174840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-helyettesített imidazol-származékok előállítására
5 174840 6 dók előállítása céljából. Ugyanennek a 4-(2-amino-etil)-tiometil-imidazol vegyületnek N-ciano-N’,S-dimetil-izotiokarbaniiddal való reagáltatása útján a megfelelő N-ciano-N’-metil-N- [2-(5-R‘ -imidazolilmetiltio)-etil]-guanidinokhoz jutunk. Az említett guanidin-származékok előállíthatok a 4-(2-amino-etil)-tiometil-imidazol dimetil-N-ciano-imido-ditiokarbonáttal való reagáltatása, majd az így kapott N-ciano-N’-[2-(5-R1 -imidazolil-metiÍtio)-etil]- S-metil-izotiokarbamid metil-aminnal való reagáltatása útján is. Ha a vegyületekben R2 helyén egy NCN n —SCH2CH2NHC csoport áll, az ilyen \ nhch3 guanidin-származékokat közvetlenül állíthatjuk elő a jelen találmány szerinti eljárással. Az R2 helyén —SCH2CH2NH2 csoportot, R3 helyén egy -SR4 csoportot - ahol R4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket valamely redukálószerrel, például Raney-nikkeliel kezelhetjük és így a megfelelő, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó 4-{2-amino-etil)-tiometil-imidazolokat kapjuk, amelyeket azután a fent leírt módszerrel alakíthatunk át a megfelelő guanídinilletőleg tiokarbamid-származékokká. Ha a (II) általános képletű vegyület R2 helyén egy NCN // —SCH2CH2NHC csoportot, R3 heivén \ nhch3 pedig a fenti meghatározásnak megfelelő -SR4 általános képletű csoportot tartalmaz, az ilyen vegyületek redukálószerTel való kezelése útján közvetlenül kapjuk a fentebb említett guanidin-származékokat. Ha a (II) általános képletű vegyüleíben R2 helyén metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, n-butoxi-, izobutoxi-, terc-butoxi- vagy -NH2 csoport, R3 helyén pedig egy -SR4 általános képletű csoport - ahol R4 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — áll, az ilyen vegyületek -SR4 csoportját a fentebb leírt módon eltávolítjuk, majd az így kapott terméket ciszteaminnal kezeljük, amikor is a megfelelő, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó 4-(2-amino-etü)-tiometil-imidazol vegyületeket kapjuk, amelyeket azután a fentebb ugyancsak leirt eljárással alakíthatunk át a kívánt guanidin- illetőleg tiokarbamid-származékokká. Ha a (II) általános képletű vegyületekben R2 helyén metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, n-butoxi-, izobutoxi-, terc-butoxi- vagy —NH2 csoport, R3 helyén pedig hidrogénatom áll, akkor az ilyen (II) általános képletű vegyületeket ciszteaminnal reagáltathatjuk, amikor is a megfelelő 4-(2-amino-etil)-tiometil-imidazolokat kapjuk, amelyeket azután ugyancsak a fentebb leírt eljárással alakíthatunk át a kívánt guanidin- vagy tiokarbamid-származékokká. A fentiekben említett és a találmány szerinti eljárással előállítható (II) általános képletű vegyületek kiindulási anyagként való felhasználásával előállított tiokarbamid- és ciano-guanidin-származékokat közelebbről a 3 950 333 és 3 950 353 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre semmilyen szempontból nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa 25,3 g (1,1 mól) fém-nátriumot 2 liter etanolban oldunk, majd 278,3 g (1,0 mól) S-metil-izotiokarbamid-szulfátot adunk az oldathoz és ezt az elegyet 1/2 óra hosszat keverjük. Ezután 411 g (1,0 mól) trifenil-ß-ace til-vinil-foszfónium-bromidot adunk az elegyhez és visszafolyató hűtő alkalmazásával 18 óra hosszat forraljuk. A reakcióelegyet azután lehűtjük és szűrjük, a szűrőn maradt szilárd anyagot 200 ml etanollal utánamossuk. Az etanolos mosófolyadékkal egyesített szúrletet csökkentett nyomáson bepároljuk, maradékként egy barna színű szilárd anyagot kapunk, amelyhez 500 ml kloroformot adunk, néhány percig keverjük, majd leszűrjük. A szűrőn maradt szilárd terméket 150—150 ml kloroformmal háromszor mossuk, majd megszárítjuk. Ily módon 364 g [(2-metiltio-5- -metil-imidazoiil)-4-metil ]- trifenil-foszfónium-bromidot (az elméleti hozam 75%-a) kapunk. Op.: 223-225 °C. 12,23 g ciszteanunt (0,13 mól) feloldunk 100 ml metanolban, majd a kapott oldathoz 46,5 ml 25 súly/tf.%-os nátiium-metoxiü-oldatot adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 10 percig keverjük, majd hozzáadjuk a fenti módon kapott szilárd foszfórúumsőt és ezt az elegyet 20 percig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Az oldatot kétszeres térfogatú jeges vízzel hígítjuk és keverjük. A lecsapódott trifenil-foszfint szűréssel elkülönítjük. A szűrletet 100—100 ml kloroformmal háromszor extraháljuk, a kloroformos kivonatokat egyesítjük, szárítjuk és szárazra pároljuk. Ily módon maradékként 19 g 4-(2-amino-etil)-tiometil-5- -metil-2-metiltio-imidazolt (az elméleti hozam 867^a) kapunk viszkózus olajszerű termék alakjában. A fenti módon kapott 4-(2-amino-etil)-tiometil-5-metil-2-metiltio-imidazolt etanolos hidrogén-klorid-oldattal kezeljük, amikor is a megfelelő dihidrokloridot kapjuk, amely etanol és etil-acetát elegyéből kristályosítva 165 °C-on olvad. 2. példa 48,3 g (0,1 mói) [(2-metiltio-5-metil-imidazolil)-4-metil]- trifenil-foszfónium-bromidot 250 ml méta nolban oldunk és ezt az oldatot szobahőmérsékleten, keverés közben, gyorsan hozzáadjuk 35 ml metanolos 25%-os nátrium-metoxid-oldat és 250 ml metanol elegyéhez. Az elegyet azután 20 percig forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
