174900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új lizolipin antibiotikum és komponensei előállítására
5 174900 6 A lizolipin I aceton/éter elegyből kristályosítva 260—262 °C-on közben olvad. [a]p° = —50,2° (kloroform) Szüikagél-rétegkromatogramon kloroform/metanol (19:1) rendszerben az Rf = 0,6. Elemi analízissel a következő értékeket kapjuk C29H24CINO11 képlet alapján (597,95): Számított: C = 58,25%, H =4,05%, Cl = 5,93%, N =2,34%, och3 = 15,57%, Talált: C = 58,36%, H =4,22%, Cl = 6,03%, N =2,48%, och3 = 15,43%, C = 58,30%, H =4,27%, N = 2,38%. (OCH3: Zeisel szerint meghatározva). Molekulasúly ozmózisnyomás alapján etil-acetátban: talált: 536. Mikrotitrálás 0,1 N tetrametil-ammónium-hidroxiddal metil-celloszolv/víz (8 :2) elegyben: talált pK+Mcs 9,72, egyenértéksúly 545. Titrálás 0,1 N sósavoldattal: nincs ekvivalenciapont (eszerint a nitrogénatom nem bázikus). Az 1. ábra a lizolipin I infravörös (IR) spektrumát mutatja KBr-ban, a 2. ábra az ultraibolya (UV) színképet 96%-os etanolban. A 3. ábra a mágneses magrezonancia (NMR) spektrumot mutatja CDCl3-ban (100 MHz), D2 O-val kicserélve csak az „offset”-tartomány két jele, valamint a körülbelül 2,7 ppm-nél jelentkező széles jel tűnik el. A 4. ábra a 13C-NMR-spektrumot mutatja CDCl3-ban és kevés DMSO-ban teljes zaj-lecsatolással, az 5. ábra pedig a 13C-NMR-spektrum „off-resonance”-ját. Az 1. táblázat összeállítást ad a 4. ábra maximumairól. A 2. táblázat a lizolipin I tömegspektrumát mutatja. Az NMR-spektrumhoz (3. ábra) a következő kiegészítések tartoznak: 1. Spin-lecsatolás Besugárzás 4,43 ppm-nél: az 5,02 ppm-nél jelentkező dublett szinguletté alakul. Besugárzás 5,02 ppm-nél: a 4,43 és 4,68 ppm-nél látható dublettek egyidejűleg szingulettekké alakulnak át. Az 5,02 ppm-nél látható jel 2 protonnak felel meg, és egy dublett és egy széles multiple« átlapolódásaként fogható fel. A dublett 4,43 ppm-nél van vele kölcsönhatásban, a multiple« 4,68 ppm-nél a dublettel való kölcsönhatásban. 2. A pontos kapcsolási állandókat négyszeresen megnyújtott spektrumon méijük ki. Ezek a következők: 4,43 (d): 3,0 Hz, 4,68 (d): 4,1 Hz, 5,02 (d): 3,0 Hz, 5,40 (d): 5,7 Hz, 5,62 (d): 5,7 Hz. A két utolsó jel együtt AB-spektrumot alkot, hasonlóan a 7,36 és 7,90 ppm-nél levő két dubletthez (Ja b = 8 Hz/aromás gyűrűn levő o-helyzetű hidrogénatom). A lizolipin I két könnyen acilezhető hidroxilcsoportot tartalmaz. Hosszabb acilezéssel (2 Mt szobahőmérsékleten) tri-O-acetil-lizolipin I-t kapunk, amely aceton/víz elegyből kristályosítható, és halvány sárga, 216—224°C-on olvadó kristályprizmákat képez. A 6. ábra az NMR-spektrumot mutatja CDCl3-ban (100 MHz). A használt anyagpróba még etil-acetátot tartalmaz. Ez a következő jeleket eredményezi: triplettet 1,2 ppm-nél, OCH3-jeltől részben átfedett kvartettet körülbelül 3,5 ppm-nél, és a 2,35 ppm-nél jelentkező jel egy részét. A 3. táblázat a tri-O-acetil-lizolipin I tömegspektrumát ismerteti. Ha az acilezést a szokásos módon csak éjszakán át hajtjuk végre, akkor két termék - valószínűleg egy mono- és a triacetát — keverékéhez jutunk, amelyek kristályosítással nem választhatók el egymástól. E keverék tömegspektrumában a jelek 683 és 681 tömegegységnél (a triacetát M+-je) jelennek meg lényegesen kisebb intenzitással. Röntgenspektrometriával a lizolipin I-komponensére az (I) szerkezeti képlet adható meg. A lizolipin X-et színtelen amorf por alakjában nyerjük ki. Hevítés vagy ultraibolya-fény hatására lizolipin I-t képez. Főleg katalitikus mennyiségű sav jelenlétében rendkívül instabil szennyezett állapotban, levegőn tárolva, különösen szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten fokozatosan lizolipin (I)-é alakul át. Az így kapott termék fény hatására illetve sav jelenlétében stabil. Tömegspektrometriás és analitikai módszerekkel megállapítható, hogy molekulasúlya megegyezik az I komponensével, és tapasztalati képletük ugyancsak azonos. A lizolipin X a lizolipin I izomer formája. További szerkezetkutatás megállapította, hogy a lizolipin X a (II) szerkezeti képlettel jellemezhető. A lizolipin X és I részleges szétválasztása Craig-extrakcióval szén-tetraklorid/kloroform/metanol/víz (3,42 : 2,28 :4 : 1) elegyben érhető el. Az így kapott csaknem színtelen amorf por, lizolipin X metanolból nem kristályosítható. Szilikagél-rétegkromatogramon kloroform/metanol (39 :1) rendszerrel 0,22 Rf-értéket ad (a lizolipin I Rf-értéke 0,39). A 7. ábra a lizolipin X NMR-spektrumát mutatja CDCl3-ban (100 MHz). A 0,9 és 1,3 ppm-nél látható jelek valószínűleg zsírszerű szennyeződésnek tulajdoníthatók. A 3-8 ppm tartományban látható legtöbb jel azonban nagyon hasonlít a lizolipin I jeleihez és a két vegyület közeli rokonságára utalnak. A 8. ábra a lizolipin X ultraibolya spektrumát mutatja kloroformban. A lizolipin és acetil-származékai baktériumokkal szemben tanúsított antibakteriális hatásuk mellett csekély hatást mutatnak élesztőjellegű gombák, mint Candida albicans, Candida lipolytica és Saccharomyces cerevisiae ellen is. Ugyancsak hatásosak növekedésben levő és nyugvó mikroba-sejtek, valamint ezek szferoplasztjai ellen is. Hatásuk alapja valószínűleg a sejtfal-szintézis gátlása. A hatás részben fokozható lipid-fölösleg, például szfmgolipidek, glicerofoszfatidok, baktériumsejtfal-lipidek segítségével. A lizolipin és acetil-származékai magukban vagy más, sejtfalszintézist gátló antibiotikumokkal, mint penicillinekkel, cefaloszporinokkal, cikloszerinnel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
