174880. lajstromszámú szabadalom • Automatikus mikroreaktor

5 174880 6 nyomáskülönbség szabályzóval van összekötve. A 7 tartály 19 mérőkapillárissal rendelkezik. A 6 kontakt manométer egy választott állító­ponton keresztül és megfelelő vezetékek révén a 4 és 11 mágnesszelepekkel van összekötve, oly mó­don, hogy az egyik érintkező a 4 mágnesszeleppel és a másik a 11 mágnesszeleppel van összekötve. A két érintkező közötti távolságot szűkre állít­juk be és az érintkezők célszerűen egymással szilárdan össze vannak kötve. A 8 nyomáskülönb­ség szabályzón egy állítócsavar van elrendezve, amellyel a rugós tömlő spirálrugójának előfeszítése biztosítható. Az a pi nyomás, amely a vezetékrendszer révén nyitott 4 mágnesszelep esetén az előbb ismertetett részekben uralkodik, azt idézi elő, hogy a 3 nyomáskülönbség szabályzó nyílik, és egy p nyo­másnak a 6 kontaktmanométeren történő előválasz­tásának megfelelően pi + p nyomás alakul ki. A 8 nyomáskülönbség szabályzó ezt a nyomást p2 értékre redukálja, azaz egy olyan nyomásra, amely a Pi + p és p nyomások között fekszik és amely a 8 nyomáskülönbség szabályzó után elren­dezett 9 fojtásnál uralkodik. Ezen fojtás a 10 túlfolyásszabályzóval kapcsolatban a nyomást p értékre csökkenti. A folyékony reagensek felvételére 7 tartály szolgál, amely vezetékek révén egyrészt 15 mágnes­szelepen keresztül, másrészt a folyadékszint fölött közvetlenül 19 mérőkapillárissal van összekötve. A 19 mérőkapilláris üvegből van és fémbe van foglalva. El van látva továbbá egy skálával és a folyadékáram közvetlen mérésére szolgál. A 19 mérőkapilláris vezetékek, 14 mágnesszelep, szűrővel ellátott 16 fojtás révén a 17 szabályzófojtással van összekötve. A mikroreaktor folyadék adagoló rend­szerét a 14, 16, 17 és 19 elemek együttesen képezik. A folyékony reagenst töltőcsatlakozó révén töltjük a 7 tartályba, miközben a 15 mágnesszelep nyitva és a 14 mágnesszelep zárva van. A 7 tartályban a töltési magasságot a 19 mérőkapilláris­ról olvassuk le. Amikor a 14, 15 mágnesszelepeket kinyitjuk, a folyékony reagenst a pi + p nyomás a 7 tartályból a szűrővel ellátott 16 fojtáson és 17 szabályzó­fojtáson keresztül szállítja és fűtött 18 kapilláris spirálon keresztül - amelyben elgőzölög - és előfűtő szakaszon keresztül folyamatosan a 12 reaktorba juttatja. Az időegység alatt áthaladó mennyiség mérése céljából a 15 mágnesszelepet lezárjuk. A mérő­kapillárisban levő folyadék kifolyik, és egy stopper­órával határozzuk meg a mennyiséget. Mérés után a 15 mágnesszelepet újra kinyitjuk. Az átfolyó mennyiség szabályozására szolgál a 17 szabályzó­fojtás. A 12 reaktor a nyomásnak megfelelő vastagságú hőálló acélcsőből áll, előnyösen 2 ml térfogattal. A reaktort alkotó cső két végén csavarzattal van lezárva és oldalsó csatlakozásokkal rendelkezik. A reaktor villamos fűtőtekerccsel, hőszigeteléssel és lemezköpennyel van ellátva, míg a fűtött csatlakozások elő- illetve utófűtő szakaszt alkotnak. A hőmérséklet szabályozására ismert elektronikus szabályzók vannak elrendezve. A csavarzat a katalizátor betöltésére, illetve kiürítésére szolgál. Az egyik csavarzat 20 termő­­elemmel van ellátva, amely a reaktor terében uralkodó hőmérséklet mérésére szolgál. A következő részek: 18 kapilláris spirál, 10 túlfolyás szabályzó és 21 mágneses injektor, illetve mintaadó, együttesen egy állandó hőmérsékleten tartott házban (fűtési rendszerben) vannak elren­dezve, amely hőmérséklet olyan magas értékre van beállítva, hogy a ki- és beömlő anyagok gőz alakban maradjanak. Általában 200 °C a megfelelő. A 12 reaktorba bevezetett gáz alakú és a nyomógázzal kevert reagens az érintkezőtéren át­­áramlik és az utánfűtő szakaszon keresztül a 10 túlfolyás szabályzóhoz érkezik, amely egyrészt a nyomást a reaktorban a megválasztott értéken tartja, másrészt a kilépő reakcióterméket feszte­­leníti (porlasztás, illetve túlnyomás leépítése). A fesztelenített, még forró és gáz alakú reakció­­termék egy vezetéken keresztül a 21 mágneses injektorba, illetve mintaadóba jut, amely a fűtési rendszerben van elrendezve. A 21 mintaadóhoz kapcsolt időrelé azt úgy működteti, hogy a reakciótermékből analitikai minták megválasztható időközönként a hordozó gázáramba kerülnek be­adagolásra, amely ezeket egy gázkromatográf 22 elválasztó oszlopához vezeti. A hordozógázt vagy az 1 nyomógázforrásból összekötővezetékben elrendezett 23 mágnesszelepen és 24 nyomáscsökkentő szelepen keresztül vesszük, vagy egy másik nyomógázpalackból, illetve csőveze­tékrendszerből. A reakcióterméknek az a része, amely nem kerül a 22 elválasztó oszlopra, 28 leválasztóba jut, ahol lehűl és a folyadék és gáz elválik. A folyadékrész eltávolítására a 28 leválasztóhoz 29 szelep van csatlakoztatva. A maradék gáz 25 túlyfolyásszabályzón keresz­tül 13 áramlásmérőhöz és onnan a szabadba jut. A 25 túlfolyásszabályzó fémharmonika belső tere a hordozógáz nyomásának hatása alatt áll. A 25 túlfolyásszabályzó lehetővé teszi a tömlő­ben a rugó előfeszítésével, hogy a 21 mintaadóban megválasztott injekciós nyomást tartsuk fenn, úgy­hogy a nyomás, amellyel a reakcióterméket próba­vételkor a hordozógáz áramba adagoljuk, variál­ható. Az elválasztó oszlop után 26 detektor és 27 áramlásmérő van elrendezve, melyek a hordozógáz áramlását és a reagens komponenseit jelzik. A berendezés bemeneténél járulékosan mágnes­szeleppel ellátott kontakt manométer van oly módon elrendezve, hogy az mindjárt mint 30 kivétel-ellenőrző műszer működik. A berendezés kimeneténél 31 áramlásellenőrző műszer van elrendezve korlátozó érintkezőkkel. Azonkívül a hőmérsékletszabályzó is el van látva korlátozó érintkezőkkel, úgyhogy a gáz és áram bevezetés a névleges értékhatár túllépése esetén azonnal megszűnik és a berendezés teljesen lekap­csol. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom