174825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új DL-tirozin-származékok előállítására

3 174825 4 R3 3 vagy 4 szénatomos monoalkil-amino-csoportot vagy di-(2—3 szénatomos)alkil-amino-csoportot jelent. A (IV) általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint a következőképpen állíthatjuk elő: (1) 1 mól DL-tirozint 2-24 órán át 0-10°C-on, 3 mól bázis, célszerűen alkálifém- vagy alkáliföld­­fém-hidroxid, -karbonát vagy -hidrogén-karbonát jelenlétében 2 mól R2 —COC1 általános képletű acilkloriddal reagáltatunk — ahol R2 jelentése a fenti —, majd a reakció elegy megsavanyításával kicsapjuk a terméket, (2) a kapott (I) általános képletű 0,N-(diacil)­­-tirozint - ahol R2 jelentése a fenti - tercier szerves bázis jelenlétében klórhangyasav-alkilészter­­rel reagáltatjuk, majd a kapott vegyes anhidridet vízmentes, közömbös szerves oldószerben, —15 és + 20 °C közötti hőmérsékleten, 1—24 órán át vala­mely R3H általános képletű aminnal - ahol R3 jelentése a fenti — amidáljuk, majd a terméket izoláljuk és tisztítjuk, (3) a kapott (II) általános képletű 0,N-(di-acil)­­-tirozil-amidoésztert - ahol R2 és R3 jelentése a fenti - vizes vagy 10—50térf.% vizet tartalmazó vizes-alkoholos közegben 20-60 °C-on 2-24 órán át valamely szervetlen bázis jelenlétében hidroli­­záljuk és a kapott terméket izoláljuk, (4) a kapott (III) általános képletű N-aciltirozil­­-amidoésztert - ahol R2 és R3 jelentése a fenti - önmagában ismert módon nátriumsójává alakítjuk, majd a (III) általános képletű vegyület nátrium­sóját, vízmentes szerves oldószerben, a reakcióelegy reflux-hőmérsékletén azonban 120 °C-nál alacso­nyabb hőmérsékleten valamely Rj—X általános képletű halogénalkilaminnal — ahol R) jelentése a fenti és X jelentése halogénatom - reagáltatjuk, majd a kapott (IV) általános képletű vegyületet kívánt esetben gyógyászatilag alkalmazható savad­­díciós sójává alakítjuk. Az alábbiakban az egyes reakciólépéseket részle­tesen ismertetjük. A tirozint sztöchiometrikus arányban reagál­tatjuk az R2— COC1 általános képletű savkloriddal. A reakciót előnyösen körülbelül + 5 °C-on, vala­mely alkálifém vagy alkáliföldfém-hidroxid, -karbo­nát vagy -hidrogénkarbonát jelenlétében hajtjuk végre. A bázis egyrészt a reakcióban felszabaduló sósav megkötésére, másrészt a tirozin karboxil-cso­­portjának sóvá alakítására szolgál. Ennek megfele­lően a reakcióelegyhez célszerűen 1 mólekvivalens mennyiségű tirozinra vonatkoztatva pontosan 3 mólekvivalens bázist adunk. A savkloridot önma­gában, vagy vízzel elegyedő szerves oldószerrel, például dioxánnal vagy tetrahidrofuránnal képezett oldata formájában adhatjuk a reakcióelegyhez. A reakció rendszerint 12 óra elteltével végetér. Ezután az elegyet előnyösen vizes sósavoldattal savanyítjuk meg. A savanyítás hatására kivált (I) általános képletű vegyületet szűréssel elkülönítjük, majd kívánt esetben átkristályosítjuk. A következő lépésben az (I) általános képletű vegyületeket az ún. „vegyes anhidrid-módszerrel” [Boissenas: „Helvetica Chim. Acta 34, 874 (1953)] alakítjuk át (II) általános képletű vegyületekké. A reakció során az (I) általános képletű vegyületeket teljesen vízmentes, közömbös szerves oldószerben, például acetonban, kloroformban, dioxánban, tetra­­hidrofuránban vagy etilacetátban oldjuk vagy szusz­­pendáljuk, majd sztöchiometrikus mennyiségű terci­er szerves bázis, előnyösen trietilamin felhasználá­sával sóvá alakítjuk. A reakcióelegyhez ezután sztöchiometrikus mennyiségű klórhangyasav-alkil­­észtert (például klórhangyasav-etil-, -propil- vagy -butilésztert) adunk, és az elegyet 10 perctől 2 óráig terjedő időn át — rendszerint körülbelül 30 percig — —15°C és +5 °C közötti hőmérsékle­ten, előnyösen —10 °C-on tartjuk. Az így kapott vegyes anhidridet magában a képződési reakció­­elegyben reagáltatjuk 1-2 mólekvivalens (előnyösen 1,5 mólekvivalens) R3H általános képletű aminnal. A reakciót előnyösen 0 °C-on, körülbelül 12 órán át végezzük. Ezután előnyösen úgy járunk el, hogy a reakció­­elegyből csökkentett nyomáson lepároljuk az oldó­szert, majd az olajos maradékot a (II) általános képletű vegyületet nem oldó szerves folyadékkal, például petroléterrel, ligroinnal vagy etiléterrel hígítjuk. E kezelés hatására a (II) általános képletű vegyület kiválik. Előnyösen azonban úgy járunk el, hogy az olajos maradékot először valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerben, például kloro­formban, etilacetátban vagy benzolban oldjuk, az oldatot a sók és a reagálatlan aminok eltávolítása érdekében vízzel többször mossuk, majd a vízzel nem elegyedő szerves oldószert vákuumban lepárol­juk, és az olajos maradékból a (II) általános képletű vegyületet nem oldó szerves folyadékkal kicsapjuk a terméket. A (II) általános képletű vegyület hidrolízise során reakcióközegként víz helyett előnyösebben alkalmazhatunk 10—50térf.% vizet tartalmazó vizes alkoholokat, ebben az esetben ugyanis homogén rendszer képződik, amelyben gyorsabban zajlik le a reakció. Szervetlen bázisként előnyösen valamely alkálifém-hidroxidot, -karbonátot vagy -hidrogén­­karbonátot alkalmazunk a (II) általános képletű vegvülethez viszonyított 1-2 mólekvivalens meny­­nyiségben. Alkoholként előnyösen alacsony forrás­­pontú alkoholt, például metanolt, etanolt vagy izopropanolt használunk fel. Az alkoholt célszerűen a (II) általános képletű vegyület feloldásához szükséges minimális mennyiségben alkalmazzuk Ha a hidrolízist 25 °C-on végezzük, a reakció rendsze­rint 6 óra elteltével végetér. A képződött (III) általános képletű vegyületet úgy különíthetjük el, hogy a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, majd híg ásványi sav-oldattal (például 2 n vizes sósavoldattal) lakmuszra megsavanyítjuk. A kivált (III) általános képletű vegyületeket szűréssel elkülöníthetjük, és kívánt esetben átkristályosíthatjuk. A (4) reakciólépés során a (III) általános képletű vegyületet valamely vízmentes szerves oldó­szerben, például acetonban, benzolban, toluolban, dimetilszulfoxidban, dimetüformamidban vagy eti­­lénglikol-dimetiléterben oldjuk vagy szuszpendáljuk. Reakcióközegként célszerűen viszonylag magas for­ráspontú, vízzel nem elegyedő oldószereket, például benzolt vagy toluolt alkalmazunk. Ezután a reak­cióelegyhez sztöchiometrikus mennyiségű sóképző 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom