174852. lajstromszámú szabadalom • Lemez tompaillesztésű mágneses körök előállításához
3 174852 4 Egy másik megoldásnál pl. háromoszlopos transzformátornál ugyancsak egy darabból sajtolják ki a transzformátor lemezt, azonban nem az oszlopokat vágják el, hanem a jármoknál és pedig úgy, hogy ;a középső oszlopnál a járomba benyú- 5 lóan képezik ki a vágást. Ennél a megoldásnál - a vágásnak az oszlop szélességi méretein való túlnyúlása esetén — a tekercs készítése is problematikussá válik. Van olyan megoldás is, ahol a vágást úgy 10 végzik, hogy a középső oszlopot átlósan, a jármokat pedig a két szélső oszlop felett, illetve alatt — átlós szimmetriával — vágják át. Az említett megoldások egyike sem gazdaságos, mert bár sikerül nagy keresztmetszetet elérni a 15 tompán illesztett felületeken, azonban a lemezveszteség tetemes nagyságú. A találmány célja egy olyan lemez kialakítása, amelyből 20- hulladék nélkül, vagy legalábbis minimális hulladékkal lehet mágneses körök vasmagjait előállítani,- tompán illesztett mágneses kört lehessen összeépíteni úgy, hogy a kívánt keresztmetszet 25 elérhető legyen anélkül, hogy a mágneses kör egyéb keresztmetszeteit meg kellene növelni,- gyártási költsége a jelenlegi gyártástechnológiával gyártott mágneses körök gyártási költségénél kisebb legyen. 30 A találmánynak az a lényege, hogy a lemezen ferdeszögű paralelogrammákból és/vagy egymásra merőleges trapézból álló olyan lemezszakaszok vannak, amelyek egymással 180°-nál kisebb szöget 35 zárnak be és amelyeknek egymással érintkező vagy egymás felé fordított, előnyösen rövidebb lemezoldalai, illetve szárai egymással egyenlők. Jelen leírás szempontjából ferdeszögű paralelogrammán a rombuszt és a romboidot (paralelogram- 40 mát) értjük. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli alakok segítségével ismertetjük. Az 1-4. ábrákon a találmány szerinti különböző lemezalakok szalagból való veszteségmentes kivágásé- 45 nak lehetőségét mutatjuk be, az 5-7. ábrákon a találmány olyan további kiviteli alakjai szerinti kivágást mutatunk be, ahol minimális lemez veszteség mutatkozik, a 8-13. ábrákon a találmány szerinti lemezekből 50 összeállított példaképpeni mágneses körök láthatók. Az 1. ábrán egy olyan lemezalak szalagból való kivágásának lehetősége látható, ahol a lemez váltakozva derékszögű paralelogrammákból és ferde- 55 szögű paralelogrammákból áll és a szalag középvonala egyúttal a lemezalak szimmetriatengelye is. Ugyancsak szimmetriatengelye a szalag középvonala a 2., a 3. és a 4. ábrákon bemutatott lemezalakoknak is, amelyek közül a 2. ábrán két ferde- 50 szögű paralelogramma között egy derékszögű paralelogramma, a 3. ábrán két derékszögű paralelogramma között két ferdeszögű paralelogramma, mig a 4. ábrán két ferdeszögű paralelogramma van elrendezve. 65 Az 5-7. ábrákon olyan szalagtervek láthatók, amelyekben levő lemezalakok trapézokból és (a 6. ábrán) derékszögű paralelogrammákból tevődnek össze. Ezeknél a megoldásoknál kismértékű lemez veszteség a szalagból való kivágás során jelentkezik, azonban lényegesen kevesebb mint a hagyományos módszereknél. Az 1-7. ábrákon feltüntetett lemezek mint járomlemezek alkalmazhatók és egy előre meghatározott szélességű szalagból egyszerű eszközökkel pl. egy profilos ollóval és nem kivágó szerszámmal állíthatók elő. Az olló ütközőjének állításával egy szerszámmal különböző szélességű lemezek vághatok. A 8. ábrán egy találmány szerinti lemezalakból felépített olyan mágneses kör kiviteli alakja látható, amelyben 1 oszlop és 2 jármok 3 légréseknél tompa illesztéssel csatlakoznak egymáshoz. Ennél a megoldásnál a lemezvágás során nincs hulladék és a 3 iégrés tetszőleges hosszúságúra tervezhető az 1 oszlop és a 2 jármok egyszerű meghosszabbításával. A 9. ábra szerinti kiviteli példánál a 3 légrés már nem választható tetszőleges hosszúságúra és az 1 oszlop kivágásánál is jelentkezik némi csekély hulladék. A 3 légrés hossza azonban így is - a 2 járom hajlásszögétől függően — 30—40%-kal nagyobb felületű lehet mint az 1 oszlop fél keresztmetszete, amely egyes esetekben elegendő. Az említett hulladékképződés ellenére az összes lemezfelhasználás ebben az esetben sem lépi túl a 8. ábra szerint felépített egyenértékű vasmaghoz szükséges lemezfelhasználást. A 10. ábra szerinti vasmagkép hasonlít a 9. ábra szerintihez azzal a különbséggel, hogy a 2 járomlemezben a ferdeszögű paralelogramma alakú lemezszakaszok helyett trapéz alakú lemezszakaszok vannak a középső derékszögű paralelogramma alakú lemezszakaszhoz csatlakoztatva. Ennek az a következménye, hogy a 2 járomlemez hajlásszögétől függően a 3 légrés felülete az 1 oszlop fél keresztmetszeténél 60—80%-kal is nagyobb lehet. A 8-10. ábrák szerinti vasmagképeknél a 2 jármok alakja miatt az 1 oszlopra helyezhető tekercseknél az egyes rétegeknél — belülről kifelé haladva — az egyes rétegeket egyre rövidebbre kell készíteni. Ez nem hátrányos, ugyanis az oldalfal nélküli cséve, amely különösen az olcsó tömeggyártás során jelent gazdasági előnyöket, csak így valósítható meg biztonságosan. Csak járomlemezek felhasználásával is készíthetők a találmány szerint egyfázisú kétoszlopos és háromfázisú háromoszlopos vasmagok. Ilyen megoldások láthatók a 11., 12. ábrákon. A 11. ábrán a 8. ábrán alkalmazott 2 járomlemezek közvetlenül csatlakoznak egymáshoz és mindkét 2 járomlemez el van látva tekercseléssel. A 12. ábra szerinti kizárólag járomlemezekből felépített vasmagban olyan 2 járomlemezek vannak, amelyeket a 6. ábrán mutattunk be. Ennél a megoldásnál a járomkeresztmetszethez képest 40-50%-kal lehet a 3 légrés felületét megnövelni. A csak járomlemezekből felépített vasmagtípusoknál a tekercselést a vasmagon kell elkészíteni, mert utólag már nem szerelhető fel. Ez gyártástechnológiailag egyáltalán nem hátrányos, sőt inkább elő-2
