időpontban kezdődik és kb. egy másodpercig tart. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy az árnyalószer ellepje a 10 elektrofényképező eszköz felületét és a visszamaradt töltésekhez odatapadjon. A felületen visszamaradt töltések által lekötött árnyalószer mennyiségét, vagyis az előidézett optikai fedettséget (feketedést) relatív egységekben fejezzük ki. Például a már ismertetett feltételek esetén a 212 és 216 görbeszakaszhoz tartozó teljesen megvilágított felületrész optikai fedettségét 0,001 egységnek, a 217 és 222 görbeszakaszhoz tartozó, kevésbé megvilágított felületrészét 1 egységnyinek, a 224 és 230 görbeszakaszokhoz tartozó, közepesen megvilágított felületrészét 1,5 egységnyinek, a 232 és 240 görbeszakaszhoz tartozó, gyengén megvilágított felületrészét 2,0 egységnyinek, végül a sötét kisülési 206 és 208 görbeszakaszokkal szemléltetett, teljesen megvilágítatlan részek optikai fedettségét pedig 2,5 egységnyinek vehetjük. A 2. és 3. ábrákon közölt diagramok összehasonlítása révén azt is megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti 10 elektrofényképező eszközön az ismerttel ellentétben nem található maradékfeszültség. így az erősen megvilágított részek teljesen elvesztik töltésüket, és ezért tökéletesen fehérek maradnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
