174858. lajstromszámú szabadalom • Tomográfiai berendezés vizsgálandó test metszeti röntgenképének előállítására
5 174858 o A találmány egy nem ábrázolt másik kivitele szerint a fényérzékeny F lemez egy további mozgatószerkezeten is elhelyezhető, mely az említett mozgatószerkezettel szikron mozog. Ez a mozgatás lehet azonos amplitúdójú (mint amikor az F lemez közvetlenül a 4 tartószerkezethez van rögzítve), vagy eltérő amplitúdójú. A fényérzékeny F lemezen az S metszet elnyelési röntgenképét megalkotó mechanizmus jobb megértése érdekében, a 15 szűrőt egy homályos lemezen levő egyszerű réshez lehet hasonlítani, amely rés a lemez közepén van elhelyezve tetszőleges irányítással. így a 13 fényforrás a 15 szűrőről a fényérzékeny F lemezre egy egyenes fény csíkból álló képet ad. A fénycsík mentén a fényintenzitás állandó, és a 12 erősítő által kibocsátott jelek hatására változik az időben. A 2. ábra alsó részén azt láthatjuk, hogy az L fénycsík hogyan helyezkedik el a fényérzékeny F lemezen. A fényérzékeny F lemez a P röntgensugár nyaláb irányával együtt elmozdul, a fényérzékeny F lemezhez kötött x’, y’ koordinátarendszerben levő L fénycsík minden pillanatban homotetikus a P röntgensugár nyalábnak az S metszethez kötött x, y koordinátaszerben levő irányával. A könnyebb megértés érdekében a rajzon a két koordinátarendszer párhuzamos, de ez nyilván csak a 4 tartószerkezet egy bizonyos helyzetében igaz, mert a fényérzékeny F lemez és koordinátarendszere a 4 tartószerkezettel együtt mozog, ebben az esetben a P röntgensugár nyaláb iránya párhuzamos az L fénycsíkkal. Egyszerűség kedvéért a továbbiakban azt mondjuk, hogy az F lemezen levő L fénycsík homotetikus az S metszetem levő P röntgensugár nyalábbal. Az L fénycsík ©szöget zár be az x’ tengellyel és kd távolságra van az 0’ ponttól, ahol k a homotetikus állandó. Az ábrázolt esetben, ahol a 4 tartószerkezetre erősített F lemez mozgása a 4 tartószerkezet mozgásával megegyezik, az F lemezen képződő kép léptéke egy és k = 1. Lehetséges olyan kép létrehozása is, ahol a lépték nem egyenlő eggyel, tehát k sem egyenlő 1-gyel (mint a 2. ábra felső részén látható). Ezt például egy pantográf típusú mozgásamplitúdót transzformáló rendszerrel lehet elérni, amely a P röntgensugár nyaláb mozgását biztosító 4 tartószerkezet és a fényérzékeny F lemez között van elhelyezve. A P röntgensugár nyalábbal homotetikus L fénycsík, amelynek intenzitása az S metszeten áthaladó el nem nyelt röntgensugár mennyiség függvénye, által ily módon letapogatott fényérzékeny F lemezen létrejövő kép a vizsgált S metszetben a röntgensugár elnyelési sűrűségét mutatja. Ha a 15 szűrő, mint ahogy fent már említettük, egy egyszerű rés egy homályos lemezen, a fényeloszlást a fényérzékeny F lemezen 5 irány mentén, mely merőleges az L fénycsíkra, a 3. ábra szerűit a Di = f (Ô) görbe határozza meg, ahol a függőleges tengely az L fénycsík irányát szemlélteti. Ilyen fényeloszlás nem teszi lehetővé, hogy olyan képhez jussunk, mely megfelelően differenciálja a vizsgált S metszet elnyelési különbségeit. Továbbá csak a vizsgált S metszet formájának megfelelő „fantom” kép létrehozása lehetséges, amelyen a különböző elnyelési szintek kevéssé láthatók. Ennek az a magyarázata, hogy az L fénycsík egész hosszában állandó intenzitással szemlélteti az S metszeten áthaladó P röntgensugár nyaláb teljes elnyelését, anélkül, hogy differenciálná a röntgen sugár nyaláb útja mentén az elnyelési különbségeket. Ezeket a Jcülönbségeket a kép megalkotásakor csak akkor kaphatjuk meg az F lemez minden egyes pontjában, ha a különböző 0 szögű és intenzitású L fénycsíkokat kombináljuk. Ha a Dj görbe szerinti fényeloszlás a S irány mentén a 3. ábra szerinti, akkor elnyelési „erősítések” lehetnek, de „gyengítések” nem. Azonban, ha a fényeloszlási görbe a Ô irány mentén a 4. ábra szerinti, akkor a kapott kép jól fogja ábrázolni a különböző elnyelési szinteket, mert a képen meg van a lehetőség mind az „erősítésre” (D, >0),mind a gyengítésre (D,<0). Mivel nyilvánvalóan Di<0 értéket nem kaphatunk, a találmány szerinti olyan optikai 15 szűrőt alkalmazunk, melynek segítségével a 4. ábra szerinti görbével megegyező görbéhez juthatunk. Egy ilyen 15 szűrő az x—y síkkal párhuzamos síkjában levő első irány mentén állandó fényáíeresztő képességű, míg az első irányra merőleges második irány mentén a fényáteresztő képesség az 5. ábrán szemléltetett szimmetrikus 20 görbe szerint változik. Ebben az esetben is, mint az említett rés esetén, az első irány a 15 szűrő síkjában akárhogy helyezkedhet el. Az L fénycsík a fényérzékeny F lemezen párhuzamos lesz az első iránnyal és fényintenzitás eloszlása a 4. ábra szerinti görbével megegyező, de emellett az egész kép egy állandó alap fényintenzitással van megvilágítva. A helyes képalkotáshoz a 20 görbének két feltételt kell kielégítenie. A 20 görbe két részének, mely a középrésztől (X = —Xq és X = +Xo között) jobbra, illetve balra helyezkedik el, egy állandó ki értéket kell alulról megközelítenie a középponttól mért távolság négyzetével fordítottan arányos módon. így az f(X) függvény a 20 görbe eme részeire a következő: k2 f(x)-k,- x2 ahol k! érték a kép alapintenzitásának, k2 érték pedig a kép kontraszt állandójának felel meg, amellyel a kontraszt arányos. A második feltétel, hogy a 20 görbe egésze a k] értékkel egyenlő olyan középértéket vegyen tel, hogy a 20 görbe és a k! értékű aszimptóta között levő terület az aszimptóta alatt és felett egyenlő legyen. Megjegyzendő még, hogy a 20 görbe középrésze, az -Xo<X< + Xo értékhatáron belül, ahol a maximális érték a 15 szűrő zérus homályosságának felel meg, nagyon keskeny sáv a szűrőnek az X tengely irányában vett teljes méretéhez viszonyítva. A minimális értékek itt nullák, vagyis a teljes homályosságnak felelnek meg. Ez nem feltétlenül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
