174816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acél előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174816 0 Bejelentés napja: 1973. III. 16. (PE—869) Elsőbbsége: Amerikai Egyesült Államok: 1972. III. 27.(238.338) Nemzetközi osztályozás: C 21 C 5/50 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974. V. 28. Megjelent: 1980. IX. 30. Feltalálók: Schempp Eberhard G. mérnök, Pearce Jai K. mérnök, Schroeder David L. mérnök, Pittsburgh, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Szabadalmas: Pennsylvania Engineering Corporation, Pittsburgh, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Eljárás és berendezés acél előállítására 1 A találmány tárgya fémkohászati eljárás és berende­zés célszerűen acél előállítására, mely berendezésben a fémolvadékot tartalmazó üstkemence vagy tartály alatt egy olyan csőrendszer van kialakítva, amelyen keresztül a fémolvadékba gázt, ércet, adalékanyagot 5 vagy ötvözőanyagot lehet bejuttatni, melyek ahhoz szükségesek, hogy a fémolvadékból acélt lehessen elő­állítani. Az acélgyártás ismert módon úgy történik, ho^ vagy ugyanazon kemencében levő fémolvadékkal kap- 10 csolatban hajtjuk vegre az egyes technológiai művele­teket, vagy úgy, hogy a technológiai sorrend első részét ugyanazon tartályban, vagy üstkemencében le­vő fémolvadékkal végezzük el, a technológia második részéhez azonban már külön tartályt alkalmazunk. 15 Az acélgyártásnak villamos ívkemencében történő technológiájánál például külön salakképző anyagot használnak az oxidáláshoz és a finomításhoz. Először történik az olvasztás, hogy fémolvadékfürdő alakul­jon ki. Ezt követi az oxidációs folyamat, mely alka- 20 lommal a szilícium, a mangán, a szén és egyéb anya­gok oxidálódnak az olvadékban. Hogy ezt elérhessük, az oxigént több módon is be lehet juttatni a fémolva­dékba. Ez történhet oxigénlándzsával, történhet az olvasztókemence környezeti levegőjéből való oxigén- 25 elvonás útján, vagy úgy, hogy az olvadékhoz adagolt mészkövet vagy az ötvözőanyagok oxidjait kalcinál­­juk. Az oxidálás tartama alatt az olvadékot oxidképző salakkal fedjük be, amely nagy százalékarányban tar­talmaz vasoxidot, alumíniumoxidot, magnéziumoxi- 30 174816 2 dot, továbbá mangánt és foszfort. Az oxidáló perió­dus végén általában az történik, hogy az olvadékról a salakot lehúzzák, eközben azonban az elektródákról a villamos energiát lekapcsolják. Ezután az elektródákat az olvadékból kihúzzák, az olvadékot tartalmazó tar­tályt vagy konvertert megdöntik, és a salaknyíláson keresztül az oxidképző salakot eltávolítják. Ezután égetett meszet, fluoritot, szilíciumot, homo­kot és kokszport adagolnak a kemencébe, amelyek redukáló salakképző anyagok és a redukálás időtarta­ma alatt ezek az anyagok a kemencében is megmarad­nak. A többlépcsős salakoló eljárással működő villa­mos ívkemencében történő acélgyártás technológiájá­nak hátrányai közé számítható az, hogy a folyamat viszonylag lassú és a salak-eltávolításkor nagy veszte ség keletkezik. Ezért a villamos ívkemencék esetében általában azt az utat követik, hogy az adagolásra kerülő anyagokat előzetesen felhevítik. Ezáltal ugyanis az olvaszi ;dő tartamát csökkenteni lehet. Nem teljesen kielégítő módszer ez, mert járulékos műveletek beiktatását és ehhez szükséges berendezést igényel. Számos olyan konverter ismeretes manapság, ame lyek közömbös béléssel vannak ellátva, vagy legalább­is csupán olyan funkciót ellátó béléssel rendelkezned mint például az indukciós kemencék és az azokban alkalmazott bélés. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő bérén dezés segítségével azt a célt kívánjuk elérni, hogy olyan acélgyártó berendezést konstruáljunk, melynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom