174896. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás robbanékony peroxidikarbonátok előállítására allil-monomerekben
5 174896 6 A találmány szerinti eljárást a következő kiviteli példákkal szemléltetjük: 1. példa 1,96 kg (16 mól) klórhangyasav-izopropilésztert 20 literes, belső csőkígyóval és keverőművel ellátott jénai üvegreaktorba viszünk és 3,0 kg diallil-ftalát monomert adagolunk hozzá. Az így kapott oldat klórhangyasavészterre nézve közel 40 súly%-os. A fenti oldathoz megfelelő hűtés mellett olyan ütemben adagoljuk keverés közben 712 g (17,8 mól) nátrium-hidroxid és 316 g (9,3 mól) hidrogén-peroxid 7 liter vízzel készült oldatát, hogy a reakció alatt az elegy hőmérséklete 10-15 u között maradjon. Az adagolási idő 45 perc. Az adagolás befejeztével az elegyet további 5 percen át keverjük, utána a szerves fázist elkülönítjük, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd szűrjük. A diizopropil-peroxidikarbonát kitermelése 91,7%. A kapott oldatot a hatóanyagtartalom meghatározása után diallil-ftalát monomerrel 10 súly%-osra hígítjuk. Ennek az oldatnak mérjük a viszkozitását 30°C-on Rheotest típusú rotációs viszkoziméterrel az idő függvényében. Az inhibiciós idő 45 perc. 2. példa Az 1. példában leírtakkal azonos módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy klórhangyasav-izopropilészter helyett a) klórhangyasav-etilésztert b) klórhangyasav-2-klóretilésztert c) klórhangyasav-benzilésztert d) klórhangyasav-etilésztert és klórhangyasav-izopropilésztert e) klórhangyasav-2-etilhexilésztert f) klórhangyasav-4-metoxibutilésztert (8,0-8,0 mól) használunk kiindulási anyagként. A kitermelések és az inhibiciós idők az alábbiak: a) 87,4% és 5 perc b) 88,1% és 12 perc c) 90,5% és 50 perc d) 86,9% és 10 perc e) 87,3% és 25 perc f) 89,1% és 30 perc 3. példa Az 1. példában leírtakkal azonos módon járunk el azzal az eltéréssel, hogy diallil-ftalát monomer helyett a) 3,5 kg diallilétert b) 2,0 kg allü-acetátot c) 3,0 kg diallil-szebacátot d) 4,5 kg dietilénglikol-bisz-(allilkarbonát)-ot használunk a kiindulási klórhangyasav-izopropilészter oldására. A hozamok és az inhibiciós idők az alábbiak: a) 85,2% és 40 perc b) 86,5% és 15 perc c) 91,3% és 35 perc d) 89,6% és 55 perc 4. példa (összehasonlító példa) Az 1. példában leírtakkal azonos módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy diallil-ftalát helyett xilolt alkalmazunk a kiindulási elegyben a klórhangyasavészter oldására. Az adagolási idő 65 perc, a kitermelés 82,5%. A fenti példákban leírtak szerint előállított monomeres iniciátoroldatok előnyösen használhatók az oldószerül szolgáló allilmonomerek homo- és kopolimerizációjának iniciálására. A 4. példában szereplő xilolos előállítás kitermelését összehasonlítva az 1. és 3. példában megadott kitermelésekkel szembetűnő, hogy azonos receptúra mellett nagyobb a diizopropil-peroxidikarbonát kitermelése az allilmonomerekben, mint a hagyományosan jó xilol oldószerben. A példákból látható továbbá, hogy egy iniciátoroldat inhibiciós ideje az allilmonomer és a peroxidikarbonát kémiai összetételétől függ, de még a legalacsonyabb inhibiciós idővel rendelkező monomeres*, peroxidikarbonát-oldat is hosszú ideig tárolható —20 °C alatti hőmérsékleten anélkül, hogy a polimerizáció beindulásától kellene tartani Szabadalmi igénypont: Eljárás az O O Il II R, -0-C-0-0-C-0-R2 általános képletü peroxidikarbonát polimerizációs iniciátorok — amely képletben Rí és R2 adott esetben halogénatommal vagy 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal helyettesített 1 — 10 szénatomot tartalmazó alkil- vagy helyettesítetlen fenil-(l—4 szénatomot tartalmazó)alkilcsoportot jelentenek, és jelentésük eltérő vagy azonos lehet - oldatainak előállítására, azzal jellemezve, hogy egy O O Il II R, -O-C-Cl és egy R2-0-C-Cl általános képletű klórhangyasavésztert — ahol Rt és R2 jelentése a tárgyi körben megadott ,- 1 — 1,5 mólekvivalens hidrogén-peroxid és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
