174818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás körszövött tömlő előállítására

7 174818 8 mértékű elcsavarodási tapasztaltunk, jobbra vagy bal­ra ±A0i értékben; az elmozdulás irányát az Ei nyilak 02 jelzik. Az elcsavarodás maximális értéke ± — volt, va­gyis a találmányunk szerinti eljárással gyártott tömlő minimális. 02 E - ±A0i - ± - jQ elcsavarodást szenvedett, ami a gyakorlatban elhanya­golhatóan kis érték. Az a tény pedig, hogy az elcsava­rodás iránya vagylagos, a tömlőszerkezet feszültségi egyensúlyát jelenti. A gyakorlatban tehát az eddig tapasztalt A0i^02 elcsavarodás lényegében csak egy része volt a tömlő azon elhelyezkedési mozgásának, amely a feszültségszimmetriát eredményezte volna. Nyilvánvalónak látszik, hogy - a korábbi megoldá­soknál — a sűrű beszövés és a bevonóanyag együttesen a tömlőszerkezet súrlódását oly mértékben megnövel­te, hogy az fékezte a tömlő további elcsavarodását, és ezért nem volt olyan nagy mértékű (Aj3,=202) elcsa­varodás, ami a tömlőszerkezetet feszültségi egyensúly­ba helyezhette volna. Figyelemreméltó, hogy az eljá­rásunk szerinti gyártott tömlőben a láncfonalak 0i —202 megcsavarása - ami igen nagy érték - a tömlő kétirányú fonalszerkezetében látszólag járulé­kos aszimmetriát okoz. Ez az aszimmetria azért látszólagos, mert a két fonalrendszer egymáshoz vi­szonyított helyzetén a megcsavarás semmit sem vál­toztat, csupán a vet ül ék- és láncfonalak egymással bezárt szögeit (90°-02 és 9O°+02) cseréltük fel, az eredetileg szőtt fonalszerkezetnek mintegy a tükörké­pét alakítottuk ki. A találmányunk szerinti eljárás foganatosítása a gyakorlatban úgy történik, hogy az adott tömlő vetü­lékfonalának (vagy -fonalainak) menetemelkedését le­mérjük, abból a 02-t kiszámítjuk, és ennek mintegy kétszeresére állítjuk be az 1 láncfonalak 0, megcsava­­rodási szögének az értékét. Praktikusan úgy járhatunk el, hogy a láncfonalak beállítandó menetemelkedésű 90°-0i szögéből számítjuk ki a láncfonalak megcsa­varandó meneteinek emelkedését, és ennek megfelelő nagyságú meneteket csavarunk be egy adott hosszúsá­gú, méretre vágott tömlődarabbá. Az így megcsavart tömlőt a szokásos módon impregnálva, bevonva stb. a tömlőt megcsavart állapotában stabilizáljuk. Folyama­tos bevonás esetén a leadó tekercs folyamatos, a ten­gelyére merőleges irányú forgatásával állítjuk be a megcsavarás szükséges értékét. A találmányt a továbbiakban példa kapcsán ismer­tetjük részletesen. Felhasználásra került egy húsz méter hosszú, 52 mm névleges belső átmérőjű, tűzoltó tömlő céljára megszőtt tömlőszövet, amelynek a közepes átmérője 53,3 mm. A vetülékfonalak menetemelkedése 4,2 mm. Ezen két adatból kiszámítottuk, hogy a vetülék­fonalak menetemelkedési szöge 02=1,44°. Az elcsava­rodás megszüntetése érdekében tehát 0.=202 alapján a láncfonalak eredeti helyzetét oly módon kell megváltoztatni, hogy azok 0i=2*l-44=2,88°-os szöget zárjanak be a tömlő tengelyvonalával, azaz a láncfonalak 90—2,88=87,12°-os menetemelkedési szöggel rendelkezzenek. E menetemelkedési szöghöz 4 tartozó kívánt menetemelkedés - a szövet 53,3 mm-es közepes átmérőjével számolva — 3399 mm. így tehát a húsz méter hosszú tömlőbe 20 méter ____________=C OQ 3,399 méter menetet kellett belecsavami. Gyakorlatilag úgy jártak el, hogy a tömlő szabad végét 45° híján hatszor kör­beforgatták. A csavarást akkor végeztük, amikor ? ferde asztalra helyezett szövetbe már behúztuk a poli­­uretán alapanyagú fólialeiket. Az ily módon szobahő­mérsékleten kifeszített szövetszerkezeten végeztük el az említett előcsavarást, mégpedig a vetülékfonal me­netirányával ellentétes irányba. Ezt követően a belső levegő nyomás gőzre való kicserélésével a fólia-leiket a deformált szövetházhoz ragasztottuk. Lehűlés után a kész tömlőt teljes hosszában a szokásos próbanyomás (12 atm.) alá vetettük. E nyomással a tömlő szabad vége 15°-ot csavarodott el, tehát méterenként J^-= 0,75°/m-es, gyakorlatilag elhanyagolhatóan cse- 20 m kély mértékben. Ugyanezen gyártott tömlő eljárásunk alkalmazása nélkül 56,8°/méter elcsavarodást mutatott. A 0,75°/m-es elcsavarodás azt jelenti, hogy a tömlő 1,0 m-es darabjának egyik végét befogva a másik - szabad - tömlővég keresztmetszeti síkja 0,75°-ot for­dult el. Az 53,3 mm belső átmérőjű tömlő tehát az 53,3n:360°=x:0,57° összefüggésből kiszámíthatóan 53,3-tt-0,57 X--------------------= 0,34867 mm-es kerületi elmozdulást szenvedett. Ez az elmozdulás jellemző a 0i változására, azaz A0i-re; tehát 1,0 m-es tömlőnél 0,34867 mm ■gÁPi = 1000 mm amiből arc tg 0,00034867=0,01997°, tehát A0i =0,01997° Megvizsgálva, hogy A0i ezen értéke a 02 -nek há­nyadrésze, azt találjuk, hogy A0, 0,01997 ’ ““ M-nTi összefüggést kapunk. A találmány szerinti eljárással tehát ténylegesen sokkal pontosabban be tudjuk állítani a láncfonalnak a gyakorlatban biztosítandó (megengedhető) A0i el­csavarodását, mint ahogy a fentiekben a A0!=—^tájé­koztató pontosságot megjelöltük. (Egyébként a 2. ábrán bejelölt A0, dimenziója [°], míg a jelölés nélkü­li, keresztmetszeti elfordulás dimenziója [°/m].) A példában szereplő szövettömlőben egyébként mind a ve tül ék-, mind a láncfonal 3X1100 Denier finomságú; sűrűsége mindkét irányban 5,4 fonal/cm- A fonal alapanyaga TREVIRA poliészter. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom