174865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csiszolt üvegfelületek fényezésére savas oldatokkal, valamint az eljáráshoz berendezés
3 174865 4 előírt program szerint váltogatva vízbe és savfürdőbe merítik. A savfényezés során a kémiai folyamatok, ill. az intenzív párolgás következtében a megváltozott savkomponensek időszakos pótlásáról kell gondoskodni. A komponensek pótlása tapasztalati úton történik a tárgyak fényezett felületeinek, ill. azok elváltozásának megfigyelése útján. Ismeretes a kézi savfényezés gépesítése is, me y lényegében automatákkal való műveletekből áll. Ezen megoldások közül az egyik megoldás a korábbi kézi savazás olyan gépesített formája, amikor a nagy befogadóképességű kosarakat vezérlőegységek által irányított manipuláló karokkal váltakozva a savkeverékbe, majd az öblítő folyadékba merítik és mozgatják. A másik, ugyancsak ismert gépi megoldás szerint a savat és a vizet a tárolótartályokon kívül egy harmadik munkatartályt is alkalmaznak, amelybe a savkeveréket vagy az öblítővizet irányítottan, váltakozva átszivattyűzzák, majd ürítik. Az elmondottakból kitűnik, hogy az automatizált eljáráshoz olyan fő egységek tartoznak, amelyek tartályrendszerből, az áru vagy folyadék mozgatására és tárolására szolgáló egységből, elektronikus vezérlőegységből és savgőzöket elszívó és a savkomponenseket leválasztó és elnyelető egységekből állanak. A tartóedényekben (perforált kosarakban vagy dobokban) elhelyezett árut mosás után a savfényező automatába helyezik. Itt a programvezérlő egység időreléivel beállítják a szükségesnek vélt fényezési, savazási, öblítési és lecsepegtetési időket. A lezajló kémiai folyamatok természetéből következtetett tapasztalatok alapján az első lépésben rövid savazási idő-intervallumokat alkalmaznak, majd fokozatosan növelik a savfényezési, savazási részidőket, amint a keverék aktivitása csökken. A savfényezést mindaddig folytatják, amíg az áru felülete egyenletesen a kívánt mértékig ki nem fényesedéit. A savazási folyamatban reakciófolyamatok és a párolgás miatt (a folyamatok -60 °C-on zajlanak le) a savkomponenseket rendszeresen pótolni kell. A savkomponensek adagolása ill pótlása az áru fényezési idejének, valamint a felületi változásoknak egyszerű megfigyelésén alapszik. A ciklusidők számát és tartamát tapasztalati úton, megfigyelések során kialakított vagy megszokott elképzelések alapján állítják be. Amennyiben ezen idő alatt az áru felülete nem kellően, vagy túlzottan fényes, úgy a következő savadagolásnál önkényesen eltérnek a megszokott bemérési térfogattól és térfogatarányoktól. A helytelen arányok megválasztása az üvegtárgy felületén jelentkező savfényezési hibákat eredményez. így pl. savfoltosodás esetén a tapasztalat szerint a fluorsav mennyisége 1-1,5%-kal, a kénsav mennyisége pedig 8-10%-kal tér el a még megengedhető értéktől. Az automata gépeknél alkalmazott 2—8%-os fluorsav és 40—80% kénsavtartalom mellett 30—60 perces programidő 0,5% fluorsavtartalom változást és 5—6% kénsavtartalom változást jelent, így igen lényeges technológiai momentum lenne a gyors meghatározás. Ugyanis az ismert módszerek mellett rendelkezésre álló 5 perces beavatkozási idő nem elegendő a komponensek pontos meghatározására, valamint az egyidejű beavatkozásra, holott a programidő alatt igen jelentős értéket képviselő árumennyiség kerül feldolgozásra és válhat hibássá, osztályossá. Éppen ezért a technológia szerves részét képezi az a törekvés, hogy a savösszetétel gyorsan és pontosan legyen meghatározható. Egyik ismert eljárás lényege az, hogy a savkeverék fluortartalmát oldhatatlan sókká alakítják át. A sókat leválasztva, súlyuk alapján következtetnek a fluor mennyiségére. Ez a módszer rendkívül időigényes, ezért savfényezésnél a savfürdő összetételének gyors beállítására teljesen alkalmatlan, nem illeszthető be a technológiai láncolatba. Egy másik módszer szerint a savfürdő komponenseit szelektív mérőoldatokkal határozzák meg titrálással. Ez a módszer is időigényes, a zavaró komponensek miatt rendkívül pontatlan és nem illeszthető be a technológia által megkövetelt nyomonkövetésre. Másik próbálkozás szerint a savfürdő összsavasságát titrálással megállapítják, majd ezt követően a fluorhidrogént a fürdőből kiforralják és a visszamaradt sav újbóli elemzésével következtetnek az elhasználódott HF mennyiségére. Ugyanazon hátrányokkal jár ez a módszer is, mint az előző, nem ad módot a gyors beavatkozásra, így nem teszi kizárttá a hibás áru keletkezését. Ismeretes az is, hogy a savfürdő komponenseit átlátszó színes vegyületekké alakítják át és a fényelnyelés, ill. annak mértéke alapján következtetnek a savkomponensek koncentrációjára. Ez is hosszadalmas és folyamatos gyártásban nem alkalmazható. Próbálkoztak olyan módszerrel is, mely szerint a savkeverékbe merített elektródán képződött elektród-potenciált mérik. A potenciál mértéke arányos az oldatban levő fluor-ion aktivitásával Az eljárás gyakorlati sikerét nehezíti az a körülmény, hogy feltételezi az állandó ion-erősség és pH tartását. A hígulások azonban pontatlanná teszik a mérést és az nem tükrözi a valóságnak megfelelő savkeverék körülményeit. Mint látható, minden eljárásnál az a legnagyobb hiányosság, hogy a tecnológiai folyamatból eredően rendelkezésre álló elemzési és beavatkozási idő nem elégséges a sav összetételének pontos, gyors meghatározására és a gyors beavatkozás által a savfürdő állandó értéken való tartására, vagy akár a hibák keletkezésének utólagos rekonstruálására. A találmány a felsorolt hiányosságokon kíván javítani és a csiszolt üvegtárgy üvegcsiszolatainak selejtmentes fényesítését hivatott szolgálni. A találmány alkalmas rövid időintervallumon belüli savösszetétel meghatározására, ezáltal az eltérések időben való korrigálására, a helyes savadagolásra és a savazási időszakaszok optimalizálására. A találmány eljárás csiszolt üvegfelületek fényezésére savas oldatokkal, melynek meghatározója, hogy a savfürdő HF és H2 S04 savkomponenseinek változását jelzett mintadarab alkalmazásával folyamatosan és/vagy ciklikusan olyan módon hatá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
