174854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagypolimerből lévő szál-vagy síkalakú textilanyag terjedelmesítésére, felületszerkezetének módosítására
3 174854 4 kezeléssel nem változik, teijedelmesített textíliákat az említett eljárásokkal nem lehet előállítani. A 172 097 sz. magyar szabadalmi leírásból már ismeretes nagypolimerű anyagok, előnyösen textíliák felületének helyi besugárzására alkalmas eljárás. Ennél a helyi besugárzást elektromos, vagy mágneses térrel változtatott homogén besugárzással, főleg elektronsugárral végzik, amihez ferromágneses anyagot, vagy mágneses idomtesteket, például mágneseket, acélgolyókat vagy mágneslemezeket alkalmaznak. Ezeknek járulékos elemeknek a kezelendő textilanyag felületén való elhelyezésétől függően a besugárzott és be nem sugárzott textilanyagrészek különbözőképpen zsugorodnak, amivel meghatározott mintázat érhető el. A járulékos elemeknek az alkalmazása azonban az eljárást meglehetősen körülményessé és költségessé teszi. Ezen túlmenően ezzel az eljárással a textilanyag egyéb tulajdonságai, például festhetősége, antisztatikus, hidrofil, hidrofób és szennytaszító tulajdonsága nem javítható olyan mértékben, hogy az kívánatos lenne. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan megoldás létrehozása, amellyel a nagypolimerű textilanyag terjedelmesítése és felületszerkezetének módosítása járulékos segédeszközök alkalmazása nélkül viszonylag egyszerűen és olcsón elvégezhető, valamint amellyel a textilanyagok egyéb tulajdonságai, különösen festhetősége, antisztatikus, hidrofil, hidrofób és szennytaszító tulajdonsága az ismert megoldásokhoz képest javíthatók. A kitűzött feladatot tehát olyan eljárás továbbfejlesztésével oldottuk meg, amelynél nagypolimerű textilanyagot önmagában ismert módon nagyenergiájú ionizáló sugarakkal, főleg elektronsugarakkal — előnyösen helyileg — besugározzuk, majd adott esetben a besugárzás hatására képződött aktív pontokat, például gyököket előnyösen helyi hőhatással roncsoljuk és a textilanyagra legalább egy monomer vegyületet ráojtunk, ahol a továbbfejlesztés, vagy a találmány abban van, hogy kiindulási anyagként két, ionizáló besugárzás hatására különbözően viselkedő, illetve ionizáló besugárzással iniciált kémiai reakciók hatására különbözőképpen zsugorodó szálasanyagkomponensből álló textilanyagot alkalmazunk. A fenti intézkedéssel járulékos segédeszközök alkalmazása nélkül, homogén besugárzással teijedelmesített és mintázott terméket nyerünk, mivel a két szálasanyagkomponens a besugárzásra különbözőképpen reagál. Járulékos előny, hogy az így előállított termék egyéb tulajdonságai is lényegesen jobbak, mint az ismert megoldásoknál. A találmány szerinti eljárással a textilanyagok tulajdonságait igen kedvezően befolyásolhatjuk. így például a kísérleti eredmények szerint az antisztatikus tulajdonságok nagyságrendekkel javulnak. Az antisztatikus tulajdonságok mérőszáma a fajlagos felületi ellenállás, amely kezeletlen polimer esetében 1014 Ohm körüli érték. Polimer szálak, illetve sík alakú, nagypolimerből álló textíliák esetében 10*1 Ohm alatti fajlagos felületi ellenállást tartanak kielégítő antisztatikus kikészítésnek. A találmány szerinti eljárással a fajlagos felületi ellenállást 10® Ohm alatti értékre lehet csökkenteni. A textíliák vízfelvevő képessége szintén nagymértékben javul, és eléri körülbelül a pamut vízfelvevő képességét. Végül a találmány szerinti eljárással kezelt termék teijedelmesedik, felületének szerkezete mintaszerűen megváltozik. Ez arra vezethető vissza, hogy a találmány értelmében két komponensből álló szálakat, illetve sík alakú textíliákat kezelünk. Mivel a két komponens a kezelésre különböző módon reagál, például a zsugorodás mértéke különböző, teijedelmesített (volumenos) terméket nyerünk. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 50% poliészterszálból és 50% poliamidszálból álló textilfonalat az elektrogyorsító scanner-je alatt elektronsugárokkal folyamatosan besugározunk 5 • 106 rád sugáradag eléréséig. Ezt követően a szálat 15%-os vizes akrilamid-oldatba vezetjük és 30 °C-on 15 percig benne hagyjuk. Ezzel ráojtjuk az akrilamidot a textilfonal poliamid-komponensére, a poliamid-komponens zsugorodik, a fonal teijedelmesedik. Az akrilamidnak a poliamid-komponensre való ráojtásával egyben a fonal hidrofil tulajdonságai is javulnak. 2. példa Körkötőgépen kötött, 7,6 tex finomságú poliamidcémával kombinált 17 tex finomságú, teijedelmesített poliészterből és 7,6 tex finomságú poliészterből álló, 250 g/m2 négyzetmétersúlyú terméket az elektrongyorsító scanner-je alatt fedősablonok segítségével 500 keV energiájú elektronokkal 5 • 106 rád eléréséig besugárzunk, majd 20%-os vizes akrilamid-oldatba vezetjük. Ott az akrilamid a helyileg besugárzott poliamidkomponensre való ráojtás végbemegy, helyi zsugorodás és ezzel szerkezeti díszítőhatás jön létre. Ugyanakkor a poliamidkomponens hidrofillé válik. Ezután a terméket még egyszer homogénen besugározzuk, majd 100 °C-on 20%-os akrilsav-oldattal kezeljük. Az akrilsavnak a poliészter- és poliamid-komponensre való ráojtása a termék hidrofil és szennytaszító tulajdonságait, valamint a festhetőséget javítva. A találmány szerinti kezelés által a textíliák eredetileg 2%-ot kitevő vízfelvevő képessége 8%-ra emelkedett. Ez a pamut vízfelvevő képességének felel meg. A fajlagos felületi ellenállás 1014 ohm-tól 10® -ohm alatti értékre csökkent. 3. példa 160 g/m2 négyzetmétersúlyú szövetet az elektrongyorsító scanner-je alatt fedősablonok segítségével 500 keV energiájú elektronokkal 5 • 106 rád eléréséig besugározunk. A szövet az alábbi szálkombinációkból áll: láncfonal: 30% poliészter- és 70% poliamidszál, kereszthuzal: 50% poliészter- és 50% poliamidszál. Besugárzás után a szövetet 40°C-os 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
